Douglass, Frederick (1808-1895) fekete vezető.
Frederick Douglass a 19. század legjelentősebb fekete amerikai vezetője volt. Frederick Augustus Washington Bailey néven született 1808-ban Talbot megyében, Maryland keleti partvidékén, egy rabszolganő és minden valószínűség szerint fehér gazdájának fiaként. Miután 20 évesen megszökött a rabszolgaságból, Douglass új vezetéknevet vett fel Sir Walter Scott A tó hölgye című művének hőséről. Douglass három önéletrajza közül az elsőben, az 1845-ben megjelent Narrative of the Life of Frederick Douglass, An American Slave címűben tette halhatatlanná rabszolgaként eltöltött nevelőéveit. Ez és két későbbi önéletrajza, a My Bondage and My Freedom (1855) és a The Life and Times of Frederick Douglass (1881) jelentik Douglass legnagyobb hozzájárulását a déli kultúrához. A rabszolgaságellenes propagandaként és személyes kinyilatkoztatásként egyaránt megírt műveket általánosan a rabszolgaelbeszélés hagyományának legszebb példáiként és az amerikai önéletrajzírás klasszikusaként tartják számon.
Douglass közéleti tevékenysége az 1840-es évek elején végzett abolicionista munkájától az 1890-es években a Jim Crow szegregáció elleni támadásaiig terjedt. Douglass pályafutása nagy részét a New York állambeli Rochesterben élte le, ahol 16 éven át szerkesztette a 19. század közepének legbefolyásosabb fekete újságját, amelyet egymás után The North Star (1847-51), Frederick Douglass’ Paper (1851-58) és The Douglass Monthly (1859-63) néven adtak ki. Douglass nemzetközi hírnévre tett szónokként és meggyőző erejű íróként tett szert. Beszédek és vezércikkek ezreiben Douglass ellenállhatatlan vádat emelt a rabszolgaság és a rasszizmus ellen, a remény fékezhetetlen hangját adta népe számára, felkarolta a rabszolgaságellenes politikát, és sajátos amerikai eszméket hirdetett.
Douglass 1861-ben a polgárháborút a rabszolgaság gonoszságának felszámolását célzó erkölcsi keresztes hadjáratként üdvözölte. A háború alatt az Unió ügyének és a felszabadításnak a heves propagandistájaként, a fekete csapatok toborzójaként, és két alkalommal Abraham Lincoln elnök tanácsadójaként dolgozott. Douglass nagyban hozzájárult az ezeréves nacionalizmus szellemi hagyományához, ahhoz a szemléletmódhoz, amelyből sok amerikai, északi és déli egyaránt, értelmezte a polgárháborút. A rekonstrukció és az aranykorszak idején Douglass vezető szerepe kevésbé aktivista, inkább emblematikus lett. Rengeteget utazott és tartott előadásokat faji kérdésekről, de legnépszerűbb témája az “Önteremtő emberek” volt. Az 1870-es évekre Douglass Washingtonba költözött, ahol a The New National Era című újságot szerkesztette, és a szerencsétlenül járt Freedmen’s Bank elnöke lett. Kitartó republikánusként a Columbia körzet marsalljává (1877-81) és jegyzőjévé (1881-86), valamint Santo Domingo ügyvivőjévé és Haiti miniszterévé nevezték ki (1889-91). Douglassnak öt gyermeke született első feleségétől, Anna Murray-től, egy baltimore-i szabad fekete nőtől, aki 1838-ban követte őt a rabszolgaságból. Kevesebb mint két évvel Anna 1882-ben bekövetkezett halála után a 63 éves Douglass feleségül vette Helen Pittset, korábbi fehér titkárnőjét, ami jelentős vitákat váltott ki. Douglass tehát születése és két házassága révén is a régió vegyes faji örökségének egyik leghíresebb déli példája.
Douglass soha nem veszítette el a Délhez való kötődését. “Semmi más, csak a személyes szabadság iránti intenzív szeretet tart minket távol a Déltől” – írta Douglass 1848-ban. Marylandre gyakran úgy hivatkozott, mint “saját drága szülőföldjére”. A zseniális, hősies és összetett Douglass korának jelképévé, valamint a humanizmus és a társadalmi igazságosság egyedülálló amerikai hangjává vált. Élete és gondolkodásmódja mindig is mélyen fog szólni az amerikai feketének lenni dilemmájáról. Douglass 1895-ben halt meg szívelégtelenségben, abban az évben, amikor Booker T. Washington országos hírnévre tett szert az atlantai kiállításon tartott beszédével, amelyben a feketéknek a faji szegregációhoz való alkalmazkodását javasolta.
David W. Blight
North Central College
Naperville, Illinois