If battlegrounds could speak they would have many stories to tell. Néhány esetben az ezekben a talajokban található mikrobák tovább éltek, hogy elválasszák a tényt a fikciótól. Az egyik ilyen történet a shilohi csatából ered, amely az amerikai polgárháború egyik legvéresebb csatájaként vonult be a történelembe. Miközben a katonák halálosan sebesülten feküdtek Shiloh hideg, kemény talaján orvosi segítségre várva, egy nagyon furcsa jelenségre lettek figyelmesek. Néhány seb valóban izzani látszott a sötétben, halvány fényt vetve a csatatér sötétjébe. A legenda szerint pedig a világító sebekkel rendelkező katonáknak nagyobb esélyük volt a túlélésre és a fertőzésekből való felépülésre, mint azoknak a harcostársaiknak, akiknek a sebei nem voltak hasonlóan világítóak. A titokzatos fény látszólag védő hatása miatt kapta az “Angyali ragyogás” becenevet.”

Gyorsan előre a 21. századba.”

Egy Bill Martin nevű középiskolás diák 2001-ben ellátogatott a shilohi csatatérre, és felkeltette érdeklődését ez a történet. Szerencséjére az édesanyja mikrobiológus volt az USDA Mezőgazdasági Kutatószolgálatánál. Ismerte édesanyja munkáját a talajban élő lumineszcens baktériumokkal kapcsolatban. Rájöttek, hogy a világító sebeket valójában ugyanaz a mikroorganizmus okozhatta, amelyet az édesanyja is tanulmányozott; a Photorhabdus luminescens. Mivel ő maga is tudós volt, arra bátorította a fiát, hogy vizsgálja tovább a dolgot. Amit felfedezett, az egy figyelemre méltó magyarázat volt egy olyan történet mögött, amelyet sokáig nem tartottak többnek, mint legendának.1

Martin és barátja, Jon Curtis mind a baktériumokat, mind a shilohi csata alatti körülményeket megvizsgálta. Felfedezték, hogy a Photorhabdus luminescens, a baktérium, amelyet Martin anyja tanulmányozott, és amelyről úgy gondolta, hogy köze lehet az izzó sebekhez, szimbiózisban él a fonálférgeknek nevezett parazita férgekkel. A fonálférgek olyan ragadozók, amelyek a talajban vagy a növények felületén tartózkodó rovarlárvákba fúródnak, és megtelepednek azok vérereiben. Ott a férgek visszahányják a belsejükben élő P. luminescens baktériumokat, amelyek lágy kék fényt bocsátanak ki. A baktériumok ezután toxinok koktélját bocsátják ki, amelyek elpusztítják a rovar gazdatestet, és elnyomják más mikroorganizmusok növekedését, amelyek lebonthatnák a lárva tetemét. Ez lehetővé teszi, hogy a P. luminescens és fonálféreg társaik zavartalanul lakmározhassanak zsákmányuk teteméből. Amikor befejezték a rovar gazdatest felfalását, a baktériumok újra benépesítik a fonálféreg bélrendszerét, és a féreggel együtt malacperselyben törnek ki a tetemből, hogy új gazdatestet keressenek. Sőt mi több – az élősködő rovar által kibocsátott ragyogás feltehetően más rovarzsákmányt is odavonz.2,3

Meglehet, hogy a P. luminescens által kibocsátott vegyi anyagok segítettek a katonáknak túlélni szörnyű sebeiket? A P. luminescens Shiloh-nál való jelenlétére utaló bizonyítékok és a katonák sebeiből származó furcsa izzásról szóló jelentések alapján Martin és Curtis azt feltételezte, hogy az izzó baktériumok akkor hatoltak be a katonák sebeibe, amikor a fonálférgek az ilyen sérülésekhez természetes módon vonzódó rovarlárvákat zsákmányolták. Az így kialakult fertőzés a sebek szürreális ragyogásban való fürdésén kívül kiirthatott minden konkurens, patogén baktériumot, ami a sebekben található volt.

A hipotézis egyetlen kikötése az volt, hogy a P. luminescens nem képes túlélni az emberi testhőmérsékleten. A fiatal tudósoknak újszerű magyarázattal kellett előállniuk a kirakós eme darabkájához. A nyom magának a csatatérnek a zord körülményeiben rejlett. A csatát április elején vívták, amikor a hőmérséklet alacsony volt, a terep pedig esőtől nedves. A sebesült katonák ki voltak szolgáltatva a természet elemeinek, és hipotermiától szenvedtek. Ez tökéletes környezetet biztosíthatott a P. luminescens számára ahhoz, hogy átvegye a hatalmat és elpusztítsa a káros baktériumokat. Aztán, amikor a katonákat melegebb környezetbe szállították, a szervezetük természetes módon elpusztította volna a bogarat. Most az egyszer a hipotermia jó dolog volt.

A nyílt sebek bakteriális fertőzése gyakran halálos kimenetelű volt. De ez volt az az eset, amikor a megfelelő baktérium a megfelelő időben valóban életet mentett. A shilohi katonáknak hálát kellett volna adniuk mikrobiális barátaiknak. De ki tudta akkoriban, hogy az angyalok mikroszkopikus méretben is léteznek? Ami Martint és Curtist illeti, a 2001-es Intel Nemzetközi Tudományos és Mérnöki Vásáron első helyezést értek el a csapatversenyben. Én személy szerint ezt a történetet használtam példaként a saját gyermekeimnek arra, hogy az egyszerű kíváncsiság hogyan vezet nagyobb problémák megoldásához.

1. http://sciencenetlinks.com/science-news/science-updates/glowing-wounds/

1. Sharma S. et al. (2002). A lumicinek: új bakteriocinek a Photorhabdus luminescensből, amelyek hasonlóságot mutatnak az uropatogén Escherichia coli uropatogén specifikus fehérjéjével (USP). FEMS Microbiol Lett. 214, 241-9.

1. https://microbewiki.kenyon.edu/index.php/Photorhabdus_luminescens

A következő két fülön alul változik a tartalom.

• Bio
• Legújabb hozzászólások

Radhika Ganeshan

Technikai szolgáltatások tudósa at Promega Corporation

Lest posts by Radhika Ganeshan (see all)

• T-Vektoros klónozás: Válaszok a gyakran ismételt kérdésekre – 2016. február 19.
• A rák esélyeinek legyőzése: Nem csak mese – 2015. október 12.
• A rák láthatatlanná tétele – 2015. április 20.