A humán fő hisztokompatibilitási komplex (MHC), más néven humán leukocita antigének (HLA), három molekulacsoportból áll, amelyeket MHC I., II. és III. osztályúnak neveznek. Az MHC II. osztályú genomi régió vagy HLA-D régió tartalmazza a HLA-DR, -DQ és -DP antigéneket kódoló géneket. Az MHC II. osztályú molekulák α/β heterodimerek nem kovalens társulásával épülnek fel. Mind a nehéz (α), mind a könnyű (β) láncok átívelnek a sejtmembránon. Molekulatömegük 31-33 kDa, illetve 26-29 kDa. A HLA-DR molekulák az antigénprezentáló sejteken (APC), azaz a dendritikus sejteken, B-limfocitákon, monocitákon, makrofágokon, Langerhans-sejteken és a thymus hámsejteken találhatók. Aktivált T-sejteken is kifejeződnek, de granulocitákon, vérlemezkéken vagy vörösvértesteken nem. A nyugalmi állapotban lévő T-sejtek vagy endotélsejtek, amelyek normálisan nem expresszálják ezeket a molekulákat, indukálhatók, hogy kifejezzék őket. A HLA-DR a differenciálódás különböző szakaszaiban egyes vérképzőszervi elődsejteken is kifejeződik.