Hélène Cixous (sz. 1937) író és filozófus. A tudományos nyelv határait a költői nyelv által és segítségével átlépve, széles körben dicsérik mind kísérleti írói stílusáért, mind kísérleti gyakorlatáért, amely számos diskurzuson átível. Cixous befolyásos teoretikus, valamint regényíró, drámaíró és költő, emellett az oktatás új modelljeinek elindításában és kidolgozásában játszott szerepéről is nevezetes. Jelentőségének nagy része az écriture feminine körül alakult ki, amely módszer és gyakorlat a másság, a kirekesztés, az identitásért folytatott küzdelem és a nyugati logocentrizmus leküzdésével kapcsolatos folyamatos aggodalmaival foglalkozik. Ezeket a gondolatokat nagy hatású, 1975-ös Le rire de la Méduse (A Medúza nevetése) című esszéjében fejtette ki. Ezt a művet kulcsfontosságú szövegnek tekintik a nőies írásról alkotott koncepcióján belül, és az írás felszabadítása, valamint az íráson keresztül az én felszabadítása mellett érvel.
Az algériai Oránban született Cixous édesapja francia gyarmatosító volt, aki fiatalon meghalt; édesanyja osztrák-német volt, és a német volt Cixous első nyelve. Apja, és ezzel együtt családjának számos tagja zsidó volt, és a második világháború atrocitásai már korán hatással voltak Cixousra. Kiskorától kezdve több nyelven tanult irodalmat, többek között Franz Kafka, Marina Tsvetaeva és Clarice Lispector szerzőket olvasott. Franciaországban járt iskolába, ahol angol irodalmat, elsősorban Shakespeare-t, mitológiát és a német romantikusokat, különösen Heinrich von Kleistet tanulmányozta. Cixous 1959-ben letette az agrégatiót angol nyelvből, 1962-ben pedig a bordeaux-i egyetem asszisztense lett. 1965-ben Párizsba költözött, majd a Sorbonne-on lett maître assistante, 1967-ben pedig a Nanterre-i egyetemre nevezték ki maître de conférencesnek. Ugyanebben az évben Cixous kiadta első szövegét, Le Prénom de Dieu (Isten keresztneve) címmel, egy évvel később, 1968-ban pedig L’Exil de James Joyce ou l’ art du remplacement (fordítás: James Joyce száműzetése, avagy az elmozdítás művészete, 1972) című disszertációjával szerzett Doctorat ès letters címet, amelyet 1969-ben publikált. Röviddel az 1968-as diáklázadások után kinevezték chargé de missionnak a Vincennes-i kísérleti Université de Paris VIII megalapításához. A Paris VIII-at az intézményes oktatás szokásos hierarchiájával szemben alternatív struktúrát magában foglaló tanulási helyként tervezték, és a hagyományos francia akadémiai környezet kritikájára válaszul jött létre. Az egyetem komoly hírnévre tett szert, különösen kiváló tanárai révén, akik között olyan gondolkodók voltak, mint Gérard Genette, Michel Foucault, Tzvetan Todorov, Félix Guattari és Gilles Deleuze. 1969-ben Hélène Cixous Todorovval és Genette-tel együtt megalapította a Poétique-ot, az olvasási és szövegkísérletekkel foglalkozó folyóiratot. 1974-ben, még a VIII. párizsi egyetemen megalapította a Centre de Recherches en Etudes Féminines-t, amelynek a mai napig az elnöke. A Központ volt az első ilyen jellegű központ Európában.
Az 1968 és 1972 közötti évek dinamikus és izgalmas időszakot jelentettek az 1968 májusát követő francia értelmiségiek számára. Ezekben az években jelentek meg Hélène Cixous első fiktív szövegei: Dedans (1969), amelyért elnyerte a Prix Médicis-t, valamint a Le Troisième Corps, Les Commencements és Neutre (A harmadik test, Kezdet és Neuter, 1970-72) című trilógiát.
1974-ben Hélène Cixous kiadta a Prénoms de personne (Senki neve) című esszégyűjteményt, amely Sigmund Freudról, E. T. A. Hoffmannról, Heinrich von Kleistről, Edgar Allan Poe-ról és James Joyce-ról szól. Ezekben a szövegekben az egységes vagy fallikus szubjektum, a nárcizmus és a halál közötti összefüggéseket vizsgálja. Feltárja, hogy az írói dialektikus struktúra, különösen ezeknél a szerzőknél, hogyan ejti csapdába a nőket egy korlátozott cserében vagy gazdaságban, amelyet a halál utáni vágy ural. Georges Bataille munkásságától inspirálva az ajándék általános gazdaságát kínálja fel, amely a kiadással és a veszteséggel függ össze. A csere domináns téma írásaiban, és megkérdőjelezi az alteritáshoz való viszonyát: ha a szubjektum csak másokkal való differenciális viszonyban létezik, akkor a csere új módozatainak átgondolása a társadalmi változás felé vezető módszer. E gondolkodáson belül Cixous felfogása szerint a társadalmi változáshoz nyelvi változásra van szükség, ezért a csere nyelvre és írásra gyakorolt hatását vizsgálja.
Hélène Cixous 1977-ben adta ki az Angst című kötetét, amelyet a feminista tanulmányokra és munkára koncentráló időszak követett. Szinte kizárólag a Des Femmes kiadónál publikált, és társulást kötött Antoinette Fouque-kal, aki a Politique et Psychoanalyse, azaz a “Psych et po”, a nőmozgalom befolyásos politikai csoportjának alapítója volt. Az ő korabeli írásai azt az elképzelést sugallják, hogy a férfias és a nőies attribútumok helyébe végül új, a nemi különbségre nem utaló leíró kifejezések lépnek majd. Martin Heidegger költészetről és nyelvről szóló munkássága is hatással volt rá, amit Préparatifs de noces au-dela de l’abîme (Esküvői előkészületek a mélységen túl, 1978), Anankè (1979), Illa (1980) című művei is bizonyítanak, With ou l’art de l’innocence (With or the Art of Innocence, 1981) és Limonade tout était si infini (Limonádé minden olyan végtelen volt, 1982), amelyekben a tudás, az ártatlanság és a törvény eszméit dolgozza fel, és a fenségesről meditál.
A nyolcvanas évek elején egyre feszültebbé vált a viszonya a Des Femmes-zel, és szakított Antoinette Fouque-kal. Ebben az időben munkásságában is markáns változást feltételezhetünk, különösen az 1983-as Le Livre de Promethea (Prométhea könyve vagy Prométhea könyve, 1990) című szövegével. A művet a Prométheusz-mítosz nőies újraírásának tekintik, és nagy hatással volt rá az Ariane Mnouchkine-nal, a kísérleti Théâtre du Soleil igazgatójával való találkozása. Mnouchkine és színháza az Erzsébet-kori színházat távol-keleti technikákkal vegyítette, és William Shakespeare kísérleti rendezéseiről volt ismert. Cixous és Mnouchkine együttműködése a történelmi és politikai írások, illetve a Hélène Cixous által “a történelem színpadának” nevezett témák felé való elmozdulást jelentette
.