Az Arthritis Foundation cikke szerint az egyik leggyakoribb tévhit a köszvényről, hogy az étrend az elsődleges ok. A köszvény vagy köszvényes ízületi gyulladás fájdalmas állapot, amelyet a vér magas húgysavszintje okoz, ami húgysavkristályok lerakódásához vezethet az ízületekben és a szövetekben. A köszvény leggyakrabban a nagylábujjízületet érinti, de előfordulhat a kezekben, lábakban, csuklókban, bokákban, térdben és könyökben is.
A húgysav a szervezetben természetes úton keletkezik, amikor a purinoknak nevezett vegyületek lebomlanak. A legtöbb húgysav (körülbelül kétharmada) a sejtjeink öregedése és elhalása során keletkezik, de a szervezetünkben lévő húgysav körülbelül egyharmada a számos ételben és italban található purinok lebomlása során keletkezik. A leginkább purinban gazdag ételek és italok közé tartoznak a vörös húsok, a kagylók, az alkoholtartalmú italok (különösen a sör) és a cukros italok. A köszvényes emberek általában igyekeznek kerülni az ilyen ételeket és italokat, hogy megpróbálják csökkenteni a húgysav mennyiségét a szervezetükben.
Változatos tényezők járulhatnak hozzá a vér emelkedett húgysavszintjéhez és a köszvény kialakulásához (pl. ízületi károsodás, fertőzés, gyógyszerek stb.) A The BMJ-ben nemrég megjelent tanulmány célja az volt, hogy különböző élelmiszereket vizsgáljanak a húgysavszinthez való kapcsolódás szempontjából, és egy általános populáción belül meghatározzák, hogy az örökletes genetikai eltérésekhez képest milyen mértékben járul hozzá az étrend a húgysavszinthez. A vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy – legalábbis a köszvény nélküli populációban – a genetika sokkal nagyobb szerepet játszik a vér magas húgysavszintjének elősegítésében, mint az étrend.
Az a fontos, hogy az állapot jelentős genetikai összetevőjének felismerése segíthet csökkenteni azt a megbélyegzést és szégyenérzetet, amelyet egyesek egy olyan állapot miatt éreznek, amelyet sokan saját maguknak okoznak és az egészségtelen életmódbeli szokások eredményének tartanak. A remény az, hogy ez az új információ segíthet megerősíteni azokat a köszvényes embereket, akik eddig vonakodtak segítséget kérni.”
A kísérő szerkesztői cikk szerint az új kutatás “fontos bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a betegek túlsúlya és a köszvény nagy része nem módosítható, szembeszállva ezekkel a káros, de jól bevált nézetekkel és gyakorlatokkal.”
A kutatók összegyűjtötték és elemezték 8 414 európai felmenőkkel rendelkező férfi és 8 346 nő adatait öt, az Egyesült Államokban folyamatban lévő, népességen alapuló kardiovaszkuláris és táplálkozási tanulmányból. A vizsgálatból kizárták azokat a résztvevőket, akiknek vesebetegségük vagy köszvényük volt, illetve akik húgysavcsökkentő vagy vízhajtó (vízhajtó) gyógyszereket szedtek. A résztvevők étrendi kérdőíveket töltöttek ki, megmérték vérük húgysavszintjét, és genetikai vizsgálatnak vetették alá magukat.
A kutatók a résztvevők kérdőíves válaszainak és a vér húgysavszintjének összehasonlításával hét olyan élelmiszert találtak, amely összefüggésbe hozható a húgysavszint emelkedésével (sör, likőr, bor, burgonya, baromfi, üdítők és hús), és nyolc olyan élelmiszert, amely összefüggésbe hozható a húgysavszint csökkenésével (tojás, mogyoró, hideg gabonafélék, sovány tej, sajt, barna kenyér, margarin és nem citrusfélék). Még így is, amikor kiszámították, hogy az egyes élelmiszerek mekkora hatással vannak a húgysavszintre, azt találták, hogy egyenként az élelmiszerek az összes résztvevőnél a húgysavszint változásának kevesebb mint 1%-át magyarázták.
A kutatók ezután négy diétás pontszámot használtak, hogy megnézzék, az általános táplálkozási minták befolyásolják-e a húgysavszint változását. Összességében az étrend-pontszámok a vizsgálatban résztvevők húgysavszintjének változásából kevesebb mint 0,3%-ot magyaráztak.
A következőkben a kutatók 30 génváltozatot vizsgáltak, amelyek korábban az európaiak vérének húgysavszintjéhez kapcsolódtak (mivel a vizsgálatban résztvevők mind európai származásúak voltak). Felfedezték, hogy ezek a résztvevők DNS-ében található, gyakran öröklődő génváltozatok a húgysavszintek változásának mintegy 23,9%-áért tehettek felelőssé. Például az SLC2A9 gén – egy olyan gén, amely a húgysav vesében történő szállításához kapcsolódik – variánsai voltak a legerősebb kapcsolatban a változó húgysavszintekkel, és a húgysavszintek változásának mintegy 4%-át magyarázták. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a vizsgálatban résztvevők esetében az általános étrend “sokkal kisebb eltérést magyarázott a szintekben, mint az öröklött genetikai variánsok.”
A kutatók elismerték, hogy a vizsgálatnak voltak korlátai. Az adatok csak arra a köszvény nélküli európai populációra vonatkoznak, amelyet bevontak a vizsgálatukba. Nem világos, hogy következtetéseik a köszvényes egyénekre is érvényesek-e, mivel őket nem vizsgálták.
A vizsgálat célja nem a köszvény kialakulásának kockázatának előrejelzése vagy a kezelés megváltoztatása volt, és további vizsgálatokra lenne szükség annak megállapítására, hogy az ilyen variánsokkal rendelkező egyéneknél nagyobb valószínűséggel alakul-e ki köszvény. Ez a munka azonban hatással lehet a köszvényes emberekre és egészségügyi szolgáltatóikra, mivel megkérdőjelezi a “széles körben elterjedt közösségi felfogást”, miszerint a magas húgysavszintet elsősorban a táplálkozás okozza.