Urolithiasis

Az urrolithiasis gyakori és frusztráló probléma a hímivarú juhok és kecskék tulajdonosai, különösen a kedvtelésből tartott kecskék, valamint a kezelésükben részt vevő klinikusok számára. A 12. fejezetben az urolithiasis patofiziológiáját és klinikai tüneteit, valamint a vonatkozó terápiás módszereket az itt közölteknél részletesebben tárgyaljuk.

A foszfátkövek kialakulása olyan tartási gyakorlatok esetén figyelhető meg, amelyek lehetővé teszik a magas koncentrátumtartalmú, alacsony takarmánytartalmú, alacsony kalcium-foszfor arányú, magas magnéziumtartalmú takarmányok és lúgos vizelet etetését. A magas gabonatartalmú takarmányok nagy mennyiségű foszfor kiválasztását eredményezik a vizelettel. Az oxalátkő-képződés az oxaláttartalmú növények fogyasztásával függ össze (2-7. táblázat). A vizeletkövek sókból és ásványi anyagokból állnak, amelyek egy szerves niduszt körülvevő kristályrácsba rendeződnek.10 A nidusz akkor alakul ki, amikor a vizelet nyirokfehérjéi vagy nyirokpoliszacharidjai és a telített vizelet kristályok kialakulásával kicsapódnak. A vizelet mukoprotein-mukopoliszacharid termelése fokozódik ösztrogén vegyületek, nem megfelelő mennyiségű A-vitamin, bizonyos takarmányok (pl. gyapotmagliszt, milo) fogyasztása, pelletált takarmányok használata és az állat gyors növekedése esetén.4,10

A húgykőgyulladás étrendi kockázati tényezői közé tartozik a magas gabona-alacsony takarmánytartalmú étrend, a csökkent nyálképződés, a vizelettel ürülő foszfor megnövekedett mennyisége és a táplálékkal bevitt magnézium megnövekedett szintje. A kalcium-foszfor arányt 1:1 és 2:1 között kell tartani. A gabonafélék kalcium-foszfor aránya 1:4 és 1:6 között van.4,10 Az alacsony takarmánytartalmú, magas koncentrációjú takarmányok hagyományosan hiányosak A-vitaminban vagy annak prekurzoraiban. Az A-vitamin hiánya a húgyhólyagot bélelő sejtek elszarusodását eredményezheti, ami a kőképződés kiindulópontjául szolgálhat. A klinikai tünetek között szerepelhet dysuria, stranguria, hematuria, vizeletcsepegés, vokalizáció, elhúzódó vizelés, farokcsóválás, kólika és bruxizmus. Teljes körű vizsgálatot kell végezni, megfelelő diagnózist kell felállítani, és azonnali orvosi vagy sebészeti terápiát kell bevezetni4,10 (lásd a 12. fejezetet).

A friss, tiszta vízhez való hozzáférés döntő fontosságú ennek az állapotnak a megelőzésében. A víznek bőségesnek, frissnek, tisztának, ízletesnek és könnyen hozzáférhetőnek kell lennie. Sok földrajzi régióban a vízkészletek fenntartása a téli hónapokban nagyobb figyelmet igényel. A nátrium-klorid hozzáadása a takarmányhoz (a táplálék szárazanyag-bevitelének 3-5%-a) növeli a vízfogyasztást, és a felesleges kloridionok csökkenthetik a fogkőképző sók termelődését.10 Kerülni kell a kationokban gazdag takarmányokat és takarmányokat (pl. lucerna, melaszos-édes takarmány). Az anionos étrend növeli a hidrogénionok vizeletkiválasztását, csökkenti a vizelet pH-értékét, növeli a kalcium vizeletkiválasztását, és csökkenti a struvit kicsapódását.10 Az étrendnek kiegyensúlyozottnak kell lennie a makromineralitok (azaz kalcium, foszfor, magnézium és kén) tekintetében. Szükség lehet kalcium-karbonát vagy kalcium-klorid hozzáadására az étrendhez a 2:1 kalcium-foszfor arány eléréséhez, a táplálék foszfortartalmának 0,45% alatt tartása mellett. A pelletált takarmányadagokat valószínűleg kerülni kell, vagy minimálisan kell használni olyan állatoknál, amelyeknél már előfordult húgykőgyulladás, vagy amelyek hajlamosak erre, mivel az ilyen takarmányok mind a nyálkahártya-mátrix képződésének növekedésével, mind a foszfor vizelettel történő kiválasztásával járnak. Valamennyi gabonaféle (pl. kukorica, zab, milo) magas foszfortartalmú és viszonylag alacsony kalciumtartalmú, ezért fogyasztásukat minimalizálni kell. Gabonafélék etetése esetén a megfelelő kalcium-foszfor arány (2:1) fenntartása érdekében kalciumot kell adni az étrendhez. Klortetraciklin vagy tetraciklin és béta-karotin vagy A-vitamin hozzáadása a teljes értékű takarmányokhoz, ásványi anyag keverékekhez vagy takarmánykiegészítőkhöz szintén hasznos lehet. A 30% zöldtakarmányt tartalmazó takarmányok béta-karotin-tartalma valószínűleg elegendő.10

Kalcium-oxalát- vagy kalcium-karbonátkő esetén a hüvelyesek (pl. lucerna, lóhere, kudzu) etetését korlátozni kell. A 2-7. táblázatban felsorolt összes növényt kapcsolatba hozzák az oxalátkő képződésével, ezért ezek fogyasztását kerülni kell vagy minimalizálni kell. Az oxalátkő-képződés minimalizálására alkalmazott gazdálkodási gyakorlatok közé tartozik az új legelők vagy bozótosok lassú bevezetése és az oxalátokat felhalmozó növények visszaszorítása (pl. 2,4-D alkalmazásával a legelőkön).4

A táplálékfehérjét úgy kell etetni, hogy az megfeleljen a fenntartási vagy növekedési szükségletnek, de ne haladja meg azt jelentősen, mert a túlzott fehérjebevitel (pl. házi kecskék, takarmánybárányok) a nyálkafehérje fokozott vizeletkibocsátását eredményezheti. Az étrendi ösztrogénvegyületeket, beleértve a fitoösztrogéneket is, minimalizálni kell vagy kerülni kell, mert ezek a másodlagos nemi mirigyek méretének és a vizeletben kibocsátott mukoprotein mennyiségének növekedésével hozhatók összefüggésbe. Számos hüvelyes (pl. fehér lóhere) ösztrogén vegyületeket tartalmaz, vagy nem megfelelő kalcium-foszfor arányú és a szükségesnél nagyobb fehérjetartalmú, ami hozzájárul bizonyos típusú kövek kialakulásához. Bár a szénában és takarmányban lévő hüvelyesek javíthatják a növekedést és a termelékenységet, óvatosan kell használni és etetni őket a meszesedésre hajlamos hímivarú állatokkal. Ammónium-klorid hozzáadása (200-300 mg/kg/nap, vagy a teljes takarmány 2%-a) hatásosnak tűnik a megfelelő pH-érték fenntartásában. Az ammónium-kloridot a takarmányhoz lehet adni, vagy mézzel összekeverve a takarmányra permetezni a megfelelő felvétel biztosítása érdekében. Ha az egyedi gyógyszeres kezelés nem költséghatékony, az anionos sót tartalmazó laza ásványi anyag keverék biztosítása nyújthat némi védelmet (példa: 2,5 lb ammónium-klorid jól összekeverve 50 lb nyomelem-sóval, az egyetlen rendelkezésre álló sóforrásként). A C-vitamin (3-4 mg/kg/nap) szintén segíthet a pH-egyensúly fenntartásában, de a vitamin elég gyakori adagolása ahhoz, hogy gyakorlati haszna legyen, nehézkes lehet, és hajlamosíthatja az állatokat a vizelet-oxalátkristályok kialakulására. A vizelet pH-értékét 6,8-on vagy annál valamivel alacsonyabb szinten kell tartani. Minden vizeletkövet be kell küldeni laboratóriumi vizsgálatra, hogy segítse az állomány többi részére vonatkozó megelőző terv kidolgozását.4,10