Genetics of degenerative suspensory ligament disease in the horse

Sabrina Brounts DVM, MS, PhD
Diplomata ACVS/ECVS, Diplomata ACVSMR
A nagyállat sebészet klinikai professzora

Peter Muir BVSc, PhD, Diplomata ACVS, ECVS, FRCVS
Melita Grunow Family Professor of Companion Animal Health

Comparative Genetics Research Laboratory, University of Wisconsin-Madison, School of Veterinary Medicine, 2015 Linden Drive, Madison, WI 53706

[email protected], [email protected]

A szalagok kemény, rostos szövetből álló sávok, amelyek a csontokat kötik össze az ízületben. A szalagok feladata, hogy az ízületeken belül stabilizálják a csontokat, így az emberek és állatok normálisan tudnak mozogni. A felfüggesztő szalag (SL) a lovaknál elsősorban a lábszárízület alátámasztására és a mozgás közbeni túlnyúlás megakadályozására szolgál. Az SL az elülső végtagoknál a kézközépcsontoktól (térd) és a hátsó végtagoknál a lábszárcsontoktól (csánk) fut a lábszárcsontig, ahol két ágra ágazik szét a szezámcsontok körül. A szuszpenzió sérülése gyakori az olyan sportos lovaknál, amelyek sokat terhelik az alsó végtagjaikat. Az időskorú lovaknál előfordulhat a lábszár lassú leesése, mivel a felfüggesztő szalagok a kor előrehaladtával megnyúlnak.

A degeneratív felfüggesztő szalagbetegség (DSLD) a lovak egyre gyakrabban felismert betegsége. A DSLD különbözik a többi felfüggesztőszalag-sérüléstől. A betegség kezdete az érintett lovaknál finom, jellemzően sérüléstörténet nélkül. A DSLD gyakran egynél több végtagot érint, és általában mindkét mellső végtagot, mindkét hátsó végtagot vagy mind a négy végtagot érinti. A fájdalom és a sántaság több végtagon is kialakul idővel. A DSLD olyan rendellenesség, amely nemcsak a SL-t, hanem a szív- és érrendszert, a nyakszalagokat, a patellaszalagot, a mély digitális hajlítóínt, a felületes digitális hajlítóínt és a szem szklerátját is érinti az érintett lovaknál (Halper et al. 2006, Halper et al. 2011). A DSLD oka nem teljesen tisztázott. Az állapotot több fajtánál is diagnosztizálták, mint például a perui ló (perui paso), a paso fino, melegvérű fajták, telivér, standardbred, amerikai quarter horse, arab, amerikai nyergesvérek, és az Akhal-Teke

A degeneratív felfüggesztő szalagbetegség története

Hosszú ideig úgy gondolták, hogy a DSLD olyan probléma, amely az idősebb lovakat, idős kancákat, valamint a nagy igénybevételű sport- és munkalovakat érinti. Azonban a DSLD eseteit csikóknál, fiatal lovaknál és olyan lovaknál is azonosították, amelyek soha nem vettek részt nagy terheléssel járó tevékenységekben. Az állapotot először 1981-ben ismerték fel Dr. Pryor, Pool és Wheat orvosok a Kaliforniai Egyetemen, Davisben. Egy 17 perui paso lóból álló vizsgálati csoportot vizsgáltak, amely 8 kancából, 7 ménből és 2 heréltből állt, 7 hónapos és 18 éves kor között. A csoportban két anya-lánya és egy apa-fiú kapcsolat volt. Az eredmények azt sugallták, hogy a DSLD-ben érintett lovak nem mutatták a nagy ütés vagy nagy sebességű sportok miatt a felfüggesztő apparátus meghibásodását elszenvedő lovakra jellemző tüneteket. Valójában a lovak többsége nem vett részt ilyen tevékenységekben, és a területet korábban nem érte trauma (Mero 2002). Az állapot nem javult a pihenéssel, mint más felfüggesztési sérülések esetében, és idővel romlott.

Klinikai tünetek

A DSLD-ben szenvedő lovak általában sántasággal, hőérzettel vagy duzzanattal a lábszáraknál, megnagyobbodott lábszárakkal és a lábszárak fokozatos leesésével a talaj felé (Mero és Pool, 2002). A betegség kezdete nagyon finom lehet. Ha a hátsó végtagok érintettek, a csánkszög fokozatos kiegyenesedése következik be (1. ábra). Néhány ló háta fájdalmasnak tűnhet, amikor a fájdalmas végtagok tehermentesítésére beállítják a tartásukat. Más lovak gödröket áshatnak a legelőn, hogy az érintett végtagokat lábujjaikkal lefelé és sarkukkal felemelve pihentessék. Az érintett lovak gyakrabban fekszenek le, és nehezen tudnak felkelni. A DSLD általában a ló felnőtt életének későbbi szakaszában (15 évesnél idősebb korban) jelentkezik, de diagnosztizálták csikóknál és 15 évesnél fiatalabb lovaknál is.

Diagnózis

2005-ben Dr. Jeannette Mero és Janet Scarlett doktorok kritériumokat dolgoztak ki a DSLD diagnosztizálására lovaknál. Ha egy lónál felmerül a DSLD gyanúja, teljes sántasági vizsgálatot végeznek, valamint ultrahangos képet készítenek a felfüggesztő szalagról és annak ágairól a DSLD megerősítése és más lehetséges sérülések kizárása érdekében. A DSLD egyedülálló abban a tekintetben, hogy kétoldali eloszlású. Ez azt jelenti, hogy mindkét mellső végtag, mindkét hátsó végtag vagy mind a négy végtag érintett. A DSLD-s lovak az érintett végtagok súlyosan sánták a lábszárhajlítási tesztet követően, és a felfüggesztő szalag és ágainak tapintására érezhetően fájdalmasak. A felfüggesztőszalagot a normálisnál keményebbnek és vastagabbnak érezni, és a terület forró vagy duzzadt lehet. Az ultrahangos képalkotás látható változásokat mutat a felfüggesztő szalag és ágai tekintetében.

Kezelés

A DSLD jelenleg nem gyógyítható. A legtöbb kezelés a ló kényelmesebbé tételére összpontosít. A gyakori kezelések közé tartozik az istállópihenő, az ellenőrzött mozgás, a fájdalomcsillapítás nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel, mint például fenilbutazon, flunixin meglumin (Banamine), támogató csizma vagy pakolás, valamint a korrekciós patkolás. Kiegészítő palliatív kezeléseket is kipróbáltak, mint például őssejt injekció vagy trombocitában gazdag plazma injekció az SL körül, lökéshullám terápia, lézerterápia, mágnesterápia, akupunktúra és csontkovácsolás.

Prognózis

A DSLD-re nincs gyógymód. Sok lónál a betegség idővel súlyosbodik. A súlyosan érintett lovaknál humánus eutanázia javallott lehet.

A degeneratív felfüggesztő szalagbetegség genetikai háttere

A korábbi megfigyelések és törzskönyvi vizsgálatok arra utalnak, hogy a betegségnek genetikai alapja van egyes fajtáknál. A DSLD lehet egyszerű genetikai betegség vagy olyan összetett betegség, amelyben a környezeti kockázatokkal együtt számos gén járul hozzá a betegség kockázatához. A mai napig egyetlen lófajtában sem végeztek öröklődési becslést. A DSLD előfordulási gyakoriságáról az érintett fajtákban nem számoltak be. Egyes perui lóállományokban nem fordul elő DSLD, de más állományokban a DSLD előfordulása elérheti a lovak ~40%-át. A DSLD klinikai tünetei általában csak akkor jelentkeznek, amikor a ló már jóval a legjobb szaporodóképes korban van, vagy már túl is van rajta, és a ló tudtán kívül továbbadhatja a betegséget. Viszonylag kevés tanulmány vizsgálta a DSLD genetikáját. Eddig nem azonosítottak erős génjelölteket. A Wisconsin-Madison Egyetem Összehasonlító Genetikai Kutató Laboratóriuma jelenleg a DSLD genetikáját tanulmányozza a perui lóban.

1. ábra
Balra: A DSLD-ben szenvedő ló leesett lábszára és megvastagodott felfüggesztőcsontja
látható.
Jobbra: A csánk hiperextenziója (a csánkszög kiegyenesedése)
egy érintett lónál nyilvánvaló.

Halper J.; Kim, B.; Khan, A et al. Degenerative suspensory ligament desmitis as a systemic disorder characterized by proteoglycan accumulation. BMC Veterinary Research 2006; 2:12.

Halper J.; Khan A és Mueller P. O. E. Degenerative suspensory ligament desmitis-a new

reality. Pakistan Veterinary Journal, 2011; 31: 1-8.

Mero, J. L.; Pool, R. R. R. Twenty cases of degenerative suspensory ligament desmitis in Peruvian Paso horses. AAEP Proceedings, 2002; 48

Mero, J. L.; Scarlett, J. M. Diagnostic criteria for degenerative suspensory ligament desmitis in Peruvian Paso horses. J Equine Veterinary Science, 2005; 25: 224-228.

Pryor, P.B.; Pool, R.R.; Wheat, J.D. Failure of the suspensory apparatus in Peruvian Paso horses. 1981 Unpublished paper.

Strong, D. I. The use of a whole genome scan to find a genetic marker for degenerative suspensory ligament desmitis in the Peruvian Paso. University of Kentucky Master’s Thesis. 2005. http://uknowledge.uky.edu/gradschool_theses/419