IEdit rész
A prológusban Iván anyját és szeretőjét meggyilkolják a bojárok. Később Ivánt Moszkva nagyhercegévé koronázzák.
Az I. rész azzal kezdődik, hogy Ivánt az összes oroszok cárjává koronázzák, a bojárok morgása és unokatestvére, Sztarica Vlagyimir és különösen Vlagyimir anyja és Iván nagynénje, a gonosz tekintetű Evfroszinja Sztaricaja néma féltékenysége közepette. Iván beszédet mond, amelyben kijelenti, hogy egyesíteni és megvédeni kívánja Oroszországot a határain kívüli idegen seregekkel és a belső ellenséggel szemben – ezzel a bojárokra utal, akik már elégedetlenek a koronázásával. Nem sokkal később Ivan feleségül veszi Anasztaszija Romanovnát, és esküvői ünnepséget tartanak. Emiatt elveszíti két legjobb barátja, Andrej Kurbszkij herceg és Fjodor Koljcsev barátságát. Utóbbi engedélyt kap Ivántól, hogy egy kolostorba vonuljon vissza, míg Kurbszkij megpróbálja újrakezdeni románcát a cárnővel, aki azonban visszautasítja közeledését.
A lakodalmi ünnepséget megszakítja a több bojárpalota felgyújtásának híre, amelyet a cári palotába a köznépből álló csőcselék visz be, akik arra is panaszkodnak, hogy a cárt a cárnő családja (a Romanovok), a Glinszkijek és a Zaharinok vezetik félre. Iván megnyugtatja a tömeget, de a kazanyi kánság követei megzavarják, akik egy ünnepi kést küldenek neki azzal a javaslattal, hogy tegyen szívességet magának azzal, hogy öngyilkosságot követ el vele. Iván azonnal kihirdeti, hogy királysága háborúban áll Kazánnal.
A következő jelenet Kazán 1552-es ostromát mutatja be, melyben Iván serege a város alatt vájatokat ás, és azokat puskaporral tölti meg. A névlegesen parancsnok Kurbszkijt Iván megdorgálja értelmetlen brutalitásáért (tatár foglyokat kötöz paliszádokhoz Kazán falainak hallótávolságában, és azt mondja nekik, hogy kiáltsanak a városba, hogy adják meg magukat; a védekező íjászok azonnal lelövik a foglyokat). Kazán városa az orosz hadsereg kezére kerül.
A Kazánból való visszatérése során Iván súlyosan megbetegszik, és úgy gondolják, hogy a halálos ágyán fekszik; ortodox papok érkeznek, hogy halála előtt megadják neki az utolsó kenetet. Iván hívatja rokonait, és megparancsolja nekik, hogy esküdjenek hűséget fiának, a csecsemő Dmitrijnek, emlékeztetve őket arra, hogy Oroszország egységének megőrzése érdekében egyetlen uralkodóra van szükség. Ivan nagynénje, Evfroszinja Sztaricskaja nyíltan felszólítja a többieket, hogy inkább a fiának, Vlagyimirnak esküdjenek hűséget. Az érzelmileg túlfűtött Iván összeomlik, és halottnak hiszik. Az ünneplő rokonok mindannyian hűséget kezdenek esküdni Vlagyimirnak, a remélt “cárfiúnak”; eközben Kurbszkij bizonytalan a saját hűségében, és próbál dönteni a két oldal között. Amikor azonban a cárnő azt mondja: “Ne temessetek el egy embert, mielőtt meghalt”, Kurbszkij rájön, hogy Iván még él, és sietve hűséget esküszik Iván csecsemő fiának, Dmitrijnek. Jutalmul a királyság nyugati határára küldik, hogy ott védekezzen a livóniaiak és a lengyelek ellen. Ezzel egy időben Iván délre küldi Alekszej Baszmanovot, egy általa kedvelt köznemest, hogy vigyázzon a krími határra. Az, hogy Iván egy közembert léptet elő helyettük, még nagyobb elégedetlenséget kelt a bojárok körében.
A cárnő most megbetegszik, és miközben Iván minden frontról rossz híreket kap, a bojárok összeesküvést szőnek a megölésére. Evfrosinia bejön a palotába egy csésze borral a köntösébe rejtve, amelybe mérget tett. Éppen amikor a királyi pár megkapja a hírt, hogy Kurbszkij átállt a livóniaiakhoz, Evfrosinia becsempészi a pohár bort a szobába, és a fal mögül hallgatózik. A hír hallatán, hogy Kurbszkij áruló, a cárnő görcsbe rándul, és Iván, aki ital után kutatva megnyugtatja, elveszi a mérgezett bort, és odaadja neki.
A jelenet átváltozik, és a halott cárnőt mutatja, amint a székesegyházban fekszik, Iván pedig a koporsója mellett gyászol. Miközben egy szerzetes bibliai verseket olvas a holttest felett, Iván megkérdőjelezi saját igazát és uralkodásra való képességét, és azon tűnődik, vajon felesége halála Isten büntetése-e rajta. Azonban kihúzza magát a sodrából, és régi barátjáért, Koljcsevért, a szerzetesért küldet. Ekkor érkezik meg Alekszej Baszmanov, aki azt javasolja, hogy Iván inkább olyan emberekkel vegye körül magát, akikben valóban megbízhat – egyszerű emberekkel, “vasemberekkel”, az opricsnyikokkal -, és felajánlja saját, meglehetősen megriadt fiát, Fjodort szolgálatra. Iván elfogadja, és nekilát, hogy visszaszerezze veszteségeit. Lemond, elhagyja Moszkvát, és megvárja, amíg a nép könyörög neki, hogy térjen vissza, mondván, hogy most már abszolút hatalommal uralkodik a nép akaratából.
II. rész Szerkesztés
A II. rész Zsigmond lengyel király udvarában kezdődik, akinek Kurbszkij hűséget esküszik. Zsigmond megígéri, hogy Kurbszkijt Iván területeinek uralkodójává teszi, amint a cár távollétét kihasználva meghódítja azokat. A terv meghiúsul, amikor egy követ bejelenti, hogy Iván visszatért Moszkvába.
Egy flashbackben Ivánt gyerekként láthatjuk, amint végignézi anyja megmérgezését és eltávolítását, majd fiatal kamaszként szembeszáll a bojárok leereszkedésével, akik a fiatal Iván feje fölött akarnak uralkodni. A földosztás megreformálásával kezdi – elveszi a bojárok földjeit, majd visszahelyezi őket irányítóként, saját hatalmát növelve az ő kárukra. Megérkezik barátja, Koljcsev, immár Fülöp szerzetes; heves vita után Fülöp beleegyezik, hogy Moszkva metropolitája legyen, amennyiben Iván megadja neki a jogot, hogy közbenjárjon az elítéltekért. Ebben kölcsönösen megállapodnak, ám amint ez eldőlt, Iván, hadnagya, Maljuta Szkuratov által hajtva, kitalál egy megoldást: gyorsan kivégezteti a halálraítélteket, mielőtt Fülöp élhetne a jogával. Így végezteti ki Fülöp három rokonát.
Fyodor Basmanov, az Opricsnyikok első embere segít Ivánnak kitalálni, hogy a cárnőt megmérgezték, és mindketten Evfroszinját gyanúsítják a pohár víz megmérgezésével. Iván megparancsolja Fjodornak, hogy ne mondjon erről semmit, amíg minden kétséget kizáróan meg nem bizonyosodnak a lány bűnösségéről.
A bojárok a kétségbeeséshez közeledve védekeznek Fülöp előtt, és végül meggyőzik őt. Megfogadja, hogy megakadályozza Iván hatalommal való visszaélését, és szembeszáll vele a székesegyházban, miközben egy csodajátékot mutatnak be. Miközben a vita elmérgesedik, egy kisgyermek, akit Evfrosinia mellett a bojárok a vállukon cipelnek, felkiált, és azt kérdezi, hogy ez lenne-e a “szörnyű pogány király”. Iván dühösen kijelenti, hogy ő pontosan az lesz, akinek nevezik – szörnyű. Most már biztos benne, hogy Evfrosinia megmérgezte a feleségét, a cárnőt, és elfogatta Fülöpöt. A bojárok most úgy döntenek, hogy az egyetlen lehetőségük Iván meggyilkolása, és az újonc Pjotrt választják ki, hogy megforgassa a kést. Maljuta Szkuratov érkezik, hogy meghívja Vlagyimirt egy bankettre Iván cárral és az Opricsnyikokkal.
(Innentől kezdve a film színes.) A banketten Iván leitatja Vlagyimirt, miközben az Opricsnyikok énekelnek és táncolnak körülöttük; a részeg Vlagyimir megemlíti, hogy összeesküvés készül Iván megölésére, és hogy neki, Vlagyimirnak kell leváltania őt cárként. Fjodor Baszmanov észreveszi, hogy Pjotr, a merénylő távozik, és jelez Ivánnak, aki meglepetést színlelve Vlagyimir kinyilatkoztatásán, azt javasolja Vlagyimirnak, hogy egy ideig próbálja meg a cárságot. Az opricsnyikokkal trónt, gömböt, jogart, koronát és királyi ruhát hozat, és mindannyian meghajolnak “Vlagyimir cár” előtt. Ezután Iván azt mondja Vlagyimirnek, hogy vezesse őket a székesegyházba imára, ahogy egy cárnak vezetnie kell. (Vissza a fekete-fehérbe.) Tétován Vlagyimir megteszi.
A katedrálisban a merénylő felszalad, leszúrja az álcárt, és Fjodor és Maljuta azonnal elfogja. Evfrosinia megérkezik, ujjongva Iván látszólagos halála miatt, amíg meg nem látja Ivánt élve; a holttestet megfordítva rájön, hogy az a saját fia. Iván utasítja Fjodort és Maljutát, hogy engedjék szabadon Pjotrt, a merénylőt, és megköszöni neki, hogy nemcsak “egy bolondot”, hanem “a cár legnagyobb ellenségét” is megölte. Elítéli Evfroszinját, aki kezében tartja a koronát, amelyet a fia viselt, és mintha megzavarodott volna, énekel a holtteste fölött. (Vissza a színre.) A végén Ivánt látjuk, amint azt hirdeti, hogy Moszkvában minden ellenségét könyörtelenül legyőzte, és most már a kintiek felé fordíthatja figyelmét.