A Kereszténység.com korábbi cikkeiben az egyháztörténelem során fontos bibliafordításokkal foglalkoztunk, amelyek a fordítás, az irodalom vagy a történelem újítói voltak. Ezek a könyvek a bolondos és furcsa könyvektől kezdve, mint a fentebb linkelt, egészen olyan művekig terjedtek, amelyek technológiai újításokat hoztak, mint például a Gutenberg-biblia.

Ma a Codex Vaticanusról lesz szó, amely a vatikáni könyvtárhoz tartozik. Vitathatatlanul az egyik legfontosabb bibliafordítás és az egyik legrégebbi, ez a könyv, amely feltehetően a Kr. u. IV. században íródott, néhány kivétellel tartalmazza a görög Biblia legtöbb könyvét.

Ez a “B” névre is hallgat, míg a Codex Sinaiticus az “A” névre hallgat.”

Ebben a cikkben megvitatjuk ennek a dokumentumnak a történetiségét, azt, hogy miért fontos, és mit tanulhatunk belőle.

Mit tudunk a Codex Vaticanusról?

Tudjuk, hogy ez egy 759 oldalas dokumentum, amelyet a Kr. u. 300-as évek közepére datáltak. A Codex Vaticanusban található számos dokumentum azonban más, a Kr. u. 800-1400-as évek közötti dátummal tűnik fel, ami némi vitát váltott ki a dokumentumok valódiságával és történelmiségével kapcsolatban.

Mások azt feltételezik, hogy Konstantin kora körül íródott, amikor a császár “50 példányt rendelt a Szentírásból”. Mivel ez így van, a szöveg “díszítés nélküli” keretezésének néhány módja bizonyíthatja, hogy régebbi, mint sok más, a Szentírásból származó másolatunk.

Egyes felekezetek az egyház jelenlegi birtokában lévő legszentebb dokumentumok között tartják számon.

Azt is tudjuk, hogy a könyvből hiányzik néhány olyan szakasz, amelyet a mai Bibliáinkban találhatunk. Ezek közé tartozik többek között a Filemon könyve, a Jelenések könyve, a Zsidókhoz írt levél egyes szakaszai.

A dokumentum minden lapja három oszlopos, mindegyikben 40 sorral, kivéve a verses könyveket, amelyeknek más lenne a sorhossza és a soronkénti szavak száma.

Miért fontos a Codex Vaticanus?

Miért tulajdonítanak a tudósok olyan nagy jelentőséget egy olyan fordításnak, amely még a Biblia néhány könyvét sem tartalmazza?

Ez több tényezőre vezethető vissza.

Először is, minél közelebb van a dokumentum az események megtörténtének időpontjához, annál valószínűbb, hogy meg tudják állapítani az események történetiségét. Gondoljunk csak bele: Julius Caesar Galliai háborúk című művének legkorábbi példánya, amellyel rendelkezünk, 900 évvel az események megtörténte után íródott. És mégis, a történészek még mindig életképes történelmi dokumentumként használják ezeket a másolatokat.

Vessük össze ezeket az evangéliumokkal, amelyek néhány évtizeddel Jézus működése után íródtak.

Ha tehát a Szentírás másolata mindössze néhány száz évvel a jézusi események után készült, ez még inkább növeli az evangéliumok valódiságának bizonyítékát.

Másrészt, végezhetünk egy kis összehasonlítást és szembeállítást különböző időpontokból származó dokumentumokkal. Mondjuk, van a Codex Vaticanus (Kr. u. 350-es évek), és összehasonlítjuk a Codex Bezae Cantabrigiensisszel (Kr. u. 400-500). Megnézhetnénk, hogy az emberek hozzáadtak-e valamit a kéziratokhoz. Eltúloztak bizonyos részleteket stb.

Az évszázadok során keletkezett kéziratokat összehasonlítottuk, és nagyon kevés eltérést tartalmaznak. Megmutathatjuk, hogy Isten szavát az idők folyamán nem piszkálták meg, ha rámutatunk a legkorábbi kéziratokra, és azt mondjuk: “Látod? A Szentírás most ugyanazt mondja, amit a Szentírás akkoriban mondott.”

Végezetül pedig a történelem egy értékes darabja áll rendelkezésünkre. Ha valóban Konstantin uralkodásának idejéből származik, akkor a Vatikánban az egyháztörténelem egy fontos darabjával rendelkezünk.

Még ha nem is, akkor is van egy kiváló állapotban lévő dokumentumunk, amely megmutatja nekünk a korabeli írásmódot, és megmutatja, hogy Isten szava kiállja az idő próbáját.

Miért kellene törődnünk a Codex Vaticanusszal?

Amint fentebb említettük, minél közelebbről datálódik egy kézirat Jézus korához, annál inkább Krisztus mellett tudunk érvelni. Könnyen előfordulhat, hogy több száz vagy akár több ezer év után legendák alakulnak ki. De minél közelebb kerülünk ahhoz a Kr. u. 30-as dátumhoz, annál valószínűbben tudjuk bizonyítani, hogy Krisztus létezett, az volt, akinek mondta magát, és azt tette, amit állítása szerint tenni fog.

Ezt a régi kéziratot újabb kéziratokkal is össze tudjuk hasonlítani, hogy megmutassuk, Isten szava nem változott az idők során. A kéziratok jövőbeli másolói nem tettek hozzá szerkesztési részleteket, hogy megfeleljenek a szeszélyeiknek. Aprólékosan lemásolták a kéziratokat, hogy Isten szentségét és szentségét megőrizzék, az ősegyház idejétől kezdve Konstantinig és tovább.”

©iStock/Getty Images Plus/whitewizzard

Hope Bolinger szerkesztő a Salemnél, irodalmi ügynök a C.Y.L.E.-nél, és a Taylor Egyetem professzionális írói programján végzett. Több mint 1000 műve jelent meg különböző kiadványokban a Writer’s Digesttől a Keys for Kidsig. Dolgozott különböző kiadóknak, magazinoknak, újságoknak és irodalmi ügynökségeknek, és olyan szerzők munkáit szerkesztette, mint Jerry B. Jenkins és Michelle Medlock Adams. Modern kori Daniel-trilógiájának első két része az IlluminateYA-nál jelent meg, az utolsó, a Vision pedig 2021 augusztusában jelenik meg. Ő a társszerzője a Dear Hero duológiának is, amelyet az INtense Publications adott ki. Inspiráló felnőtt romantikus regénye, a Picture Imperfect pedig 2021 októberében jelenik meg. Többet megtudhatsz róla a weboldalán.