A datolyapálmák termesztése az izraeli Arava-völgyben, amelyet magas párolgási igény jellemez, széles körben elterjedt, és kizárólag a nagy gyakoriságú öntözéstől függ. A gyümölcsöket általában a fejlődés korai szakaszában ritkítják, hogy nagyméretű, jó minőségű datolyát termeljenek. Eddig azonban még nem tettek erőfeszítéseket a gyümölcsterhelésnek a datolyapálma vízfelhasználására, CO2-áramlására és növekedésére gyakorolt hatásának átfogó vizsgálatára. E tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálja a gyümölcsterhelés hatását ezekre a tényezőkre. Tizenkét datolyapálmát – hatot eltávolított gyümölcsökkel (“gyümölcsök nélkül”), hatot pedig kezeletlenül (“gyümölcsökkel”) – öntöztünk azonos mennyiségű vízzel, az optimális talajvízkörülmények fenntartásához elegendő mennyiségben. Folyamatosan mértük a nedvességáramlást és a hajtásnyúlást. A gázcsere-paramétereket (azaz a sztómavezetést és a CO2-asszimilációs rátát) és a gyümölcs növekedését (azaz a gyümölcs méretét, tömegét és cukortartalmát) rendszeresen ellenőriztük. Néhány héttel a gyümölcsterhelés differenciálódásának kezdete után nem találtunk jelentős különbségeket a gázcserében, a vízfogyasztásban és a termésnyúlásban a két kezelés között. A gyümölcsöt tartalmazó pálmáknál azonban a cukorfelhalmozódás és a betakarítás utáni időszakban a gyümölcs nélküli pálmákhoz képest a sztomatális konduktancia és a CO2-asszimilációs sebesség kifejezett növekedését állapítottuk meg. A gyümölcsös pálmák folyamatosan növekvő vízfogyasztása is megfigyelhető volt ezekben az időszakokban, valószínűleg a fában lévő kimerült szénhidrát- és vízraktárak fokozatos helyreállításának eredményeként. Ezenkívül a terméssel rendelkező pálmák termésnyúlási sebessége a betakarítás végéig jelentősen alacsonyabb volt, mint a termés nélkülieké. A következtetés az, hogy a termésterhelés jelentős hatással van a termesztett datolyapálma fiziológiai viselkedésére és vízfelhasználására. Ezért az öntözéskezelésnek figyelembe kell vennie a gyümölcsterhelést az optimális terméshozam elérése érdekében.