által okozott fertőző endokarditis

2. Esetleírás

Egy 63 éves, reumás szívbillentyű-betegségben szenvedő férfi két hónapja tartó, magas fokú, szabálytalan lázzal, hidegrázással és merevséggel járó panaszokkal került kórházunk kardiológiai osztályára. III. fokú nehézlégzés, mellkasi fájdalom, köhögés és fáradékonyság is volt. A beteg ismert reumás mitrális regurgitáció és mitrális billentyűprolapsus esete volt, diabetes mellitus és szisztémás hipertónia rendszeres kezelése mellett. 2004-ben kisagyi infarktusa volt, amelyet követően hydrocephalus alakult ki, és ventriculoperitonialis söntműtéten esett át. A vizsgálat során hőmérséklete 101 °F volt, a mellkas auskultációja pánszisztolés zörejt mutatott, a hasi vizsgálat hepatomegáliát és enyhe splenomegáliát mutatott. Egyéb releváns leletet nem találtak. Vérvizsgálatai a következők voltak: hemoglobin – 9,4 g%, teljes VBC szám – 10 140, P – 72% és L – 22%, vérlemezkeszám – 1 49 000 és ESR – 60 mm/h. A Widal-teszt nem volt reaktív. A hasi ultrahangvizsgálat epehólyagkövességet és mérsékelt splenomegáliát mutatott, az echokardiogram pedig a mitrális billentyűhöz tapadt többszörös vegetációt mutatott ki (1. ábra, a vegetációt mutató echokardiogram képe). Ezt követően fertőző endokarditis diagnózisát állították fel.

A felvétel napján három különböző helyről félórás időközzel három vértenyésztési mintát vettek, amelyeket a BacT ALERT automatizált vértenyésztő rendszerben (Bio Merieux) dolgoztak fel. Mivel másnap magas láza volt, 102 °F, egy másik vérmintát is vettek és ugyanígy dolgozták fel. Mind a négy minta 48 órán belül pozitív lett, és a levesből vett közvetlen Gram-kenet túlnyomórészt párban elhelyezkedő Gram-pozitív kokkuszokat mutatott. A szubkultúrákat humán vér-agaron (HBA), csokoládé-agaron (CA) és Mac-conkey-agaron (MA) végeztük. A HBA-n közvetlen érzékenységet végeztek. Egy éjszakai inkubáció után apró, félig áttetsző, nedves kolóniák jelentek meg a HBA-n, a CA-n és az érzékenységi lemezen. A kolóniák nem voltak hemolitikusak, Gram-festésük Gram-változó, párban, rövid láncokban és tetradokba rendeződött kokkusokat mutatott. Néhány kokobacilláris formát és rövid, bunkó alakú bacilusokat is megfigyeltek (2. ábra). Az izolátum kataláznegatívnak, epeszkulinnegatívnak, optokin és bacitracin rezisztensnek bizonyult. A BA-lemezen szatellit típusú szaporodást kaptunk a staphylococcus csík körül. Nem szaporodott 10 °C-on és juh BA-n (SBA).3 Az izolátum azonosítása megerősítést nyert, hogy G. adiacensnek a Vitek 2 automatikus baktérium-azonosító rendszerrel (Bio Merieux), és penicillinre, ampicillinre, cefotaximra, linezolidra, klindamicinre és vankomicinre érzékenynek, gentamicinre mérsékelten érzékenynek, ko-trimoxazolra és eritromicinre rezisztensnek bizonyult korongdiffúziós módszerrel.

Baktériumtelep pleomorf Gram-pozitív kokkuszokat mutató, 1000×-es pleomorf festett kenete.

A negyedik vérvétel után a betegnek két hétig 4 óránként 2 g ampicillint és 8 óránként 60 mg gentamicint kezdtek adni, majd további két hét alatt fokozatosan adagolták. Láza a terápia megkezdésekor csökkent, és 7 nap múlva teljesen lázmentes volt. A kórházi tartózkodás hátralévő része eseménytelen volt, és a vérkép és az ESR fokozatosan csökkent. A beteget a felvétel után egy hónappal hazaengedték, és egy hónap múlva a felülvizsgálat során jól volt.