Harminckét egészséges, mérsékelt koffeinfogyasztással rendelkező alany a vizsgálat során végig tartózkodott a koffein fogyasztásától. Az alanyokat két csoportra rétegezték több tényező alapján, beleértve a koffeinpreferenciát, amelyet a koffein versus placebo választási eljárással vizsgáltak. Ezt követően az alanyok 18 egymást követő napon keresztül koffeint (300 mg t.i.d.) vagy placebót (placebo t.i.d.) kaptak, majd ezt követően ismét koffein versus placebo választási eljárásnak voltak kitéve. A vizsgálat dokumentálta a koffein szubjektív hatásaival szembeni tolerancia kialakulását: a krónikus adagolást követően a koffein beadása a krónikus placebocsoportban jelentős szubjektív hatásokat eredményezett, a krónikus koffeincsoportban azonban nem. A vizsgálat közvetett bizonyítékot szolgáltatott a tolerancia kialakulására is: a krónikus adagolás során a krónikus koffein- és placebocsoportok nem különböztek jelentősen a hangulat és a szubjektív hatás értékelésében. Amikor az alanyokat koffeint választók és nem választók kategóriájába sorolták, a koffeint választók hajlamosak voltak a koffein pozitív szubjektív hatásairól és a placebo negatív szubjektív hatásairól beszámolni. A nem választók ezzel szemben inkább a koffein negatív szubjektív hatásairól számoltak be. A krónikus koffein nem változtatta meg a koffein megerősítő hatását a koffein versus placebo választás alapján, valószínűleg azért, mert a koffein absztinencia viszonylag rövid időtartama a placebo állapotban nem volt elegendő ahhoz, hogy a viszonylag magas koffeinadag abbahagyása után maximális elvonási hatásokat eredményezzen. Ez a vizsgálat az eddigi legegyértelműbb bizonyítékot szolgáltatja a koffein CNS-hatásával szembeni teljes tolerancia kialakulására emberekben.