Heti hat felnőttből egynél jelentkeznek mentális problémák, például depresszió vagy szorongás. És nemcsak, hogy a mentális betegségek világszerte a leggyakoribb betegségek egyik leggyakoribb okai közé tartoznak – hanem egyre nőnek is. A mentális egészség javításának módjainak megtalálása ezért alapvető fontosságú.
A terápia egyik fajtája, amely kezd egyre népszerűbbé válni, az “ökoterápia”; a hívei azt állítják, hogy javíthatja a mentális és fizikai jólétet. Az olykor zöld testmozgásként vagy zöld gondozásként emlegetett formális terápiás kezelésnek ez a típusa magában foglalja a természetes terekben való aktivitást. A 2020-as év egyik legnagyobb wellness-trendjének is ezt tartják, bár a gyakorlat korántsem új keletű.
Bár az ökoterápia definíciói eltérőek, a legtöbben egyetértenek abban, hogy ez egy rendszeres, strukturált tevékenység, amely:
- terapeuta által vezetett
- egy tevékenységre (például kertészkedésre) összpontosít, nem pedig egy egészségügyi eredményre
- természetes környezetben zajlik
- a természeti világgal való interakciót és annak felfedezését foglalja magában, és
- szorgalmazza a szociális interakciót.
Az ökoterápia és a rekreáció közötti legfontosabb különbség azonban a képzett szakember vagy terapeuta jelenléte. A terapeuta szerepét gyakran figyelmen kívül hagyják, pedig kulcsszerepe van abban, hogy elősegítse a kliensek interakcióit mind a természeti, mind a társadalmi környezettel, és meghatározza a foglalkozás klinikai céljait. Az ökoterápiás tevékenységek közé tartozhat például a kertészkedés, a földművelés, az erdei séták, valamint a természetben végzett művészeti és kézműves tevékenységek. A klienshez hasonlóan a terapeuta is aktívan részt vesz az ökoterápiás ülésben; valójában gyakran nehéz különbséget tenni a kliens és a terapeuta között.
De miért hiszik az emberek, hogy az ökoterápia olyan jótékony hatással van a mentális egészségre? Az ökoterápia tudományos alapja a korábbi kutatásokból származik, amelyek kimutatták, hogy a természetes környezet jót tesz mind a mentális, mind a fizikai egészségnek. Egy szisztematikus áttekintés a természetes környezet egészségre gyakorolt előnyeit elemezte, és megállapította, hogy a természetes környezetekkel való interakció – például egy nyilvános parkban való séta vagy futás – számos egészségügyi előnnyel járhat, beleértve a stressz csökkentését, valamint a hangulat, a közérzet és az önbecsülés javulását.
A kutatások azt is kimutatták, hogy a természetes környezetek a fizikai aktivitást is ösztönzik. Egy ökoterápiás kertészkedés például nemcsak a természettel való interakciót foglalja magában, hanem a kertészkedéssel járó mérsékelten erőteljes fizikai aktivitást is. A tanulmányok azt mutatják, hogy a természetes környezetben végzett fizikai aktivitás nagyobb egészségügyi előnyökkel jár, mint a más környezetben végzett fizikai aktivitás. Ezen előnyök közé tartozik többek között az alacsonyabb stressz és a jobb hangulat.
Az ökoterápia lehetőséget biztosíthat a szocializációra is, ami újabb indokot ad a mentális egészségügyi kezelésként való alkalmazására. Kutatások szerint a magány és a társadalmi elszigeteltség kétszer olyan káros az egészségre, mint az elhízás. A fizikai inaktivitásnál is károsabbak, és ugyanolyan károsak az egészségünkre, mint a napi 15 szál cigaretta elszívása. A szocializáció a magasabb várható élettartammal is összefüggésbe hozható: kutatások szerint 50%-kal nagyobb a túlélés valószínűsége azoknál az idős embereknél, akik erős társas kapcsolatokkal rendelkeznek.
Az ökoterápia az embereknek sikerélményt és céltudatosságot is adhat. Strukturáltságot és rutint biztosíthat azoknak az embereknek, akiknek az életében ezek esetleg hiányoznának, esetleg a rossz mentális egészségük miatt. A struktúra és a rutin a munkaviszony egyik olyan aspektusa, amely a kutatások szerint jótékonyan hat a mentális egészségre.
A terapeuta nemcsak abban kulcsfontosságú, hogy elősegítse a kliensek bevonását a természeti és társadalmi környezetbe; hanem annak biztosításában is, hogy minden egyes ökoterápiás ülésnek meghatározott célja legyen. Gyakori, hogy mind a kliens, mind a terapeuta ennek a célnak az elérésén dolgozik. Például egy ökoterápiás kertészeti projekt esetében a cél lehet egy közösségi kert kialakítása. A rekreációs tevékenységek esetében a résztvevő határozza meg a konkrét környezetet, a társas interakciók típusát és gyakoriságát, valamint a választott tevékenység célját.
Az ökoterápia bizonyítékai
Az ökoterápia előnyeit bizonyító bizonyítékok nagy része jelenleg minőségi adatokból származik. Az egyik tanulmány például interjúkat készített a mentálhigiénés szolgálatokhoz irányított emberekkel, hogy megértse az ökoterápia hatásait. A beszámolók szerint a program javította a fizikai és mentális egészséget, valamint napi struktúrát és rutint biztosított. Lehetővé tette továbbá, hogy a résztvevők új készségeket tanuljanak és szocializálódjanak. Ezeket a megállapításokat azonban nem támasztották alá statisztikai adatokkal. Ez azt jelenti, hogy a tanulmány megállapításai kizárólag a résztvevők beszámolt tapasztalatain alapultak, ami nem biztos, hogy pontos képet ad arról, hogy az ökoterápia milyen hatással lenne a szélesebb népességre.
Ezek ellenére az ökoterápia előnyeit egyre több kutatás vizsgálja. Egy mélyreható elemzés kilenc különböző ökoterápiás programot vizsgált. Megállapította, hogy azok az emberek, akik részt vettek valamilyen ökoterápiás programban, már a kezelés kezdetétől fogva jelentős javulást értek el az önbecsülés, a jólét és a társadalmi beilleszkedés terén, és úgy érezték, hogy jobban kötődnek a természethez. A résztvevők hangulata is jelentősen javult: már egy ökoterápiás ülés után csökkent a düh, a feszültség, a depresszió és a zavartság érzése.
Más tanulmányok szerint csökkent a fiziológiai stressz, javult a szorongás, a depresszió, a hangulat és az önbecsülés különböző pszichiátriai betegségekben szenvedőknél, beleértve a bipoláris zavarokat és a súlyos depressziót, valamint a demenciában szenvedő, kertészeti programban részt vevő emberek jobb közérzete és nagyobb társadalmi elkötelezettsége.
Az ökoterápia egészségügyi előnyeiről szóló egyre több beszámoló ellenére még mindig szükség van magas színvonalú tudományos bizonyítékokra, hogy jobban alátámasszuk a hatékonyságát. A nagyszabású, randomizált és szigorúan ellenőrzött kutatás azonban nehéz, mivel minden ökoterápiás projekt egyedi. Mindegyik különböző tevékenységeket és környezetet, különböző intenzitású gyakorlatokat foglal magában, és a résztvevőknek különböző egészségügyi szükségleteik lehetnek. Azonban éppen ezeknek a programoknak a sokoldalúsága és egyedisége járulhat hozzá a pozitív egészségügyi eredményekhez.