A rendkívül szimmetrikus formák a lerakódásos növekedésnek, azaz a vízgőz közvetlen lerakódásának köszönhetőek a jégkristályra. A környezeti hőmérséklettől és páratartalomtól függően a jégkristályok a kezdeti hatszögletű prizmából számos szimmetrikus alakzatba fejlődhetnek. A jégkristályok lehetséges formái az oszlopok, tűk, lemezek és dendritek. Ha a kristály eltérő környezeti feltételekkel rendelkező régiókba vándorol, a növekedési mintázat megváltozhat, és a végső kristály vegyes mintázatot mutathat. A jégkristályok általában úgy esnek, hogy a főtengelyük a vízszintes mentén helyezkedik el, és így a polarimetrikus időjárási radarjelzésekben fokozott (pozitív) differenciális visszaverődési értékekkel láthatóak. A jégkristályok villamosítása a vízszintestől eltérő igazodást idézhet elő. Az elektrifikált jégkristályok polarimetrikus időjárásradarokkal is jól észlelhetők.
A hőmérséklet és a páratartalom számos különböző kristályformát határoz meg. A jégkristályok felelősek a különböző légköri optikai megjelenésekért.
A jégfelhők jégkristályokból állnak, a legjelentősebbek a cirrusfelhők és a jégköd. A tiszta kék égboltnak a magasan a troposzférában lévő jégkristályok okozta enyhe kifehéredése az időjárási front (és az eső) közeledtének jele lehet, mivel a nedves levegő magasra száll, és jégkristályokká fagy.
