A hormonérzékeny lipáz (HSL) egy viszonylag széles specifitású enzim, amely képes tri-, di- és monoacilglicerineket, valamint koleszterinésztereket és kis vízoldékony szubsztrátokat hidrolizálni. Ez a széles specificitás lehetővé teszi, hogy a HSL számos szövetben különböző funkciókat lásson el. A HSL egyik legfontosabb jellemzője, hogy a ciklikus AMP-függő protein-kináz foszforilálásával aktiválható. Ezenkívül számos kináz, nevezetesen az AMP-aktivált protein-kináz egy második helyen is foszforilálja. Ennek a helynek a foszforilációja nyilvánvalóan szerepet játszik abban, hogy az enzim hormon-érzékennyé válik, mivel a 2. helyen történő előzetes foszforiláció megakadályozza az 1. helyen történő foszforilációt és aktiválást a ciklikus AMP-függő protein-kináz által. Az e helyek defoszforilációjáért felelős fehérjefoszfatázok vizsgálata azt mutatta, hogy a 2A foszfatáz domináns szerepet játszik, de a 2C fehérjefoszfatáz is jelentős foszfatáz, amely mindkét foszforilációs hely ellen irányul. A bizonyítékok arra utalnak, hogy a HSL legalább három funkcionális doménnel rendelkezik, amelyek a) az aktivitást szabályozó foszforilációs helyeket, b) a katalitikus aktivitásért felelős aktív helyet és c) a lipáznak a víz-lipid határfelületen való lehorgonyzásáért felelős lipidkötő helyet tartalmazzák. Korlátozott proteolitikus vizsgálatokkal azt találtuk, hogy a HSL-t több fragmentumra lehet hasítani, beleértve egy stabil, körülbelül 17,6 kDa M(r) méretű domént, amely tartalmazza az aktív centrum szerin-maradékát. A hasonló körülmények közötti emésztés egy stabil, körülbelül 11,5 kDa nagyságú M(r) domént is létrehoz, amely mindkét foszforilációs helyet tartalmazza. Továbbá, megfelelő körülmények között lehetséges a HSL emésztése és a vízoldható szubsztrátokkal szembeni aktivitás megtartása, de ezzel párhuzamosan a triacilglicerinnel szembeni aktivitás elvesztése, ami arra utal, hogy az eljárás során egy lipidkötő domén elvész. A HSL felelős a makrofágok semleges koleszterinészteráz-aktivitásáért, és szerepet játszhat a koleszterinészterek felhalmozódásában, amely a habsejtek kialakulása során következik be. A HSL aktivitása csökken a makrofág habsejtekben, legalábbis részben egy citoszolikus HSL-inhibitor fehérje fokozott aktivitása miatt. Sokáig megmagyarázhatatlan megállapítás volt, hogy bár a lipolízis 50-100-szorosára stimulálható a zsírsejtekben a lipolízis hormonok hatására, a HSL nyilvánvalóan csak 2-3-szorosára aktiválható a ciklikus AMP-függő protein-kináz által in vitro foszforiláció útján. Az egyik lehetséges magyarázat erre az ellentmondásra az, hogy az in vitro rendszerből hiányzik egy további horgonyzó fehérje, és mostanában egyre több közvetett bizonyíték gyűlik össze egy ilyen fehérjére.