Hieros gamos, (görögül: “szent házasság”), a termékenység istenségeinek szexuális kapcsolata a mítoszokban és rítusokban, amely a gabonaföldművelésen alapuló társadalmakra jellemző, különösen a Közel-Keleten. Évente legalább egyszer isteni személyek (pl, az istenségeket képviselő emberek) szexuális kapcsolatot létesítenek, ami garantálja a föld termékenységét, a közösség jólétét és a kozmosz fennmaradását.

A hieros gamos rituális kifejeződése szerint három fő formája létezik: isten és istennő között (legtöbbször szobrokkal szimbolizálva); istennő és papkirály között (aki az isten szerepét veszi át); valamint isten és papnő között (aki az istennő szerepét veszi át). Mindhárom formában viszonylag kötött formája van a szertartásnak: körmenet, amely az isteni szereplőket a házassági ünnepségre szállítja; ajándékcsere; a pár megtisztulása; esküvői lakoma; a nászterem és az ágy előkészítése; és a titkos, éjszakai közösülés. Egyes hagyományokban úgy tűnik, hogy ez egy tényleges fizikai aktus volt az istenségeket megszemélyesítő szakrális funkcionáriusok között; más hagyományokban úgy tűnik, hogy ez egy szimbolikus egyesülés volt. A következő napon megünneplik a házasságot és annak következményeit a közösségre nézve.

A hieros gamos kifejezést egyes tudósok minden olyan isteni pár (pl. ég-föld) mítoszára alkalmazzák, amelynek szexuális közösülése teremtő jellegű. A kifejezést azonban valószínűleg csak azokra a mezőgazdasági kultúrákra kellene korlátozni, amelyek rituálisan felelevenítik a házasságot, és a házasságot a mezőgazdasághoz kötik, mint Mezopotámiában, Föníciában, Kánaánban, Izraelben (Salamon énekét hierogamitikus szövegnek vélték), Görögországban és Indiában.