A szövettenyésztés legelőnyösebb tulajdonsága, hogy “a növény bármely részéből származó bármely szövetdarabot” fel lehet használni egy másik növény termesztéséhez. További előnyök közé tartozik a nagyszámú növény előállítása a hagyományos technikákhoz képest rövidebb idő alatt, betegségmentes növények előállítása stb.

A termesztőközegre helyezett növényi szövetdarabot explantátumnak nevezzük. Bár köztudott, hogy bármilyen növényi szövet felhasználható a teljes növény termesztésére, vannak bizonyos feltételek, amelyeket alkalmaznak! Egyetlen olyan növényi szövettípus van, amely nem alkalmas minden növényfaj szövettenyészetben történő termesztésére. Néhány tényező határozza meg, hogy melyik explantátum lesz alkalmas az Ön kultúrájához; ha gondosan választja ki a kultúrához az egészséges explantátumokat, többszörösére növelheti a kultúra termelékenységét.

Ez a cikk elmagyarázza, hogy milyen típusú explantátumokat használnak a szövettenyésztésben, és milyen tényezőket kell figyelembe venni az explantumok kiválasztásakor.

A szövettenyésztésben használt explantátumok típusai

A növények minden része használható szövettenyésztési célú explantátumként: levelek, szárak, a hajtás egy része, virágok, porzó, petefészek, egyes differenciálatlan sejtek vagy érett szövetek. A sejteknek azonban képesnek kell lenniük a differenciálódás megszüntetésére és a sejtosztódás folytatására, és rendelkezniük kell citoplazmával.

Egyes részeket, mint például a gyökércsúcs, ritkán használnak szövettenyésztési eljárásokhoz explantátumként. A gyökércsúcsokat nehéz izolálni, és szövetükben mikrobákat tartalmaznak, erős társulást alkotva velük. A gyökerekhez talajrészecskék is kapcsolódnak, amelyeket nehéz eltávolítani anélkül, hogy egyes szövetek megsérülnének.

Az explantátumok kiválasztásakor figyelembe veendő tényezők

1. Az explantátum forrásául szolgáló szerv kora

A megfelelő explantátum kiválasztásakor fontos tényező az explantátum kora. A kutatók azt tanácsolják, hogy fiatal részeket használjanak szövetforrásként a tenyésztéshez, mivel a fiatalabb szövetek jobb élettani válaszokkal korrelálnak a laboratóriumi kutatásokban. Mivel a fiatal szövetek újonnan keletkeztek, jobban megfelelnek a felületi sterilizálás durva folyamatának. A felületi sterilizálás olyan folyamat, amely potenciálisan károsíthatja a szöveteket, és segít a tiszta kultúrák létrehozásában.

2. Mikor gyűjtötték az explantátumot

Az évszak, amikor az explantátumot gyűjtötték, befolyásolja annak szennyeződését és növekedési reakcióját a kultúrában. A különböző évszakok eltérő hatással vannak az explantátumokra. Például a tavasszal gyűjtött (virágzó állapotban lévő) explantátumok (mint a rügyek vagy hajtások) jobban reagálnak a téli időszakban gyűjtött (nyugalmi állapotban lévő) explantátumokhoz képest.

A nyugalmi állapotban levő explantátumok általában nem reagálnak a tenyésztésre, ami azt jelenti, hogy több kémiai kezelésen kell átesniük ahhoz, hogy érzékennyé váljanak a szövettenyésztési folyamatokra. Ráadásul a tél felé haladva a szennyeződés esélye is megnő.

3. Az explántum mérete és helye

A kisebb méretű explántumok nehezen tenyészthetők és kevésbé érzékenyek, mint a nagyobb méretű explántumok. A nagyobb szövetdarabok elegendő tápanyagtartalékot és növényi növekedésszabályozót tartalmaznak ahhoz, hogy a kultúrákban történő növekedésüket serkentsék. A kisebb explantátumok további komponenseket igényelnek a kultúra fenntartásához.

A kultúrák egészségét eldöntő másik tényező a növényből való kivonás forrása. Például egy Tran Thah Van (1977) által közzétett jelentésből kiderül, hogy attól függően, hogy az explantátumokat a szár tövéből, közepéről vagy tetejéről veszik-e, az explantátumokban lévő növekedésszabályozók is változnak. Az explantátumok növekedési hormonszintje különböző in vitro reakciókat mutat.

4. A kiindulási növény minősége

A növény egészsége lényeges tényező, amelyet az explantátum kinyerése előtt figyelembe kell venni. A kutatók azt tanácsolják, hogy az egészséges növényekből vegyünk explantátumokat a tápanyag- vagy vízstressz alatt álló, illetve bármilyen betegség tüneteit mutató növényekkel szemben.

5. A szövettenyésztés célja

A tenyészethez használt explantátum kiválasztása előtt át kell gondolnunk, hogy milyen értéket szeretnénk kapni a tenyészettől. A kívánt választól függően változik az explantátumok kiválasztása. Például klonális szaporításhoz a megfelelő explantátum egy oldal- vagy végrügy vagy hajtás lesz; kalluszindukcióhoz általában a sziklevél, hipokotil, szár, levél vagy embrió darabjait használják. Haploid előállításhoz anterot vagy pollent tenyésztenek.

6. Növénygenotípus

A növények nem minden fajtája reagál egyformán a szövettenyészetben. Nagy különbségek vannak a különböző genotípusok, fajok vagy kultivárok között, így egyesek könnyen termeszthetők, míg mások nem reagálnak vagy visszahúzódóak.

Vásárolja meg növényvédőszer-termékeinket még ma!

1. Smith, R. H. (2013). Explantumok előkészítése. Plant Tissue Culture, 45-51. doi:10.1016/b978-0-12-415920-4.00004-9
2. Kubota, C. (2001). A fotoautotróf mikroszaporítás fogalmai és háttere. Molecular Breeding of Woody Plants, Proceedings of the International Wood Biotechnology Symposium (IWBS), 325-334. doi:10.1016/s0921-0423(01)80089-7
3. https://en.wikipedia.org/wiki/Plant_tissue_culture…

címen.