Hiszed vagy sem, Andy Warhol az egyik leghitibb modern művész volt. Míg a posztumusz kiadott naplóiban bőven találunk utalásokat a vallására, addig életében ezek ritkák és tétovák voltak.
1975-ben az Interview magazinban megkérdezték az amerikai popművészt, hogy volt-e aznap templomban. Igen, válaszolta; beugrott. Bevallotta, hogy néha áldozott, bár “soha nem érzem, hogy valami rosszat tennék”. Majd az archetipikus warholi ürességgel hozzátette: “Szerintem nagyon szép dolog templomba járni. A templom, ahová én járok, egy szép templom.”
A nagy művészettörténész és Picasso-életrajzíró, John Richardson volt az, aki felnyitotta a világ szemét a pop pápájának katolicizmusának mértékére. Warhol 1987-ben bekövetkezett halálát követő gyászbeszédében Richardson kijelentette, hogy “fel akarta idézni jellemének egy olyan oldalát, amelyet a legközelebbi barátain kívül mindenki elől elrejtett: a spirituális oldalát.”
Richardson felidézte a Warholt körülvevő dekadens kultúrát (amelynek emlékezetes példája az 1960-as évek felforgató Blow Job című filmje), amikor azt mondta: “Azok, akik olyan körülmények között ismerték őt, amelyek a spirituális ellentétét jelentették, talán meglepődnek, hogy létezett egy ilyen oldal. De létezett, és ez kulcsfontosságú a művész pszichéje szempontjából.”
Warhol, folytatta Richardson, “jelentős büszkeséggel finanszírozta unokaöccse papi tanulmányait. És rendszeresen segített egy hajléktalan- és éhezőknek ételt osztó menhelyen… E titkos jámborság ismerete elkerülhetetlenül megváltoztatja a művészről alkotott képünket, aki elhitette a világgal, hogy egyetlen rögeszméje a pénz, a hírnév, a csillogás…”
Nem sokkal Richardson gyászbeszédének elmondása előtt pár nappal zárult Warhol élete utolsó kiállítása. Milánóban mutatták be egy olasz bank galériájában, a Palazzo delle Stelline volt refektóriumában, egy térben Leonardo Utolsó vacsora című művével szemben, a Santa Maria delle Grazie templom refektóriumában.
A kiállítás tele volt Warhol műveivel, amelyek Leonardo omladozó, megfakult remekművének reprodukcióival játszottak – bár Warhol változata természetesen a fogyasztói társadalom iránti rajongását tükrözte, mivel nem a reneszánsz mester eredetijén, hanem tömeggyártott másolatokon alapult.
A Warhol katolicizmusának ismeretében utólag mennyire találó, hogy a halála előtt egy hónappal megnyílt kiállítás a Krisztus áldozatra készülő utolsó vacsoráját ábrázoló kép megszállottságát tükrözte.
Leonardo freskójának hatalmas személyes jelentősége is volt Warhol számára – édesanyja, a világa középpontjában álló imádott alak, a bibliájában őrizte a képet, és egy reprodukciója a Warhola család pittsburghi konyhájának falán lógott.
Warhol utolsó éveit a baljós és vallásos képek uralták, amelyek a halála óta eltelt években morális dimenziót kaptak. Ott voltak festményei, amelyek a takarékboltok Krisztus-figuráinak reklámjain alapultak – bizonyára több mint egy holtpontos kommentár a feltűnő fogyasztásról. Míg egy 1984-ben készült metszetsorozatában reneszánsz remekművek, köztük Leonardo Annuciation című művének részleteire összpontosított. Az általa kiválasztott részlet a jelenet eleven, csodás kapcsolatát mutatja be: az angyal nyugodt, biztos kezét és a Szűzanya visszahajló alkarját, egy tájkép előtt.
Warhol az 1980-as évek elején is többször készített képeket egy szerény fakereszt alapján. Néha rácsokba nyomtatta őket; máskor éppen akkora méretben emblémázta őket a vászonra, amekkorába egy emberi test belefér. Ezek a halandóság rideg képei voltak, mivel a nézők elképzelhették magukat keresztre feszítve. Árulkodó módon Warhol 1982-ben egy madridi kiállításon fegyvereket és késeket ábrázoló festményei mellett mutatta be keresztjeit; a kereszteket, mint akkoriban mondta, Spanyolország katolikus királyának szánta.
Még Warhol művészetének alapvető jellemzője is a hitéhez kapcsolódónak tekinthető. Ahogy Jeannette Winterson regényírónő megfigyelte: “Az ismétlésnek van egy vallási eleme is. Warhol hívő katolikus volt, bár excentrikusan. A rózsafüzér ismétlés, a liturgia ismétlés, a katolikus egyház vizuális ikonográfiája az ismétléstől függ.”
Tényleg, van-e művész, aki jobban illene egy vatikáni retrospektív kiállításra?
– A Vatikán ad otthont a nagy Andy Warhol kiállításnak
.