Mi volt az, hogy, gyerekként az édesanyád vagy a nagynénéd parancsolt, amikor először léptél be az otthonukba? Az volt, hogy “Egyél egy szelet gyümölcsöt!”. A gyümölcs ott állt az asztalon, egy tálba halmozva, csillogott és várta, hogy fogj egy lédús almát, belemélyeszd a fogaidat, és mosolyogj.

Aztán ott volt a fogorvos, aki azt tanácsolta az anyáknak, hogy a gyerekeik egyenek almát, hogy a fogaik és ínyük számára biztosítsák a szükséges valamit. Honnan szerezte az a fogorvos ezt az információt?

Ki tudta, hogy a gyümölcs, amelyet olyan szívesen fogyasztottak, halálos titkot rejt, amelyet részben a nácik találtak ki, akiknek szándékukban állt embereket ölni? Hogyan van összefüggés az egészséges gyümölcs és egy olyan anyag között, ami nem táplálni, hanem ölni hivatott? És miért használják még ma is?

Meg kell vizsgálni, hogy honnan és hogyan kerültek elő ezek a veszélyes anyagok, és nem meglepő, hogy a legtöbben semmit sem tudnak az eredetükről. Nem tudunk arról sem, hogy saját országunknak milyen érdeke fűződött a vegyi fegyverek kifejlesztéséhez, és hogy hajlandóak voltak bármit megtenni e cél eléréséhez, beleértve a nácik felkarolását is.

A rovarirtószerek utáni kutatás kezdődik

A második világháború alatt Hitler azt akarta, hogy nemzetének ne legyen szüksége a környező országokból származó élelmiszerek importjára. Az “Ezeréves Birodalomnak” mindenben, de különösen élelmiszerekben önellátónak kellett lennie.

Hitler ezért vegyészeinek azt a feladatot adta, hogy olyan új növényvédő szereket fejlesszenek ki, amelyek megakadályozzák a termés pusztulását. E növényvédő szerek kifejlesztése során egy szokatlan felfedezés hihetetlenül veszélyesnek és az emberre rendkívül mérgezőnek bizonyult.

A feladatot kapott vegyész többféle főzetet kipróbált, és végül egy fluor-kén alapú növényvédő szerrel állt elő, amely a foszfort és a cianidot ötvözte. Maga a vegyész, miután egy parányi anyaggal érintkezett, több hétre kórházba került, de ez jó jel volt arra, hogy jó úton járt.

A méreg hígított oldatban kétségtelenül képes volt elpusztítani az élelmiszerkártevőket, de hányást, légszomjat, pupillatágulást, nyáladzást, izzadást, hasmenést és halált is okozott azoknál az emlősöknél, amelyeken tesztelték.

A kísérletet sikertelennek ítélték, mert a nácik azt akarták, hogy kártevőkön, ne pedig állatokon legyen hasznos, és mivel az emberre erősen mérgező volt, ez komoly problémát jelentett. A kutatónak a laboratóriumában volt egy olyan villanykörte pillanata, és figyelmeztette a német hadsereget, hogy az általa összeállított új anyagot felhasználhatják.

Ezután felkapták a fonalat, és egy sor változtatást kezdtek végrehajtani az alapvető kémiai szerkezeten. Fegyverré akarták alakítani.

Öldöző gázok nem rovarirtók

A kezdeti vegyület elemzése után, egy másik német laboratórium vegyészei kitaláltak egy újabb anyagot, amely annyira mérgező volt, hogy Tabun-nak nevezték el, ami a német tabu szó.”

A hadviselésben használt vegyi anyagokat a katonák megölésére használták, de az áldozatoknak órákig vagy napokig tartott, míg meghaltak; a Tabun 20 perc alatt végzett velük.

Az anyagot többször tovább szintetizálták olyan anyaggá, amely könnyen eloszlatható volt, és mégis megtartotta halálos eredményét. A kényszermunka foglyok százával haltak meg, miután ki voltak téve az anyagnak, amelyen a fegyverré alakított kiszerelési módban dolgoztak.

Ezután egy új terméket állítottak elő, amelyet szarinnak neveztek el. A vegyipar munkatársai hevesen tagadják, hogy a jelenlegi peszticidek bármilyen módon ezen az anyagon alapulnának, vagy bármilyen szempontból kapcsolódnának hozzá.

Az eredeti formulán ezután egy sor további változtatást hajtottak végre, és megállapították, hogy fontos idegméregként működhet az enzimhatás blokkolására. A blokkolás után ez azt eredményezné, hogy az izmok képtelenek lennének egymással kommunikálni, ami bénuláshoz és halálhoz vezetne.

A második világháború után az amerikai hadsereg felfedezte, hogy a náciknak van egy félelmetes új idegméreganyaguk, amelyet be lehet vetni a csatatéren. Az a döntés született, hogy az anyagot és annak kémiai tulajdonságaival kapcsolatos munkát az Egyesült Államokba hozzák, és a vegyészekre is szükség lesz.

Az anyag az USA-ban klórpirifosz néven ismert, egy hihetetlenül mérgező növényvédőszer, amely árt mindenkinek, aki használja, és veszélyezteti a környezetet, mivel a talajba és a talajvízbe kerül.

A mezőgazdaságban széles körben használják, a növényekre permetezik, és célja, hogy elpusztítsa a kártevőket, amelyek károsítanák azokat. Mérgező anyag, a gyermekeknél idegrendszeri fejlődési károsodást okoz. Kutatások szerint felelős az alacsonyabb születési súlyért, az IQ csökkenéséért, a munkamemória elvesztéséért, a figyelemzavarokért és a késleltetett motoros fejlődésért.

Szélsőséges esetben légzésbénulást és halált is okozhat. Néha az ilyen anyagoknak kitett gyermekeknél tévesen diagnosztizálták az ADHD (figyelemhiányos, hiperaktivitás-zavar) pszichiátriai rendellenességet.

Az amerikai kormánynak 2017-ben lehetősége lett volna betiltani az ilyen típusú növényvédő szereket, de úgy döntött, hogy nem teszi, annak ellenére, hogy megállapították, hogy a gyermekeknél a szintek akár 140-szerese is lehet a biztonságosnak tartott határértéknek.

Nincs biztonságos szintje ennek a növényvédőszernek az ivóvízben, és a kijuttatás szél általi elsodródása a kezelt szántóföld szélétől 300 láb távolságban nem biztonságos.

Az iskolákban, otthonokban és a mezőgazdasági területeken lévő közösségekben nem biztonságos szinteket találtak ebből a toxinból. Becslések szerint a kaliforniai gazdaságok évente több mint 1 millió font klórpirifoszt használnak fel.

A szántóföldeken felhasznált mennyiség csupán egynegyede annak a koncentrációnak, amelyet a második világháborúban a náci foglyok megölésére használtak. Az EPA megállapította, hogy ennek az anyagnak nincs biztonságos felhasználási módja és nincs biztonságos szintje.

A Deal with the Devil

A történet, hogy a halálos náci ideggáz hogyan jutott el az Egyesült Államokba, a képen látható módon egyenes vonalú; az amerikai hadsereg háborús fegyvereket akart, és a náci vegyészeknél volt az egyik leghalálosabb.

A második világháború után, felismerve, hogy a náci szervezetben szellemi tehetségek tárháza van, az amerikai hadsereg ezt a tehetséget hazánkba hozta. A náci tudósokat itt nem fogadták volna szívesen, és tudván, hogy kormányunk gondosan rekonstruálta az önéletrajzokat.

A beérkező volt náci tudósok számára minden háttérinformációt szentesítettek. Hitlerrel, a nácikkal vagy a koncentrációs/rabszolgamunkatáborokkal való bármilyen kapcsolatot kitöröltek az aktájukból.

Ezzel az idegméreg és a rakéták terén tehetségeket hozhattak be anélkül, hogy az amerikai közvéleményben túlzott haragot váltottak volna ki. Az alkut az ördöggel megkötötték, és az önéletrajzokból nem derült ki, hogy korábban részt vettek volna a náci műveletekben, amelyek során embereket öltek meg a laboratóriumaik termékeivel.”

Szünet a környezetért

Egy egérke, szerény 50-es évekbeli háziasszony típus, Rachel Carson felforgatta a tudományos világot, amikor megírta a környezetvédelemről szóló, robbanásszerű, bestsellerré vált könyvét, a Csendes tavaszt.

A könyv 1962-es megjelenése óta a világ folyamatosan előrelépett a növényvédő szerek fejlesztése terén, de a veszélyek még mindig ott vannak nemcsak az ételeinkben, hanem a vizünkben, a levegőben, amit belélegzünk, és a földben, amelyen járunk.

A tudósok ma már minden korábbinál jobban tisztában vannak azzal, hogy a tudomány milyen veszélyekkel járhat a felfedezések tekintetében, és különösen a növényvédő szerekkel kapcsolatban szólaltak fel.

A dr. Philip Landrigan, a Boston College Globális Közegészségügyi Programjának és a Shiller Institute for Integrated Science and Society (Shiller Intézet az Integrált Tudományért és Társadalomért) szennyezés és egészség globális megfigyelőközpontjának munkatársa szerint: “Még a peszticideknek való alacsony szintű kitettség is káros lehet a csecsemőkre, csecsemőkre és kisgyermekekre, ezért ha lehetséges, a szülőknek és gondozóknak lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy csökkentsék a gyermekek peszticideknek való kitettségét, miközben egészséges gyümölcsökben és zöldségekben gazdag étrenddel táplálják őket…”

A gyermekeket az EPA szerint a peszticidek rendkívüli kockázatnak teszik ki. “Konkrétan a csecsemők (24-36 hónapos korig) szellemi fejlődésének elmaradását, a kisgyermekkori figyelemzavarokat és autizmus spektrumzavarokat, valamint az intelligencia csökkenését bizonyították az expozíciónak kitett iskoláskorú gyermekeknél…”

“A peszticideknek prenatálisan kitett csecsemőknél nagyobb valószínűséggel csökken a születési súly és hossz, valamint kisebb a fejméret…ami további egészségügyi problémákra hajlamosíthatja őket.”

Ezeken kívül “a peszticidek krónikus egészségügyi hatásai is számosak, többek között légzőszervi és memóriazavarok, rák, neurológiai hiányosságok, Parkinson-kór, autizmus, meddőség, veleszületett születési rendellenességek és DNS-károsodás.”

Az EPA egy nemrégiben hozott határozatában elutasította a “Klórpirifosz betiltását, amely figyelembe vette az idegfejlődési hatásokat. Más következtetések mellett az új kockázatértékelés elfogadhatatlan szintű kockázatot állapított meg a gyermekek és felnőttek számára; konkrétan, hogy az élelmiszereknek való kitettség minden korcsoportban meghaladta a biztonságos szinteket, és a legérzékenyebb csoport, az 1-2 éves gyermekek a “biztonságos” szintek 140-szeresének vannak kitéve.”. Ennek ellenére a termékek még mindig kaphatók és aktívan használják őket.

Mely gyümölcsök & Zöldségek “piszkosak”

A gasztronómusok jelenlegi “kedvence” nem is olyan csodálatos, ha elolvasod, mit fedeztek fel erről a leveles zöldségről. “Az USDA vizsgálatai szerint a népszerű reformkáposzta a legszennyezettebb gyümölcsök és zöldségek közé tartozik. A kelkáposztaminták több mint 92 százalékában két vagy több növényvédőszer-maradványt mutattak ki, és egyetlen minta akár 18 különböző maradékot is tartalmazhatott. A leggyakrabban kimutatott peszticid, amelyet a kelkáposzta-minták közel 60 százalékában találtak, a Dacthal, vagyis a DCPA volt – amelyet a Környezetvédelmi Ügynökség 1995 óta lehetséges emberi rákkeltőnek minősített, Európában pedig 2009 óta tilos a használata.”

Aki el szeretné olvasni az USDA peszticidekről szóló teljes jelentését (2018), az online elérheti.

A nem bio-gyümölcsöt és zöldséget fogyasztó személyek vizeletén végzett vizsgálatok szerint az akár 40 különböző peszticidet is tartalmazott. Ezeknek a toxinoknak a jelenléte a felnőtteknél aggasztó, azonban ha figyelembe vesszük, amit az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia a peszticidek gyermekekre gyakorolt hatásairól mondott, több mint aggodalomra ad okot.

Egy 2012-es jelentésében a témában kijelentette, hogy a gyermekek “egyedi érzékenységgel rendelkeznek a potenciális toxicitással szemben.”

Az USA Mezőgazdasági Minisztériuma közölt egy listát azokról a gyümölcsökről és zöldségekről, amelyek a legnagyobb mennyiségű peszticidmaradványt tartalmazzák, és a listát az eper és a spenót vezeti. Több mint 20 különböző peszticid vizsgálata után az eper és a spenót kétszer annyi szermaradványt tartalmazott, mint bármely más gyümölcs vagy zöldség. A peszticidek még mosás és hámozás után is a gyümölcsökön és zöldségeken maradnak.

A “Piszkos tucat” gyümölcsök & Zöldségek

A Környezetvédelmi Munkacsoport (EWG), egy nonprofit szervezet, felsorolta a 2019-es “Piszkos tucatot”:

Eper

Spinach

Kale

Nektarin

Alma

Grapes

Őszibarack

Cseresznye

Cseresznye

Mirsalma

Paradicsom

Cellér

Krumpli

A “Tiszta tizenöt” gyümölcs & Zöldségek

Az EWG 2019-es “Tiszta tizenöt” közé tartoznak:

Avokádó

Cukros kukorica

Ananász

Fagyasztott cukorborsó

Hagyma

Hagyma

Papaya

Csirkanövények

Sparagus

Kiwi

Káposztafélék

Karfiol

Dinnye

Brokkoli

Gomba

Mézédes dinnye

Megtisztíthatjuk-e a rovarirtókat az élelmiszerekről?

A szódabikarbóna semlegesíti vagy eltünteti a gyümölcsök és zöldségek külső felületén lévő növényvédő szereket? És mi a helyzet azokkal a növényvédő szerekkel, amelyek a héjon keresztül bejutottak magába a gyümölcsbe vagy zöldségbe? A Consumers Union a szódabikarbónát ajánlotta a gyümölcsök és zöldségek tisztítására ezektől.

Míg a Consumers Union a szódabikarbónát a peszticidek eltávolításának elfogadható eszközeként ajánlotta, a National Pesticide Information Center a következőket jelezte:

1. a termékeket legalább 20 másodpercig hideg víz alatt futtatni

2. a zöldségek vagy gyümölcsök héját dörzsölni a maradványok eltávolítása érdekében

3. a kemény héjakat lesikálni

4. a hámozás is használható eszköz lehet a peszticidek eltávolítására

5. a leveles zöldségek, például a saláta vagy a kelkáposzta külső leveleinek kidobása.

Mindez azonban nem garancia arra, hogy a peszticidmaradványok nem kerülnek a szervezetünkbe, még akkor sem, ha ezeket az intézkedéseket megtesszük a magunk védelme érdekében.

Fel kell tennünk a kérdést, mi történik azokkal a peszticidekkel, amelyek áthatolnak az élelmiszerek külső héján, és magában az élelmiszerben maradnak? Itt mi az alternatíva annak, aki el akarja kerülni az ilyen jellegű szennyezést?

A válasz nyilvánvaló: fogyasszunk bioélelmiszereket. Igen, lehet, hogy drágábbak, de hogyan mérjük a kiadásokat az egészséggel szemben?

Ugyanez az információs központ jelezte, hogy “Nincs olyan mosási módszer, amely 100%-os hatékonysággal eltávolítaná az összes növényvédőszer-maradványt”. Az ajánlások tehát ismét a caveat emptor típusúnak tűnnek.”

A növényvédő szerek fogyasztása, mint láttuk, számos súlyos egészségügyi problémát okozhat gyermekeknél és felnőtteknél, és felelős lehet a rák kialakulásáért, amint azt a közelmúltban indított perek is bizonyították. Eddig 13 400-at nyújtottak be egy cég, a Monsanto és a Bayer AG ellen. Az egyik perben egy házaspárnak 2 milliárd dollárt ítéltek meg.

A döntés, hogy milyen gyümölcsöt és zöldséget vásároljunk, a fogyasztóra van bízva, hogy tájékozódjon és felelősségteljesen cselekedjen.