A krónikus idiopátiás fájdalom szindróma gyakori, rokkantságot okozó és költséges állapot. Úgy gondolják, hogy pszichológiai eredetű, de mind agyi, mind perifériás fiziológiai mechanizmusokat érinthet. Gyakran társul depresszióval. Értékelésének és kezelésének multifaktoriálisnak kell lennie, azaz orvosi, pszichoszociális és pszichiátriai jellegűnek. Az alapos kezdeti orvosi vizsgálat döntő fontosságú az esetleges organikus tényezők azonosítása és a beteg bizalmának elnyerése érdekében. Lényeges továbbá a pszichoszociális és pszichiátriai felmérés elvégzése, hogy értékelni lehessen a pszichológiai és szocioökonómiai tényezők szerepét, és meg lehessen állapítani, hogy fennáll-e diagnosztizálható pszichiátriai zavar. Ez utóbbi nagy valószínűséggel depressziós, szorongásos vagy szomatoform zavar. Ha az orvosi értékelés során nem sikerül plauzibilis organikus magyarázatot találni a beteg fájdalmára, ezt egyértelműen közölni kell vele. A páciensnek el kell mondani, hogy a kezelés célja nem a fájdalom gyógyítása, hanem az, hogy segítsen neki javítani működését és a fájdalom és általában az élet feletti kontroll érzését. Ezt a célt leginkább az a kezelés tudja elérni, amelyik multifaktoriális és átfogó, nem pedig egyetlen kezelési módra összpontosít.