Juri Andropov 1914. június 15-én született, és élete mindössze utolsó 15 hónapját töltötte a szovjet apparátus vezetőjeként, miközben egészsége rohamosan romlott. Mindamellett előtte mintegy 15 éven át vezette a KGB-t, a nagyhatalmú hírszerző ügynökséget. Egyesek szigorú bürokratának tartják, mások liberálisnak, akinek sikerült volna megmenekülnie a Szovjetunió összeomlásától, ha lett volna elég ideje. Ki is volt ő?

Rejtőzködő személyiség

Andropov maga mindig is homályosan nyilatkozott életéről, kezdve a családi gyökereitől. Olyan pletykák keringtek, hogy nagyapja gazdag, zsidó származású kereskedő volt – de Andropov ezt mindig tagadta. Saját családjáról sem beszélt soha: öt évig nős volt, volt egy fia, de a válás után alig kommunikált vele vagy volt feleségével.

Hivatásszerűen Andropov is a titkok embere volt – a magas poszt, amelyet betöltött, ezt követelte meg. “Az emberek alig ismerték őt KGB-főnökként; minden országban a titkosszolgálatot vezető emberek általában nem keresik a nyilvánosságot, és nem számíthatnak arra, hogy népszerűek lesznek. Különösen egy olyan országban, mint a Szovjetunió” – írta Roy Medvegyev publicista Ismeretlen Andropov című könyvében. És amikor hirtelen a nyilvánosság elé lépett, amikor 1982-ben megörökölte a hatalmat Leonyid Brezsnyevtől, túl rövid ideig uralkodott ahhoz, hogy érdemi nyilvános képet alakítson ki.”

Elnyomta a magyarországi felkelést

Andropov karrierje gyorsan ívelt felfelé, amikor 1954-ben a Külügyminisztériumban magyarországi nagykövetnek nevezték ki. Két évvel később kitört a magyar felkelés – a társadalom egy része függetlenséget követelt a szocialista államtól.

Az gyorsan fegyveres konfliktusba torkollott. Andropov a szovjet vezetőkkel való kommunikáció során “ellenforradalmi, társadalomellenes lázadásnak” nevezte az eseményeket, és támogatta azt az elképzelést, hogy csapatok küldésével segítsék a magyar szocialista kormányt. Ő koordinálta a magyarországi szovjetbarát erők akcióit, amelyek a szovjet katonák megérkezésével együtt hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarország szocialista maradjon. A konfliktus során több mint 2500 ember halt meg.

1957-ben Andropov Moszkvába távozott Magyarországról – de soha nem felejtette el a rendőröket gyilkoló feldühödött tömegek képét. Oleg Trojanovszkij szovjet diplomata emlékezett: “Andropov folyamatosan az 1956-os magyarországi eseményekről beszélt. Gyakran mondta: “El sem tudjátok képzelni, mi ez – emberek százezrei özönlenek az utcákra, teljesen elszabadulva””. Trojanovszkij úgy vélte, hogy Andropov félt egy ilyen jelenettől a Szovjetunióban – és mindent megtett, hogy megakadályozza azt.”

Mindig óvatos diplomata

Az Andropov ugyanakkor tudott rugalmas lenni. 1957-1967 között a kommunista párt Központi Bizottságán belül ő vezette a szocialista pártokkal való kapcsolatokkal foglalkozó osztályt – és tanácsadói, akkori fiatal értelmiségiek gyakran “liberális” vezetőként emlékeztek rá. “Ebben a szobában mindannyian elmondhatjuk a véleményünket, teljesen nyíltan. De abban a pillanatban, ahogy elhagyod – játssz a szabályok szerint” – emlékezett Georgij Arbatov politológus Andropov mondására. Ez azt jelentette: egymás között kritizálhatjuk a szovjet rendszert, de ne feledjük, hogy lojálisak kell maradnunk az országhoz.”

Sok történész odáig megy, hogy azt is állítja: Andropov volt az, aki kidolgozta a Nyugathoz való közeledés kurzusát. “Andropov lett Brezsnyev nyugati politikájának egyik építésze” – mondja Susanne Schattenberg német történész. Mindazonáltal, miközben Andropov a külpolitikában diplomata volt, otthon mindig is szigorú volt.

Vaskézzel irányította a KGB-t

Leonyid Brezsnyev hosszú uralkodása alatt (1964-1982) Andropov a rezsim egyik legfontosabb személyisége volt, 1967-től a KGB-t felügyelte. Számos kérdéssel foglalkozott, többek között a közel-keleti, afganisztáni és csehszlovákiai nemzetközi válságokkal, a Szovjetunióban zajló regionális konfliktusokkal és az országon belüli disszidens mozgalmak elfojtásával. Több tucat disszidens került elmegyógyintézetbe “elmebetegségük” ürügyén. További több száz embert kényszerítettek arra, hogy elhagyja a Szovjetuniót.

“Andropov soha nem szégyellte a disszidensek elleni harcban játszott szerepét” – írta Medvegyev. “Bár jól képzett, értelmiségi ember volt, nem tudta elviselni a demokratikus ellenzék gondolatát vagy a szovjet állam kommunista pártjával szembeni nyilvános kritikát. A KGB-t szükségesnek, a Szovjetunió számára létfontosságú szervezetnek tartotta”. Ez a szemlélet, párosulva a nagyfokú hatékonysággal és szakmaisággal, tette Andropovot Brezsnyev számára nélkülözhetetlenné.

A korrupció ellen küzdött

Ez volt az egyik oka annak, hogy Brezsnyev Andropovot választotta utódjául, és 1982-ben kinevezte az ország második számú vezetői posztjára. Brezsnyev még ugyanabban az évben meghalt; Andropov 68 éves volt, de csak 15 hónappal élte túl régi főnökét.

Mit ért el, amíg hatalmon volt? Andropov jól tudta, hogy a szovjet gazdaság bajban van, a hatalmas katonai kiadások miatt destabilizálódott, és megpróbálta helyrehozni. Ennek érdekében elkezdett küzdeni a korrupció és az “árnyékgazdaság” ellen, amely a késői Brezsnyev-korszakban kezdett virágozni.

A gazdasági helyzeten Andropov ugyanakkor a fegyelem szigorításával próbált javítani – a rendőrség elkezdte letartóztatni az embereket, ha munkaidőben az utcán tartózkodtak, ha részegek voltak és így tovább. Bár a közvéleményt ez határozottan lenyűgözte, az ilyen intézkedések meglehetősen hatástalanok voltak – mondta Alekszandr Jakovlev politikus, aki a peresztrojka idején Mihail Gorbacsovot segítette volna: “Andropov reformjai olyan hatékonyak voltak, mintha egy kifogyott üzemanyagú vonatot fényezéssel próbálnánk gyorsabbá tenni”. Lehet, hogy Andropovnak voltak ennél nagyobb tervei, de a sors úgy hozta, hogy amúgy sem lett volna ideje megvalósítani őket.