Központi vs. perifériás vonásokSzerkesztés
A benyomás kialakításakor a megfigyelő nem minden megfigyelt vonást súlyoz egyformán. Vannak olyan vonások, amelyeket a megfigyelő a végső benyomás kialakításakor jobban figyelembe vesz, mint másokat. Ez a koncepció állt Asch benyomásképzéssel kapcsolatos kutatásainak középpontjában. Asch a nagy befolyással bíró, az általános benyomásra erős hatást gyakorló vonásokat központi vonásoknak, a kevésbé befolyásoló, az általános benyomásra kisebb hatást gyakorló vonásokat pedig perifériás vonásoknak nevezte. Asch szerint a központi vonás meghatározó jellemzője, hogy jelentős szerepet játszik a többi vonás tartalmának és funkciójának meghatározásában. A legelső vizsgálatában Asch azt találta, hogy a résztvevők, akiket arra kértek, hogy alkossanak benyomást egy olyan személyről, aki “intelligens, ügyes, szorgalmas, meleg, határozott, gyakorlatias és óvatos”, szignifikánsan eltérő benyomásokat alkottak, mint azok, akiket arra kértek, hogy írjanak le egy olyan személyt, aki “intelligens, ügyes, szorgalmas, hideg, határozott, gyakorlatias és óvatos”. Továbbá, amikor ezeket a résztvevőket megkérték, hogy értékeljék, hogy a listán szereplő tulajdonságok közül melyek voltak a legfontosabbak a benyomásuk kialakulásában, a legtöbben arról számoltak be, hogy a “meleg” (vagy “hideg”) volt az egyik legmeghatározóbb tulajdonság a listán. Asch ezután ugyanezt a kísérletet úgy végezte el, hogy a “meleg” és a “hideg” helyett az “udvarias” és a “nyers” tulajdonságokat használta, és azt találta, hogy e két tulajdonság megváltoztatása sokkal gyengébb hatással volt az általános benyomásra, mint a “meleg” és a “hideg” közötti változás. Továbbá, ha egy negatív központi tulajdonságot, mint például a “hideg”, beillesztünk egy pozitív perifériás tulajdonságok listájába, akkor nagyobb általános hatást gyakorol a benyomásra, mint egy pozitív központi tulajdonság, mint például a “meleg”, ha beillesztjük egy negatív perifériás tulajdonságok listájába.
A megfigyelő tulajdonságainak hatásaSzerkesztés
Általában minél inkább hiszi egy megfigyelő, hogy rendelkezik egy tulajdonsággal, annál valószínűbb, hogy ugyanezt a tulajdonságot más embereken is észreveszi. Emellett Benedetti & Joseph (1960) tanulmánya kimutatta, hogy néhány specifikus megfigyelői tulajdonság jelentős tényező lehet abban a benyomásban, amelyet a megfigyelő egy másik személyről alkot. Ez a hatás azonban nagyon változó a különböző tulajdonságok és kontextusok között. Például a kifelé forduló emberekhez képest a zárkózottabbak hajlamosabbak pozitívabb benyomásokat kialakítani más zárkózott emberekről. Ez a minta azonban nem volt megfigyelhető, amikor a kifelé forduló embereket ítélték meg. Ebben az esetben a kifelé forduló és a visszafogott emberek körülbelül ugyanannyian tulajdonítottak más pozitív tulajdonságokat a kifelé forduló személynek. Egy lehetséges magyarázat arra, hogy a megfigyelő hajlamos pozitívabb benyomásokat kialakítani a hozzá hasonló emberekről, a csoportközi torzítás elméletében rejlik. A csoportközi torzítás gondolata azt sugallja, hogy az emberek hajlamosak saját csoportjuk tagjait kedvezőbben megítélni, mint a nem csoporttagokat. E feltételezés szerint a zárkózott emberek más, nem társas embereket a saját csoportjukhoz tartozónak tekintenének, és kedvezőbben értékelnék őket, mint a kifelé forduló csoporthoz tartozó emberek.
Self-Based HeuristicEdit
A self-based heuristic azt a stratégiát írja le, amelyet a megfigyelők akkor alkalmaznak, amikor korlátozott tulajdonságinformációkat kapnak egy másik személyről, ilyenkor a saját személyiségüket tükröző tulajdonságinformációkkal folytatják a “hiányok kitöltését”. Ez a “kitöltés” azért történik, mert a megfigyelő személyiségére vonatkozó vonásinformáció a megfigyelő rendelkezésére álló legkönnyebben hozzáférhető információ. A tulajdonságinformációk korlátozott elérhetőségének gyakori magyarázata, hogy egyes tulajdonságokat nehezebb megítélni, mint másokat. Például egy olyan vonás, mint az extraverzió, könnyen megfigyelhető egy másik személy számára, és ezért könnyebben megítélhető egy másik személynél, mint egy olyan vonás, mint az általános affektus. Ezért, ha egy tulajdonságnak kevés külső mutatója van, a megfigyelő nagyobb valószínűséggel feltételezi, hogy egy másik személy hasonló módon testesíti meg ezt a tulajdonságot, mint a megfigyelő. Fontos azonban megjegyezni, hogy az én-alapú heurisztika negatívan korrelál az egyetértéssel. Más szóval, minél többet használja a megfigyelő az én-alapú heurisztikát, annál kevésbé valószínű, hogy helyesen ítéli meg a tulajdonságot.
Primacy effectEdit
A primacy effect azt a tendenciát írja le, hogy az először tanult információkat nagyobb súllyal vesszük figyelembe, mint a később tanultakat. A benyomásképzés szempontjából a primacy-hatás azt jelzi, hogy az a sorrend, amelyben egy személy tulajdonságait bemutatjuk, befolyásolja az adott személyről alkotott általános benyomást. Ez a hatás mind akkor érvényesül, amikor egy hipotetikus személyről alkotunk benyomást, mind pedig akkor, amikor arra kérik, hogy egy olyan célszemélyről alkossunk benyomást, akivel a megfigyelő ténylegesen kapcsolatba került. Asch feltételezte, hogy a benyomásképzésben az elsőbbségi hatás oka az, hogy az elsőként megismert tulajdonságok határozzák meg azt az általános irányt, amely felé a benyomás kialakul. Ezt követően minden további tulajdonságot úgy értelmeznek, hogy az egybeesik ezzel a kialakult tendenciával. A primacy-hatás a memóriával is magyarázható. Ahogy a rövid távú memória egyre jobban megtelik vonásinformációkkal, az újabb részletekre kevesebb figyelem juthat. Következésképpen a korán tanult információk nagyobb hatással vannak a benyomás kialakulására, mert nagyobb figyelmet kapnak, és tisztábban emlékeznek rájuk, mint a későbbi információkra.
HangulatSzerkesztés
A hangulat befolyásoló szerepet játszhat a benyomás kialakulásában azáltal, hogy befolyásolja az ítélkezés során a primacy-effektus felhasználásának módját. A pozitív hangulat arra készteti az embert, hogy holisztikus, mindent átfogó módon dolgozza fel az információkat, míg a negatív hangulat adaptívabb, minden részletet külön-külön figyelembe vevő feldolgozásra ösztönöz. Ezért a pozitív hangulat inkább növeli a korai információk hatását, míg a negatív hangulat éppen ellenkezőleg hat. Van bizonyíték a hangulat-kongruens tényezőre is, ahol a jó hangulatú emberek pozitív benyomásokat, a rossz hangulatúak pedig negatív benyomásokat alakítanak ki. Ez valószínűleg az aktuális hangulati állapothoz kapcsolódó információk szelektív primingjének köszönhető, ami hangulat-kongruens torzulásokat okoz a benyomásképzésben.