Nyolcvankilenc ambuláns depressziós beteget vizsgáltak klinikai kritériumok, kutatási diagnosztikai kritériumok (RDC) és a neuroendokrin szabályozás dexametazon-szuppressziós tesztje (DST) alapján. A DST egyszerű, csak egy vérmintát igénylő ambuláns változata a klinikailag endogén depresszióval (ED) diagnosztizált betegek 40%-át azonosította helyesen, 98%-os specificitással és 95%-os diagnosztikai megbízhatósággal. Az endogén és nem endogén depressziósok közötti életkor, nem vagy a tünetek súlyossága közötti különbségek nem voltak felelősek ezekért az eredményekért. Összehasonlításképpen, a DST diagnosztikus teljesítménye gyengébb volt az RDC kategóriái, a major depressziós zavar (MDD) és az elsődleges MDD esetében. Ezek kevésbé szelektívek és heterogénebbek voltak, mint az ED klinikai kategóriája. Az ED klinikai diagnózisát az RDC az esetek 98%-ában támogatta, de az RDC endogén MDD diagnózisainak 22%-át nem támasztották alá a klinikai diagnózisok. Kizárólag olyan betegeknél találtak kóros DST-eredményeket, akiknél mind az ED klinikai diagnózisa, mind az endogén MDD RDC diagnózisa fennállt. A biztos endogén MDD-ben szenvedő betegeknél szignifikánsan nagyobb volt a kóros DST eredmények gyakorisága (42%), mint a valószínű endogén MDD-ben szenvedő betegeknél (14%) vagy az egyéb RDC diagnózisban szenvedőknél (3%). Szignifikáns összefüggést találtak a pozitív DST-eredmények és a depresszió pozitív családi anamnézise között. Ezek az eredmények alátámasztják a pozitív DST-eredménynek az ED külső validáló kritériumaként való felhasználásának egyéb bizonyítékait. Az MDD kategória tartalmazta az összes klinikailag ED-ként diagnosztizált esetet, de felhígult a klinikailag nem endogén depresszióként diagnosztizált esetekkel, amelyeknél nem volt neuroendokrin zavar. Az eredmények azt is megerősítették, hogy a depresszió endogén/nem endogén és elsődleges/szekunder besorolása nem azonos. Következtetésünk: (1) hogy a DST használható a depressziós járóbetegek és a fekvőbetegek differenciáldiagnosztikájában egyaránt; (2) hogy az RDC kategória elsődleges MDD és a Washington University kategória elsődleges depressziója heterogénebb és valószínűleg kevésbé érvényes, mint a klinikai kategória ED; (3) hogy az endogén MDD-re vonatkozó RDC csak mérsékelt érvényességgel rendelkezik; (4) hogy az RDC diagnózisok nem helyettesíthetik a gondos klinikai diagnózisokat a kutatási tanulmányokban; (5) hogy az RDC legjobb felhasználása a klinikai diagnózisok támogatása, de nem a diagnózisok önálló, önálló rendszerként való önálló generálása; (6) hogy az endogén vagy endogenomorf depresszió fogalma érvényes, és meg kell tartani a depresszióval kapcsolatos kutatási tanulmányokban.