1935: Gordon Buehrig, mint oly sokan mások, akik később elismert “autótervezőkké” váltak, 1927-ben a GM új Art & Colour részlegének egyik korai alkalmazottja volt, majd egy évvel később átugrott a hajóról a Stutzhoz, hogy aztán visszatérjen az A&C-hez, ahol 1933-tól ’34-ig ismét a Harley vadonatúj GM tervezőközpontjában dolgozott. Buehrig csak ennek a kapcsolatnak köszönhetően tanulhatott meg mindent a “legmodernebb” agyagmodellezéses autótervezési technológiáról (nagyjából mindent, amit ezen a Cord Corporation promófilmben bemutattak). E.L. Cord és vadonatúj vezető tervezője, Buehrig, az új technológiát ebben a filmben a vállalat új “810 Cord” értékesítési és marketing eszközeként használta fel. Az első évtizedben a GM felső vezetői hallgattak mindarról az innovatív technológiáról, amely a Harley új hibridmérnöki részlegén belül kelt ki. Buehrig korai önéletrajza: coachbuilt.com/buehrig
1936: A Cadillac bemutatja a Series Sixty-t, bevezetve a csúcskategóriás amerikai autók új osztályát. Nem sokkal később megjelennek az első dalszövegek a márkáról.
1938: A Harley kifejlesztette a Buick Y Jobot, hogy bemutassa a legújabb mérnöki és formatervezési fejlesztéseket. Ez volt az első koncepcióautó.
1938: A Buick először teszi elérhetővé a HJE irányjelzős innovációját.
1940: Los Angeles lakossága meghaladja a 1,5 milliót. Megnyitják az első autópályát, az Arroyo Seco Parkwayt, amelyet később Pasadena Freewayre neveznek át. Pillanatokkal később kialakul az első forgalmi dugó.
1941: Harley felszerelése kinövi a Detroit belvárosában lévő GM Bldg. 3 emeletén, az Argonaut Bldg. 3 emeletén belüli létesítményét, és a vállalat vezetői hosszú távú tervezést kezdenek egy teljesen új létesítmény építésére (amelyet a háború miatt leállítottak), amelynek középpontjában a GM új tervezési és mérnöki részlege áll. Végül 1956-ban elkészül a GM műszaki központja Detroit külvárosában.
1941: A II. világháború leállítja a polgári személygépkocsi- és teherautó-gyártást Dél-Kaliforniában (a világ legnagyobb sűrített autópiacán) és az ország többi részén. Harley Earl közlekedési formatervezési részlege, a világ legnagyobb ilyen jellegű részlege egyszerűen GM Styling néven vált ismertté, de itt keltek ki a GM legértékesebb üzleti titkai. A részleg 1927-es megalakulása óta a felső vezetők erődöt építettek Earl részlege köré, mert itt volt a GM fejlett mérnöki (gyors prototípusgyártás) és a design elavulási technológiájának szíve. Természetesen a GM összes vezetője lekicsinyelte Earl szépségszalonját vagy stílusosztályát, hiszen ez volt az eredeti szándék Larry Fisher egyenesen Harley “a titoktartás a folyamat szükséges része” kijelentése mögött állt. A GM Styling gyors új autótervezése nem kis szerepet játszott a GM 1927 és 1941 közötti piaci részesedésrobbanásában és gyors növekedésében. Harley találta fel a “design elavulást” és/vagy szülte meg a GM összes személygépkocsi- és teherautó-tervét (a vonatokról nem is beszélve), és természetesen ezért vált a General Motors az ő tervezési technológiájától függővé. Miután csatlakozott a vállalathoz, HJE a ’30-as években a GM vezető mérnökévé fejlődött, és ő volt az első, aki egy új “előmérnöki” építőelemet hozott létre az autógyártás egyenletében. A GM Styling új technológiájának középpontjában forradalmi matematikai alapú teljes méretű modellek álltak, amelyeket a második világháborút megelőzően a GM összes nagy riválisa még mindig küzdött, hogy feltárja és megfejtse. Az Auto-Innovator Earl állt annak hátterében, hogy a GM hogyan lett “sokkal gyorsabb” abban, hogy egy autót az ötlet fázisából a valóságba vigyen, mint a versenytársak. A lényeg: 1927 óta Harley Earl volt a GM “sokkal gyorsabb” kulcsembere, és az “Autótervezés” volt az a megkülönböztető tényező, amely a General számára az első lépcsőfok előnyét (FMA) biztosította, és ezért ez a vállalat gyorsan megdöntötte a Ford Motor Co. szilárd hatalmát az első helyen az autógyártás világában. Az Auto Design technológia a változás és a modernitás forradalmát indította el a General Motorson belül, és drámaian felgyorsította a közlekedési világ összes terméktervezésének fejlődési ütemét.
1942: Detroit jó úton halad afelé, hogy a demokrácia arzenáljaként legyen ismert. Az autóipar bennfentesei, különösen a GM legfőbb vezetői valami egészen másnak, a “Design Arzenáljának” nevezik, és bensőségesen tudják, hogy Harley Earl olyan technológiai forradalmat indított el, amely örökre megváltoztatta a hadviselést. Közvetlenül azután, hogy Amerika ’41 negyedik negyedévében belépett a háborúba, a GM vezetői úgy döntenek, hogy új irányba terelik a fejlett mérnöki részlegüket, és kiengedik a macskát a zsákból az új szakmáról, amelyet Engineer-Earl és a Fishers indítottak el a vállalaton belül. HJE és a GM legfelsőbb vezetői az amerikai hadsereg tábornokainak és a legmagasabb washingtoni tisztviselők egy kiválasztott csoportjának mutatják be az új technológiát, és elmagyarázzák, hogy Amerika új termelési központja – Detroit – valójában előnyben van azzal szemben, ahogyan az ellenségei gyártják háborús termékeiket. Kizárólag különleges meghívásra, teljes körű bemutatót tartanak ezeknek a katonai és kormányzati vezetőknek a GM Styling előadótermében, az Argonaut Bldg. 10. emeletén. (a GM hatalmas főhadiszállása mögött) Detroit belvárosában. A szándék az, hogy megmutassák, hogyan tudja és fogja Amerika legnagyobb vállalata drámaian növelni a fejlődés ütemét, amikor a nemzet háborús közlekedési termékeinek, személygépkocsiknak, teherautóknak, vonatoknak, repülőgépeknek, katonai szállítóeszközöknek, stb… gyártásáról van szó. A “tervezési elavulás” az új építési szabályzat, amely tengernyi változást hoz létre a terméktervezési technológia kifinomult új világában.
1943: “Amikor Hitler belsőégésű motorhoz csatolta a szekerét, egyenesen a mi sikátorunkba hajtott” – mondta Geral Brehon Sommervell hadnagy. Az idézet a GM kidolgozott csatakiáltásának része, és a GM “Légierő” című részletes brosúrájának belsejében is megjelent, amely a háború utolsó napjaiig titkos maradt.
1943: Az első év, amikor Harley elkezdi a női stylistok felkészítését a GM Stylingnál a ranglétrán való felfelé száguldásra. Később, az 1950-es években HJE hatalmas sikert arat az országos médiában a kizárólag nőkből álló Designing Women csapatával; itt a kifejezés a legtöbb újságcikk tollából: The Damsels of Design.
1947: A GM megnyitja a Van Nuys összeszerelő üzemet, ahol olyan korszakalkotó Chevrolet-ket gyártanak, mint a Camaro és az El Camino, amíg mintegy 40 évvel később be nem zárják.
1948: A Hot Rod magazin első száma megjelenik. Bemutatkozik a legelső Porsche, a 356/1, ami megnyitja az utat az első autós életközépi válság előtt.
1949: Strother MacMinn, a GM Styling munkatársa elkezd autódizájnt tanítani és vezeti az új közlekedési formatervezési tanszéket az Art Center Schoolban Hollywoodban, Kaliforniában. A hot rodderek megtartják az első Speedweek-et a Bonneville Salt Flats-en Utah-ban.
1950: A huszadik század közepének évét megelőző két évtizedben a Harley autótervezési technológiája végső változást hoz az autógyártás terén, és emeli a mércét. A GM-et, Detroitot és az amerikai autóipart az üzleti világ koronaékszereként hirdetik. Michigan állam az ország technológiai vezetője, és több milliomosa van, mint bármely más államnak az országban.
1951: Charles Chayne, a GM mérnöki részlegének akkori vezetője könyörög Harley-nak, hogy engedje meg neki, hogy egy saját koncepcióautót építsen. Harley azt mondja neki, “nem probléma Charles, menj és építs egyet a saját részlegeden belül”. Chayne megpróbálja, de teljesen megakad, mivel még soha nem épített autót a semmiből, nemhogy “GM koncepcióautót”. Chayne próbálkozik, de szerencsétlenül elbukik, és egy istentelenül kinéző, modern autóra alig emlékeztető vacakot alkot, ezért visszamegy a HJE-hez, és megkérdezi, hogy kölcsönkérheti-e az egyik legjobb tervezőjét, mire Harley azt mondja: “Persze”, és elküldi Harley egyik legjobb stílustervezőjét, Ned Nicklest, aki segít az XP300 tervezésének elindításában. Kalifornia állam létrehozza a Metropolitan Transit Authority-t.
1953: Harley Earl “álomautója”, az üvegszálas karosszériájú Corvette bemutatkozik az 1953-as Motorama kiállításon. Háromszáz darab készült belőle, amelyből 255 maradt fenn. Az alapár 3498 dollár volt. Promóciós és reklámcélokból a Harley az új kisautók közül sokat szabadon ad híres hírességeknek.
1954: Minden autógyártó elkezd alkalmazkodni a koncepcióautók gyártásához, követve Engineer-Earl szigorú eredeti szabványait, amelyeket a GM Styling-en belül használtak, hogy először építsenek ilyen különleges járműveket. A GM fő versenytársai, a Ford és a Chrysler kalózhadjáratokat indítanak, hogy megpróbálják a GM Styling tapasztalt autótervezőit felvenni, de gyakran a legjobb tervezők a GM-nél maradnak, a gyengébbek pedig elugranak. Az iparági újságírók a GM autós stylistjait “Harley Earlites”-ként is emlegetik, és ez az az időszak, amikor az autóiparban egy másik kifejezést is gyakran emlegetnek: “Mi Atyánk, aki a stilizálásban alkot, Harley Earl legyen a neved”. A hagyományos gondolkodású autómérnökök irtóznak az Auto Stylist-Earl-tól és új bandájától, de csak visszaemlékezni tudnak a régi szép időkre, amikor az olyan férfiak, mint Henry Ford uralkodtak.
1955: “Detroit az USA designközpontja” – írta az Industrial Design (I.D.) magazin alapító szerkesztője, Jane Thompson (korábban Mitarachi) az ’55. októberi szám vezércikkében; a mag címlapsztorija: “Design Detroitban – egy különleges riport a designról egy jelentős ipari központban”. A benne lévő cikkek azt fejtik ki, hogy a Harley hogyan hozta létre Detroit függőségét a dizájntól, és hogy ez az új óriáscég most már évről évre közvetlen hatást gyakorol a nemzeti gazdaságra. Az 50-es és 60-as évek számos vezető újságírója és vezetője, a design és az autóipar világában és azon kívül is, mindent tudott Amerika legnagyobb autótervezőjének adatlapjáról.