A pszichoanalízisben a pszichoszexuális fejlődés utolsó libidinális szakasza, amely az orális szakasz, az anális szakasz, a fallikus szakasz és a latenciaidőszak után következik. A genitális szakaszra jellemző, hogy a libidó a nemi szervekre összpontosul, és a pubertáskorban alakul ki, amikor az Ödipusz-komplexus újra megjelenik, és az érett tárgyválasztás révén több-kevesebb sikerrel leküzdhető. A fogalmat Sigmund Freud (1856-1939) dolgozta ki a Three Essays on the The Theory of Sexuality (1905) című könyvéhez 1915-ben hozzáfűzött fejezetben, ahol felvetette, hogy gyökerei a gyermekkorban vannak: “Az egyetlen különbség abban áll, hogy gyermekkorban a komponens ösztönök egyesítése és a nemi szervek elsőbbsége alá rendelése csak nagyon hiányosan vagy egyáltalán nem történt meg. Így ennek az elsőbbségnek a megteremtése a szaporodás szolgálatában az utolsó szakasz, amelyen a szexualitás szerveződése áthalad” (Standard Edition, VII, 130-243. o., 199. o.). A genitális fázisnak is nevezik. Lásd még genitális jelleg, genitális szerelem, pregenitális.