Hadar, paleoantropológiai ásatások lelőhelye az Awash folyó alsó völgyében, Etiópia Afar régiójában. Afrika keleti (Nagy) Hasadékvölgyének legészakibb része mentén fekszik, Addisz-Abebától mintegy 300 km-re északkeletre. Az Awash folyó alsó völgyét – vagyis a Hadar területét – 1980-ban az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.

A Hadar maradványai között megtalálhatók az Australopithecus afarensis, az emberi evolúció egyik kulcsfajának részleges csontvázai. A Hadarban az 1970-es évek elején kezdődtek jelentősebb paleontológiai munkálatok Donald Johanson amerikai antropológus vezetésével. Csapata felfedezte az A. afarensis 40 százalékban teljes női csontvázát, amely a köznyelvben Lucy néven vált ismertté. A 3,2 millió évvel ezelőttre datált maradványok újabb bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy az emberi evolúcióban a két lábon járás (bipedalizmus) megelőzte a megnövekedett agyméretet. A medence- és lábcsontok felegyenesedett testtartásra utalnak, a koponyacsontok azonban a modern csimpánzokéhoz hasonlóan korlátozott koponyakapacitásról árulkodnak. A Hadarban található A. afarensis-t tartalmazó szintek 3,4 és 2,9 millió év közöttiek, és több mint 200 fosszíliát tartalmaznak egyetlen lelőhelyről (Afar Locality 333), amelyek legalább kilenc felnőtt és négy fiatal egyedet képviselnek, amelyek egy időben kerültek lerakásra. A maradványok alapos elemzése egyetlen, igen változatos fajra utaló mintázatot mutat, amelynek hímjei jelentősen nagyobbak voltak, mint a nőstények, bár fennáll annak a lehetősége, hogy a minta ehelyett két különböző homininből (az emberi vonal tagjaiból) áll. A lelőhelyen az emberi nem, a Homo nemzetség legkorábbi ismert maradványai is előkerültek, amelyek 2,3 millió évvel ezelőttre datálhatók, valamint az eszközhasználat legkorábbi ismert bizonyítékai.

Az arab, szomáliai és afrikai tektonikus lemezek találkozásánál elhelyezkedő Keleti-hasadékvölgy jelentős geológiai mozgásokon ment keresztül. Több millió év alatt számos vulkánkitörés vulkáni hamurétegeket rakott le a Hadarban, és a kutatók által szisztematikusan azonosított és keltezett rétegek egymásutánjával ténylegesen elfedték a fosszilis maradványokat. A szeizmikus tevékenység és az erőteljes erózió fokozatosan feltárta a régió fosszilis leleteit, ami nagymértékben csökkentette az embermaradványok felkutatásához szükséges ásatások mennyiségét. Ezek a körülmények teszik a Hadart a világ egyik leggazdagabb információforrásává az emberszabásúak fiziológiájával és élőhelyeivel kapcsolatban.