A geoglifa egy nagyméretű (általában 4 méternél hosszabb), a talajon létrehozott minta vagy motívum, amelyet jellemzően klasztikus kőzetek vagy a táj hasonlóan tartós elemei, például kövek, kődarabok, élő fák, kavics vagy föld alkotnak.

1 – A Nazca-vonalak

A Nazca-vonalak egy ősi geoglifa-sorozat a Nazca-sivatagban, Peru déli részén. A magas, száraz fennsík több mint 80 km hosszan húzódik Nazca és Palpa városok között a Pampas de Jumanán, Limától mintegy 400 km-re délre.

Bár néhány helyi geoglifa hasonlít a paracasi motívumokra, a tudósok úgy vélik, hogy a Nazca-vonalakat a Nazca-kultúra hozta létre Kr. u. 400 és 650 között. A több száz egyedi figura összetettsége az egyszerű vonalaktól a stilizált kolibrikig, pókokig, majmokig, halakig, cápákig, orkákig és gyíkokig terjed.

2 – Atacama Giant

Az Atacama Giant egy nagy antropomorf geoglifa a chilei Atacama-sivatagban. A “Cerro Unitas”-nál található, 119 méteres magasságával a világ legnagyobb őskori antropomorf alakja, amely a helyi lakosok számára Kr.u. 1000 és 1400 között egy istenséget jelentett.

Az alak egy korai csillagászati naptár volt, amelyből tudták, hogy a Hold hol fog lenyugodni; ennek ismeretében lehetett meghatározni a napot, a termésciklust és az évszakot. A fej tetején és oldalán lévő pontok a holdhoz való igazodásuk függvényében mondták meg, hogy milyen évszak van, ami nagyon fontos volt annak meghatározásában, hogy a kopár Atacamában mikor jön az esős évszak.

3 – Uffington White Horse

Az Uffington White Horse egy 110 m hosszú (374 láb), erősen stilizált prehisztorikus hegyi alak, amelyet zúzott fehér krétával töltött mély árkokból alakítottak ki. Az alak az angliai White Horse Hill felső lejtőin található.

A figura feltehetően a “későbbi őskorból”, azaz a vaskorból (Kr. e. 800-AD 100) vagy a késő bronzkorból (Kr. e. 1000-700) származik.

Ezt a nézetet a tudósok már az 1990-es évek előtt is általánosan vallották, a ló mintázatának a kelta művészet hasonló alakjaihoz való hasonlósága alapján, és ezt a Simon Palmer és David Miles (Oxford Archaeological Unit) által vezetett 1990-es ásatást követően megerősítették, amelynek nyomán a ló “csőréből” eltávolított finom iszap lerakódásait tudományosan a késő bronzkorra datálták.

4 – Paracas kandeláber

A Paracas kandeláber, más néven az Andok kandelábere, egy jól ismert őskori geoglifa, amelyet a Paracas-félsziget északi oldalán, a perui Pisco-öbölben találtak.

A közelben talált cserépedényeket rádiókarbon segítségével i. e. 200-ra, a Paracas-kultúra idejére datálták. A mintát két láb mélyen a talajba vájták, körülötte valószínűleg későbbi korból származó köveket helyeztek el. Az alakzat 595 láb magas, elég nagy ahhoz, hogy 12 mérföldre a tengeren is látható legyen.

5 – Blythe Intaglios

A Blythe Intaglios vagy Blythe Geoglyphs egy csoport gigantikus alakzat, amelyet a kaliforniai Blythe közelében, a Colorado sivatagban találtak a földön.

Az intagliók a Big Maria-hegységtől keletre találhatók, Blythe belvárosától mintegy 24 km-re északra, a 95-ös amerikai autópályától nyugatra, a Colorado folyó közelében. A legnagyobb emberi figura 171 láb (52 m) hosszú.

A figurák olyan hatalmasak, hogy a nem indiánok egészen az 1930-as évekig nem vették észre őket. A geoglifák halmaza több tucat alakot és egy labirintust tartalmaz, amelyről úgy gondolják, hogy szertartási jellegű. Úgy vélik, hogy Kr.e. 1000-ből származnak.

6 – Az Öregek Művei

A sivatagi sárkányok – amelyeket a helyi beduinok az Öregek Művei néven ismernek, és amelyek egy sor “kereket” ábrázolnak, más motívumok mellett Szíria, Jordánia, Dél-Izrael és Szaúd-Arábia sivatagjaiban találhatók.

Az elképzelések szerint vadállatok vadászatára használták őket, és hosszú száraz kőfalakból állnak, amelyek egy nyakra futnak össze, amely egy zárt térbe nyílik, amelyet ölőpadlóként használtak. A falak hossza több száz méterre is rúghat, és leginkább a levegőből láthatóak. A legtöbb sivatagi sárkányt tudományos módszerekkel 3 és 5 ezer év közé datálták.

7 – Amazonasi geoglifák

Az 1970-es évek óta számos geoglifát fedeztek fel a brazíliai Amazonas esőerdőben lévő erdőirtásokon, ami kolumbusz előtti civilizációkról szóló állításokhoz vezetett.

Ondemar Diasnak tulajdonítják a geoglifák első felfedezését 1977-ben, Alceu Ranzi pedig a felfedezésük előmozdítását, miután átrepült Akkó felett.

8 – Orosz szarvas

Az oroszországi Zyuratkul közelében felfedezett geoglifa egy szarvashoz vagy jávorszarvashoz hasonló állat pontos körvonalait ábrázolja, négy lábbal, két aganccsal és hosszú orral. Lehet, hogy farka is volt, ez azonban mára eltűnt.

A feltárások során 4,5 méter széles köveket tártak fel, pontosan a körvonal alatt, 30 centiméter és 40 centiméter közötti mélységben. A szegélyek nagyméretű kövekből állnak, amelyek közepét kisebbek töltik ki.

A lelőhelyet az i. e. 4000 és 2000 közötti neolitikus vagy kálkolitikus időszakra datálták a legutóbbi ásatások során a helyszínen talált több mint negyven csákányra emlékeztető kőszerszám alapján.

Főcím Kép kredit : Garry S – https://tinyurl.com/ydx4d8k9

Az ásatások során felfedezett több mint negyven csákányra emlékeztető kőszerszám alapján a neolitikus vagy kálkolitikus korból származik.