Mi a kokklitofórák?
A kokklitofórák a fitoplanktonhoz tartozó, hivatalosan a Prymnesiophyceae osztályba sorolt egysejtű algák. Mint minden más fitoplankton, a kokcolitofórák is nagy számban élnek az óceán felső felszíni rétegeiben. Apró, gyakran korong alakú lemezkékkel, úgynevezett kokkoolitokkal veszik körül magukat, amelyek karbonátból állnak. A “meszes nannoplankton” vagy “meszes nannofossziliák” kifejezések magukban foglalják a haptofita algák és a hozzájuk kapcsolódó, ismeretlen eredetű nannolitok coccolitjait és coccospheráit. Amint a csoport neve is mutatja, a meszes nannofossziliák kicsik, általában 30 µm-nél kisebb átmérőjűek (a coccolitok általában 2-10 µm-esek). Mikroszkopikus méretük és széleskörű elterjedtségük miatt a mészkős nannofossziliák nagyon népszerűvé váltak a különböző rétegtani problémák megoldására. Első feljegyzett előfordulásaik a késő triászból (karniai) származnak. Napjainkban a coccolithophorák fontos fitoplanktonok az óceánokban, a tengeri lerakódásokban gyakran hatalmas mennyiségben fordulnak elő (akár krétasziklákat alkotva), és a környezeti változások érzékeny indikátoraiként használják őket.
A fitoplanktonok e csoportja fontos szerepet játszik a szénkörforgásban, mivel CO2-t távolítanak el a légkörből. A kémiai reakció, amelynek során a kokolit keletkezik, szén-dioxidot is termel. Míg a gáz nagy részét a kokolitok visszaszívják, egy része a légkörbe távozik. Rövid távon ez az üvegházhatású gázok hatására az óceán felső rétegei mérsékeltebbé és stagnálóbbá válhatnak.
A pásztázó elektronmikroszkópia széles körben elérhetővé vált, és nagyban elősegítette a nannofossziliák tanulmányozását. A kokolitok finom szerkezetével és kialakulásával kapcsolatos munkák nagy részét a pásztázó elektronmikroszkópok tették lehetővé. Mivel a coccolitokat alkotó kalcitkristályok gyakran eltérő irányú optikai tengelyekkel rendelkeznek, a polarizációs mikroszkóp keresztezett nikolái alatt a megkülönböztető extinkciós mintázatokat fel lehet használni az azonosításhoz.