Intenzív névmások. Azzal tisztában voltam, hogy a reflexív névmások azok, amelyek az “én”-t használják (ez a reflexív rész), de intenzív névmásról még sosem hallottam. Úgy tűnik, az intenzív névmás az, amikor a reflexív névmást az alany és az ő teljesítményének hangsúlyozására használják, amint azt a bejegyzés címe is mutatja.
Amint ma az intenzív névmásokon gondolkodtam, úgy döntöttem, hogy egy kicsit furcsának tűnnek írásban. Talán ez az egész jelenség, amikor túl sokszor mondunk ki egy szót, és az elkezdi elveszíteni a jelentését, de ha azt mondjuk, hogy “Én magam tanultam valamit” vagy “Ő maga jött az ajtóhoz”, az az én fülemnek hihetetlenül rosszul esik.
Úgy értem, beszédben a hangsúlyozás sokkal kényelmesebbnek tűnik: “Ő maga hívott!” De a beszélt nyelvben sok olyan dolgot csinálunk, amit írásban egyszerűen nem tudunk összehozni: megszakítjuk magunkat, újrakezdjük a mondatainkat, furcsa csendbe zuhanunk, mielőtt elérnénk a mondat tényleges végét. Beszédünk a kommunikáció annyi más aspektusára támaszkodik – a hangra, a testre, az arcra -, hogy a mondatszerkezet nem annyira kritikus. De amikor csak szavak vannak a lapon, nos, azoknak a szavaknak sok dolguk van. A nyelvtannak kell helyettesítenie a hangot, a testet, az arcot – nos, vannak hangulatjelek 🙂
Azt hiszem, az egyetlen alkalom írásban, amikor az intenzív névmás használata számomra kényelmes lehet, az olyan mondatokban, mint “Mindent egyedül csinált”, amikor az egyéves unokahúgomra utalok. De ebben az esetben a szó valószínűleg nem is számít intenzív névmásnak, mivel a mondatban sokkal később szerepel, egy prepozíciós mondatban, és valójában csak a szokásos reflexív varázslatot végzi.
Mikor lenne szükségünk intenzív névmásra? Mikor van olyan munka, amit annak a szónak el kellene végeznie? Talán királyi személyek vagy nagy hatalommal rendelkező emberek esetében, akik jellemzően az adminisztrátoraikkal végeztetnek el dolgokat helyettük? Ez egy nyelvtani funkció, ami a demokrácia térnyerésével kiment a divatból? Nincs szükségünk intenzív névmásra, mert elvárjuk, hogy mindenki maga végezze el a munkáját, maga telefonáljon, maga nyisson ajtót?
Mégis lehet, hogy ez egy nyelvtani archaizmus, egy politikai ősiség. Talán ez megmagyarázza, hogy miért csak tegnap értesültem róla.