Az angiotenzin konvertáló enzim (ACE) gátlók csökkentik az angiotenzin enzim termelését, amely az ereket összehúzza. Az ACE-gátlók lehetővé teszik az erek kitágulását, így a vér könnyebben áramlik, és a szív hatékonyabban tud dolgozni. Ezek a gyógyszerek a magas vérnyomás szabályozására, szívelégtelenség kezelésére vagy a stroke megelőzésére használhatók. Az általánosan felírt ACE-gátlók például a benazepril, a kaptopril, az enalapril és a lizinopril. Az ACE-gátlókat terhes nők nem szedhetik, mivel születési rendellenességek kockázatát jelentik.

Az angiotenzin II receptor blokkolók (ARB-k) gátolják az angiotenzin enzim hatását, amely az erek szűkülését okozza. Ezeket a gyógyszereket a magas vérnyomás szabályozására, szívelégtelenség kezelésére vagy a stroke megelőzésére használják. Gyakran írják fel őket olyan betegeknek, akik nem tolerálják jól az ACE-gátlókat. Az általánosan felírt angiotenzin II receptor blokkolók például a kandezartán, lozartán, telmizartán, valsartán és mások. Az ARB-ket terhes nők nem szedhetik, mivel születési rendellenességek kockázatát jelentik.

Az alfa-blokkolók a magas vérnyomást úgy kezelik, hogy megakadályozzák egy olyan hormon termelődését, amely az ereket összehúzza. Az alfa-blokkolók közé tartozik például a doxazozin, a prazozin és a terazozin.

Az antiaritmiás szerek több gyógyszercsoportot foglalnak magukban, amelyek a szabálytalan szívverést korrigálják és megelőzik. A béta-blokkolók olyan antiaritmiás gyógyszerek, amelyek lassabbá teszik a szívverést. A kalciumcsatorna-blokkolókat néha antiaritmiás szerekként alkalmazzák, amelyek blokkolják az idegimpulzusokat, amelyek gyorsabbá tehetik a szívverést. A káliumcsatorna-blokkolók olyan antiaritmiás szerek, amelyek a szívben lévő káliumcsatornák blokkolásával lassítják a szívverés ütemét. A nátriumcsatorna-blokkolók a szív elektromos vezetésének lassításával segítik a szívverési sebesség csökkentését.

Az antibiotikumokat a szív fertőzésének (bakteriális szívburokgyulladás) ellenőrzés alá vonására használják, mielőtt a károsodás bekövetkezne. A betegek több héten keresztül erős dózisú antibiotikumokat kapnak (gyakran intravénásan).

Az antikoaguláns gyógyszereket (vérhígítók) a vér alvadásának megakadályozására használják (pl. Coumadin, heparin és Warfarin). A szívinfarktus vagy a stroke megelőzésére, illetve mélyvénás trombózis vagy tüdőembólia kezelésére használják őket.

Az antihiperlipidémiás szerek közé számos olyan gyógyszertípus tartozik, amelyek az alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL) koleszterin szintjének csökkentésével vagy a trigliceridszint csökkentésével csökkentik a vér zsírszintet. Ezeknek a zsíroknak a csökkentése segít megelőzni az ateroszklerózis kialakulását, amely a szívbetegségek egyik fő okozója. Egyesek segíthetnek a nagy sűrűségű lipoprotein (HDL) koleszterin szintjének emelésében is.

A gyulladáscsökkentő gyógyszerek, más néven nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) a fájdalom csökkentésére, a szív és az erek gyulladásának ellenőrzésére és a vérrögök megelőzésére használhatók. Az ibuprofén egy gyulladáscsökkentő, amelyet az endokarditiszhez társuló gyulladás megfékezésére lehet felírni. Szívbetegségben szenvedő betegek esetében alacsony dózisú aszpirin alkalmazható a szívroham és a stroke kockázatának csökkentésére. Az NSAID-ok általában jól tolerálhatók, de krónikus alkalmazásuk veseelégtelenséghez vezethet.

A trombocitaellenes gyógyszerek, mint például az aszpirin, a véralvadás ellen hatnak azáltal, hogy a vérlemezkék kisebb valószínűséggel tapadnak össze. Ezt a fajta gyógyszert gyakran írják fel a szívroham és a stroke kockázatának csökkentésére. Az aszpirin általában jól tolerálható, de krónikus alkalmazása veseelégtelenséghez vezethet.

Az antiproliferatív szerek olyan rákellenes gyógyszerek, amelyek a tüdőartériákat bélelő sejtek rendellenes növekedésének csökkentése révén szerepet játszhatnak a pulmonális hipertónia kezelésében.

A béta-blokkolók olyan antiaritmiás gyógyszerek, amelyek a szív és az erek idegimpulzusainak csökkentése révén lassabban és kisebb erővel verik a szívet. Alkalmazhatók ritmuszavarok, magas vérnyomás, szívelégtelenség vagy angina pectoris kezelésére, illetve a további szívroham megelőzésére.

Az epesav-szekvenzánsok csökkentik az LDL-koleszterinszintet, bár valamivel kevésbé hatékonyan, mint a sztatinok. Ezek a gyógyszerek úgy hatnak, hogy a bélben kötődnek az epesavakhoz, és arra kényszerítik őket, hogy a széklettel távozzanak ahelyett, hogy felszívódnának. Mivel több epe távozik, a szervezetből több koleszterint használnak fel további epe előállítására. Az LDL-koleszterinszint csökkentése segít megelőzni az érelmeszesedés kialakulását, amely a szívbetegségek egyik fő okozója. Az epesav-szekvenálók leggyakoribb mellékhatásai gyomor-bélrendszeri jellegűek, mint például székrekedés, hányás vagy hasmenés.

A kalciumcsatorna-blokkolók a sejtjeik kalciumkoncentrációjának csökkentésével az erek tágulását vagy tágulását okozzák, ezáltal csökkentik a magas vérnyomást. Néhány ilyen gyógyszert antiaritmikumként is alkalmaznak, blokkolják az idegimpulzusokat, amelyek gyorsabbá tehetik a szívverést.

A cilostazol olyan gyógyszer, amely javítja a véráramlást a lábakban. A cilostazol segít csökkenteni a lábfájdalmat járás közben a perifériás érbetegségben szenvedő betegeknél.

A digoxin növeli a szívverés erejét, és alkalmazható pangásos szívelégtelenség vagy szívritmuszavarok kezelésére. Tudjon meg többet a digoxinról.

A diuretikumok segítenek csökkenteni a vérnyomást azáltal, hogy segítik a szervezetet a felesleges folyadék eltávolításában, amely a magas vérnyomás miatt felhalmozódhat a szövetekben. A vizelethajtó gyakran az első gyógyszertípus, amelyet az orvosok a magas vérnyomás csökkentésére írnak fel.

Az endotelinreceptor-antagonistákat a tüdőben lévő erek megnyitására használják. Hasznosak lehetnek a pulmonális artériás hipertóniában szenvedő betegek számára.

A fibrátokat (gemfibrozil, fenofibrát) néha az érelmeszesedés kockázatának csökkentésére használják, ami gyakran szívbetegséghez vezet. Leghatékonyabbak a trigliceridszintet csökkentő képességük miatt. Az LDL-koleszterin és a HDL-koleszterin szintjének szerény javulásához is vezethetnek.

A nikotinsav (niacin) egy B-vitamin, amely növeli a HDL-koleszterint és csökkenti az LDL-koleszterint és a triglicerideket, ha az étrendi szükségleteknél nagyobb mennyiségben szedik. A nikotinsav szedése segít csökkenteni az érelmeszesedés kialakulásának kockázatát.

A nitrogén-oxid útvonal fokozói (foszfodiészteráz-5 gátlók és oldható guanil-cikláz stimulátorok) fokozzák a nitrogén-oxid hatását, amely egy erős értágító (az ereket tágító anyag). Magas vérnyomásban szenvedő betegek kezelésére használják.

A nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID), például az ibuprofén, endokarditiszben szenvedő betegek szívgyulladásának csökkentésére, illetve a szívroham vagy a stroke kockázatának csökkentésére használhatók. Csökkenthetik a fájdalmat, szabályozhatják a szív és az erek gyulladását, és megelőzhetik a vérrögképződést.

A káliumcsatorna-blokkolók olyan antiaritmiás szerek, amelyek a szívben lévő káliumcsatornák blokkolásával lassítják a szívverés ütemét. Ezek a gyógyszerek az erek tágítása révén a vérnyomás csökkentésére is alkalmazhatók.

A prosztatraciklin-analógok segítenek megnyitni a tüdő ereit, és megakadályozzák a vérrögök kialakulásához vezető rendellenes vérlemezkeképződést. Ezek a gyógyszerek infúzióban vagy inhalációs terápiaként adhatók a pulmonális hipertóniában szenvedő betegek számára.

A nátriumcsatorna-blokkolók a szív elektromos vezetésének lassításával segítenek csökkenteni a kórosan gyors szívverésszámot.

A simvastatin (Zocor), atorvastatin (Lipitor) és pravastatin (Pravachol) sztatinok segítenek csökkenteni az LDL-koleszterin és/vagy a trigliceridek szintjét, ezáltal csökkentik az érelmeszesedés és a szívbetegség kialakulásának kockázatát. A sztatinok leggyakoribb mellékhatásai a fejfájás, hányinger, hányás, gyomor-bélrendszeri problémák, kiütés, gyengeség és izomfájdalom.

A trombolízis a tüdőartériában vagy a láb mélyvénákban lévő vérrögök feloldására szolgáló gyógyszerek (sztreptokináz, t-PA) alkalmazását írja le (gyakran nevezik vérrögoldó gyógyszernek). Ezek a gyógyszerek önmagukban vagy más beavatkozási eljárásokkal együtt alkalmazhatók.

A vazodilatátorok a szív és az érfalak izomzatának ellazításával tágítják az ereket és javítják a véráramlást (csökkentik a vérnyomást).