Szerkesztő

A 2019-es koronavírus betegség (COVID-19) végigsöpört a világon, komolyan veszélyeztetve a közegészségügyet. Nagy érdeklődéssel olvastuk azokat a kutatásokat, amelyek a COVID-191, 2 által okozott hasi fájdalommal és hasnyálmirigy-károsodással foglalkoztak. Klinikai tapasztalataink szerint a COVID-19-ként igazolt betegek nagy része a légúti tünetekkel együtt vagy azokat megelőzően gasztrointesztinális tüneteket mutat, amelyeket nehezebb felismerni.

Átfogóan áttekintettük a COVID-19 betegek gasztrointesztinális tüneteiről szóló tanulmányokat 2019. december 1. és 2020. április 20. között. Összesen 25 210 beteget vontunk be. A medián életkor (IQR) 45-2(36-6-55-7) év volt. A betegek 43-4%-a férfi volt. Hetvenöt (81%) tanulmány Kínából, tizennyolc (19%) tanulmány más országokból származott. A kínai tanulmányok közül huszonkilenc (39%) Hubei tartományból származott. A felnőtt, terhes nőkkel és gyermekbetegekkel foglalkozó tanulmányok száma 72, 7, illetve 14 volt.

A gasztrointesztinális tünetek előfordulása 18-6% (95% CI: 15-7%-21-6%) volt. Amint az 1. ábrán látható, az anorexia (26-1%, 95% CI: 17-6%-34-5%) és a hasmenés (13-5%, 95% CI: 10-8%-16-1%) voltak a leggyakoribb gasztrointesztinális tünetek, majd a hányinger és hányás (9-4%, 95% CI: 5-8%-13-1%), hányinger (7-5%, 95% CI: 5-0%-10-0%), hányás (6-0%, 95% CI: 4-4%-7-6%). A hasi fájdalom viszonylag ritka volt (5-7%, 95% CI: 3-2%-8-1%). Kínában a hányinger, hányás és hasmenés előfordulása szignifikánsan magasabb volt a betegek körében Hubei tartományon belül, mint Hubein kívül. A hasmenés és a hasi fájdalom előfordulása pedig szignifikánsan alacsonyabb volt a Kínából származó betegeknél, mint a más országokból származó betegeknél. A hasi fájdalom, a hányinger és a hányás gyakoribb volt a gyermekbetegeknél, mint a felnőtteknél, de nem volt szignifikáns statisztikai különbség. A hasmenés előfordulása magasabb volt a felnőtteknél, mint a gyermekbetegeknél és a terhes nőknél, de nem volt szignifikáns különbség.

A gasztrointesztinális tünetek összefüggnek a betegség súlyosabb lefolyásával és az intenzív osztályra (ICU) való felvétel nagyobb arányával. Az összes gasztrointesztinális tünet összesített prevalenciája magasabb volt a COVID-19 súlyos betegségben szenvedő betegeknél, mint a nem súlyos betegségben szenvedőknél (24-41% versus 16-31%, P < 0-001). Az intenzív osztályra való felvétel aránya az összes gasztrointesztinális tünettel rendelkező és az összes gasztrointesztinális tünet nélküli betegeknél 9-81%, illetve 6-70% volt, és szignifikáns különbség volt (P = 0-008). A gasztrointesztinális tünetekkel rendelkező betegeknél kisebb volt a mechanikus lélegeztetés és a halálozás aránya. A női és az idős betegek könnyebben szenvedtek gasztrointesztinális károsodást.

Az angiotenzin-konvertáló enzim 2 (ACE2) receptor a SARS-CoV-2 kritikus sejtreceptora a gazdasejtek inváziójához. A SARS-CoV-2 közvetlenül az emésztőrendszerbe hatol az ACE2 receptorokhoz kötődve a gyomor, a nyombél és a végbél hámsejtjeinek mirigysejtjeiben, valamint a vékonybél enterocitáiban3. Ezenkívül a SARS-CoV-2 fertőzést követően a “bél-tüdő” tengely, valamint a bél mikrobióta és a pro-inflammatorikus citokinek közötti kölcsönhatás is a gyomor-bél traktus sérüléséhez vezethet4. A legtöbb beteget azonban antibiotikumokkal (abidol, ribavirin) és nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel (NSAID) kezelték, ezért meg kell különböztetni a gyógyszerek okozta gasztrointesztinális tüneteket5.

A gasztrointesztinális tünetek a COVID-19 gyakori klinikai manifesztációi. A sebészeti betegek felkeresésekor a klinikusoknak részletesen érdeklődniük kell, hogy a betegek panaszkodnak-e gasztrointesztinális panaszokra, időben azonosítaniuk kell a COVID-19-et, és csökkenteniük kell a műtét alatti fertőzés kockázatát.