Amikor a természet megalkotta a fügét, úgy tűnik, azt kérdezte magától: “Miért választanám a könnyű megoldást?”. A növény rendkívül bonyolult – és kissé hátborzongató – beporzási folyamatra támaszkodik ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjen.

A füge darázs élete szigorúan meghatározott pályára van rögzítve. Végső úticélja a gyümölcs közepe.

Kezdjük pontosan azzal a pillanattal, amikor egy nőstény füge darázs felmászik a fügére. Nem kell beásnia magát; a természet egy kis lyukat hagyott neki. De a fején lévő rövid tüskék megkönnyítik az átjutását az éretlen gyümölcsön.

A hely mégis szűkös. Útközben a mindössze 2-3 milliméteres rovar elveszíti szárnyait, valamint antennáinak és lábainak nagy szegmenseit. Ezzel a sorsa megpecsételődik: a darázs soha többé nem bújik elő. Nincs is rá szüksége. Annak a fügének a virágporát viszi magával, amelyben megszületett, hogy beporozza azt a fügét, amelyben elpusztul.

A belső dráma

Ahhoz, hogy megértsük, miért kell a darázsnak belemászni, tudnunk kell, hogy a füge nem olyan, mint a többi gyümölcsfajta. Az almával ellentétben például nem virágból fejlődik ki. Inkább kis virágok gyűjteménye egy körte alakú tokban. Más szóval, amit megeszünk, azok a virágok, amelyek a füge esetében nem kívül, hanem a gyümölcs belsejében vannak.

A darázs ennek a virággyűjteménynek a közepére hordja a virágport, és ott rakja le a tojásait. Ezután elpusztul. A nem beporzó darazsak ugyanígy dobják el petéiket és élnek tovább.

A füge fejlődése során a peték lárvává érnek, amelyek bábokká, majd darazsakká alakulnak. A hím egyedek első hivatalos cselekedete a nősténnyel való párosodás. Ezt követően a hímek alagutat ásnak a fügéből. Az anyatermészet ennél többet nem tartogat számukra. A legtöbb faj hímjei szárnyak nélkül születnek, és nem élnek sokáig, miután kiszabadultak a gyümölcsből.

A nőstények követik hím társaikat az alagútból, útközben virágport szednek, majd egy másik közeli fügefára repülnek. Ott a nőstény egy új fügét talál egy kis lyukkal. Belemászik, és elveszíti szárnyait, csápjait és lábait. Az utazás újra kezdődik.

Darazsat eszünk, amikor beleharapunk egy fügébe?

Aki evett már fügét, az ismeri a roppanást, ami a gyümölcsbe harapva keletkezik. Ez azt jelenti, hogy döglött darazsakat rágcsálunk? Szerencsére nem. A ropogós darabkák, amelyek a fogaink közé akadnak, valójában csak magok. Egy ficain nevű enzim teljesen lebontja a benne lévő darazsakat.

Mellesleg évezredek óta termesztjük a fügét. Ez idő alatt az ember olyan fügefajtákat fejlesztett ki, amelyek beporozzák magukat, így nincs szükség darazsakra.

Klaus Esterluss