A törődés és megosztás gyógyító ereje
Mi történik itt? Az adakozás előnyeiről van szó? Vagy arról van szó, hogy mi történik, ha túllépünk azon, hogy csak a saját jólétünkről gondoskodunk?
Kiterjedt kutatásokat végeztek arról, hogy az adakozás boldogabbá tesz minket, mint az elfogadás. Liz Dunn társadalomtudós a Science című folyóiratban azt írja, hogy az emberek boldogságérzete nagyobb, ha viszonylag többet költenek másokra, mint magukra. A Huffington Post beszámolt egy tanulmányról, amely a jótékonykodásról szólt. Azt találták, hogy amikor az emberek adakoztak egy jó cél érdekében, a középagy, az élvezetekkel kapcsolatos terület felgyulladt.
A Dalai Láma a függő együttlét buddhista elvét hangsúlyozva azt mondja, hogy a saját boldogságunk mások boldogságától függ. Az Etika az új évezredhez című könyvében megjegyzi, hogy a boldogság a másokkal való mély és őszinte törődésből fakad. A Dalai Láma a másoknak való adakozást “bölcs önzésnek” nevezi, mert végül mi is nyerünk vele. Mahatma Gandhi azt mondta: “A legjobb módja annak, hogy megtaláljuk önmagunkat, ha elveszítjük magunkat mások szolgálatában”. Át kell alakítanunk az “önsegítés” gondolatát az “én-segítésből” a “mi-segítésbe”?”
Ha megértjük, hogy az adakozás, a megosztás és a továbbadás boldogabbá tesz minket, és megnyitja a szívünket, akkor a cselekvés kezd természetesnek tűnni számunkra. Oly gyakran azt tanítják nekünk, hogy ahhoz, hogy boldogok legyünk, elsőbbséget kell adnunk a magunkról való gondoskodásnak, és talán még néhány közeli és kedves embernek is. Még egyes buddhista csoportok is azt tanítják, hogy korlátozzuk magunkat a “saját küszöbünk söprésére”. A kutatások azonban azt mondják, hogy mennyire fontos megosztani másokkal, hogy boldogabbnak, kevésbé félőnek, kevésbé magányosnak és erősebbnek érezzük magunkat.
Arthur Brooks a Syracuse Egyetemről rámutatott, hogy az “adakozók” boldogabbak és egészségesebbek, mint azok, akik nem adakoznak. Stephen Post és Jill Neimark Why Good Things Happen to Good People (Miért történnek jó dolgok jó emberekkel) című könyvében azt állította, hogy a másoknak való adakozás a közösség javát szolgálja, és ezért örömöt és boldogságot okoz. Azt is megjegyezték, hogy az együttérzés és a kedvesség kevesebb teret hagy a negatív érzelmeknek.
A másoknak való adakozás “jó érzésű neurotranszmittereket” szabadít fel, és a “segítői mámor” önerősítő, ugyanakkor erényes körforgásához vezet. Sander van der Linden, a London School of Economics munkatársa szerint az “adakozás” szilárd belső magatartási kódexre utal, ami viszont erős pszichoszociális előrejelzője a jótékonysági szándéknak. Ez a dinamika természetesen önbizalomhoz, önbecsüléshez és ellenálló képességhez vezet.”
A kölcsönös függőség gyakorlása
A Buddha központi tanítása szerint az élet igazi természete a kölcsönös függőség. Lehet, hogy amikor egy tevékenységet azzal a szándékkal választunk, hogy segítsünk egy másiknak, amikor szándékosan “gyakoroljuk az egymásra utaltságot”, akkor ez összhangba hoz minket “a dolgok természetével”, és ez örömet okoz nekünk? A boldogság spontán és organikusan keletkezik, amikor az egymásra utaltságot gyakoroljuk?
A Bodhicitta-hatás azt sugallja, hogy boldogságunk, magabiztosságunk és értelemérzetünk összefonódik azzal a hajlandóságunkkal és képességünkkel, hogy megosszuk tudásunkat, bölcsességünket és kedvességünket másokkal. Ez nemcsak a meditáció másoknak való tanítására igaz, hanem a kedvesség minden cselekedetének nagylelkű és együttérző minőségére is.