Singer

For the Record…

Válogatott diszkográfia

Források

Cheb Mami, a “Rai kis hercege” először 1999-ben került a világ figyelmébe, amikor Stinggel együttműködve elkészítette a “Desert Rose” című slágerét, és egy sor koncerten lépett fel a popsztárral, többek között a 2000-es Grammy-díjátadón és a 2001-es Super Bowl-on. Régóta ismerik őt a rai nevű zenei műfaj követői, amely stílus az énekes szülőhazájából, Algériából ered, és elterjedt a nagy arab lakosságú európai városokban. Pályafutásának első két évtizedében Mami minden más rai előadóművésznél többet tett azért, hogy szélesítse a zene hatókörét, megtartva a jellegzetes, őshonos hangzást, miközben más kultúrák zenéjéből származó elemekkel egészítette ki.

Az algériai Saidában, 1966. július 11-én született Ahmad Khelifati, Mami esküvői és körülmetélési szertartásokon énekelve kezdte pályafutását. Panaszkodó hangja miatt kapta a “Mami” becenevet, ami azt jelenti, hogy “a gyászoló”. 1982-ben, 15 évesen részt vett az lhan wa chabab versenyen, egy népszerű rádióműsorban, amelynek székhelye Oran, a rai hazája.

A rai, ami “véleményt” vagy “tanácsot” jelent, a nyugat-algériai Oran kikötővárosból származik. Eredete a beduinok szóbeli hagyományaiban rejlik, és mint ezek

Forrásként…

Az algériai Saida városában született Ahmad Khelifati 1966. július 11-én; az algériai hadseregből való leszerelés után, 1989-ben a franciaországi Párizsba emigrált.

Házassági és körülmetélési szertartásokon kezdett énekelni; 1982-ben második díjat nyert a rádióversenyen; első nyilvános fellépése az oráni Rai Premier Fesztiválon, 1985; párizsi arab klubokban turnézott, 1985; fellépett a Rai fesztiválokon Párizsban és Bobignyban, ahol Michele Levy menedzserrel dolgozott együtt, 1986; fellépett a párizsi Olympia Színházban, 1986; a katonai szolgálat letöltése után Párizsba költözött, 1989; kiadta Prince of Rai című albumát, 1989; lemezfelvételek és turnék Európában és az Egyesült Államokban, 1990-es évek; kiadta a Meli Meli című lemezt, Stinggel együttműködve a “Desert Rose”-on, 1999; fellépett Stinggel a Late Night with David Letterman című műsorban és a Grammy-díjátadón, 2000, valamint a Super Bowl-on, 2001; kiadta a Dellali című albumot, 2001. Lemezkiadó -ARK 21 Records, 14724 Ventura Blvd. Penthouse Suites, Sherman Oaks, CA 91403, weboldal: http://www.ark21.com.

a modern városi környezetben kevésbé váltak relevánssá, az új generációk az új realitásokhoz igazították őket. A Rai a vidék hangja, átültetve a városba, különböző zenei hagyományok keverékével átitatva: Spanyol, francia, afroamerikai és arab. Miközben gyakran olyan egyetemes témákat kommentál, mint a romantikus szerelem, a rai társadalmi kérdésekkel is foglalkozott olyan módon, amelyet mind a politikai, mind a vallási hatóságok felforgatónak és botrányosnak tartottak.

A hangzás először az 1970-es évek elején ragadta meg az algériai nyughatatlan fiatalokat, és az algériai hatóságok először rossz szemmel nézték lázadó jellege miatt. The Rough Guide: World Music szerint “a modern rai sokkoló értéke nem annyira a tartalma, mint inkább a potenciálisan robbanásveszélyes anyagok “megfékezésének” elutasítása. Azzal, hogy a rai az utcára hozza a kimondhatatlant, veszélyezteti a társadalmi rendet. A fiatalabb generáció végre felhagyott a kettős mércével, és a rai-jelenség a régi rend teljes összeomlását tükrözi.”

Amíg Algériát az 1980-as évek végén és az 1990-es évek nagy részében polgárháborúk sújtották, a rai a kereszttűzbe került, és több vezető helyi gyakorlóját megölték. Ez az előadók elvándorlását eredményezte az európai városok viszonylagos biztonságába, ahol a zenei forma fogékony közönségre talált a bevándorlók és a beurs (Európában született algériaiak) körében. Ez az elvándorlás terjesztette a zene népszerűségét az arab városrészek határain túl az egész közösségre.

Amikor Mami második lett az lhan wa chabab versenyen, felkeltette egy helyi lemezkiadó figyelmét. A következő néhány évben számos kazettát adott ki (a rai kiadványok szokásos terjesztési formája), amelyek százezres nagyságrendben keltek el. Az algériai ipar szervezettségét tekintve azonban Mami kevés hasznot látott erőfeszítéseiből. 1985-ben lépett fel először az oráni Premier Rai Fesztiválon; később ugyanebben az évben Párizsban turnézott, ahol számos arab klubban lépett fel, és fellépett a villette-i és a bobigny-i Rai Fesztiválon is. Itt talált menedzsert Michele Levy személyében. A következő évben visszatért, és a legendás párizsi Olympia Színházban lépett fel. Az évtized végére Mamit “Rai hercegévé” koronázták (az idősebbik, Khaled volt a “Rai királya”).

Amint a politikai helyzet tovább romlott Algériában, a kormányzó párt összecsapott az iszlám fundamentalistákkal, ami elindította az erőszakot, amely az egész 1990-es években sújtotta az országot. Mami, mint sok rai énekes, katonai szolgálatának letöltése után Franciaországba költözött. Ott kezdte el ápolni és bővíteni közönségét a bevándorlók és a beurs körében.

1989-ben Mami kiadta a Le prince du rai (A rai hercege) című lemezt, az első nemzetközi terjesztésű felvételét a francia Sonodisc kiadónál. A következő évben kiadta a Let Me Rai című lemezt, amely jelentős fejlődést mutatott a debütáláshoz képest, bizonyítva nyitottságát a külső zenei hatásokra. Az album rock és dance elemeket is tartalmazott, a kanyargós arab ritmusokat funk- és reggae-befolyásolt basszusvonalakkal hangsúlyozva.

Mami következő, 1995-ben megjelent albuma a Saida címet viselte, amely az énekes szülőfalujáról kapta a nevét. Ez az album folytatta Mami innovációs hajlamát, a rap és a rai ötvözésével. Banning Eyre idézte őt az Afropop Worldwide weboldalon: “A franciaországi fiatalok egy kis rait és sok rapet hallgattak. A Saida volt az első alkalom, amikor a rai és a rap keveredett. Most vannak fiatal rap-énekesek Franciaországban, akik megpróbálnak minket, a rai-énekeseket utánozni, és ez nagyon bátorító.”

A Meli Meli 1999-es megjelenésével Mami tovább nyomult előre, új zenei formákat sajátított el, és alkalmazta azokat a saját, jellegzetes rai-márkájához. Az Alliance Ethnique francia rappere, K-Mel vendégszerepelt a “Parisien du nord” című számban, az albumon pedig Gordon Cyrus (Neneh Cherry, Massive Attack) és Simon Law (Soul II Soul) remixelte a címadó számot. A rap, a reggae, a flamenco és a funk kifinomult fúziója az arab popzenével felkeltette a brit popszupersztár, Sting figyelmét, ami Mami számára karrierfordító együttműködéshez vezetett.

Sting felkérte az algériai énekesnőt, hogy működjön közre a “Desert Rose” című dalban, amely később elsöprő sikert aratott. 2000-ben ketten egy sor fellépést vállaltak, amelyek között szerepelt a Grammy-díjátadó, egy ingyenes koncert a New York-i Central Parkban, a David Letterman Show, és 2001-ben a Super Bowl. Mami az újonnan szerzett sikerében és az Egyesült Államokban elért magas ismertségében sütkérezve kifejezte meggyőződését, hogy a rai készen áll arra, hogy a nyugati világra is kiterjessze a látókörét. Bob Young a Boston Heraldban így idézte őt: “Az ok, amiért szerintem az emberek a rai zenére groove-olnak, az az, hogy a ritmusok és dallamok nagyon fertőzőek….. Olyan, mint Bob Marley. (Az emberek) nem értették, hogy mit mondott Bob Marley Európában vagy a Közel-Keleten, de a ritmusai ragályosak voltak.”

2001-ben Mami kiadta a Dellali-t, amely ezt a bizalmat fejezte ki a “Le rai c’est chic” dallal. Az albumon Mami védjegyévé vált eklektikusság szerepel, producerként felhasználva a Chic ötletgazdáját, Nile Rodgerst és az angol-indiai Nitin Sawheny producert. A felhasznált hangszerek között tabla, oud, harmonika és szintetizátorok is szerepelnek a hagyományosabb basszusgitár, dob és gitár mellett. Az albumon vendégszerepelt a néhai country legenda Chet Atkins, Omar Hakim, Sting és a London Community Gospel Choir. A Dellali Mami minden korábbi munkájának csúcspontja volt, és a zenéje életképességébe vetett átütő bizalmat tükrözte. Ahogy a Billboard munkatársának, Jim Bessmannak mondta: “a rai hangzása egyre nemzetközibbé válik, és a globalizációval és az olyan kommunikációs eszközökkel, mint az internet és a kábeltévé, az amerikai és nyugati fülek megnyílnak az arab zene különböző hangszínei, módjai és hangszerei előtt.”

Mami merész újításai a művészi kifinomultság új szintjére emelték a rait, biztosítva helyét a világzene fontos összetevőjeként. Vannak bíztató jelek arra, hogy a forma új elfogadásra talál származási országában, és többé már nem tekintik gyanúsnak. 1999-ben, nyolcéves távollét után, amikor az országot politikai és vallási viszályok sújtották, Cheb Mami hazatért, hogy fellépjen egy szabadtéri koncerten Algírban. A koncert sikert aratott, 100 000 nézőt vonzott. Erről az élményről szólva Dan Rosenberg a Metro Timesban így idézte Mamit: “Van reményem Algéria jövőjére nézve….. Ez a koncert a morál emelése és a lapozás volt mindazok után, ami Algériában történt. Mindenekelőtt remélem, hogy ez a koncert más énekeseket is arra késztet, hogy hazatérjenek utánam.”

Válogatott diszkográfia

Prince of Rai, Shanachie, 1989.

Let me Rai, Virgin, 1990.

Saida, Virgin, 1994.

Douni el Bladi, BSI & Virgin, 1996.

(Khaleddel) 100% Arabica (soundtrack), 1997.

Meli Meli, Ark 21, 1999.

Dellali, Ark 21, 2001.

Sources

Books

Broughton, Simon, Mark Ellingham, David Muddyman, and Richard Trillo, editors, World Music: Rough Guides Kft, London, 1994.

Folyóiratok

Austin Chronicle, 2001. november 2.

Billboard, 2001. augusztus 11.

Boston Herald, 2001. július 11.

Metro Times (Detroit), 2001. július 11-17.

Middle East, 2001. december, p. 45.

Online

“Cheb Mami,” Afropop Worldwide, http://www.afropop.org (2002. március 5.).

“Cheb Mami, “All Music Guide, http://www.allmusic.com (2002. március 5.).

World Music Portal, http://www.worldmusicportal.com (2002. március 5.).

-Kevin O’Sullivan

.