A HPT, más néven a teljesítményfejlesztés területe az 1950-es és 1960-as években az oktatási technológia és az oktatástechnológia területéről alakult ki. A háború utáni időszakban az oktatói rendszertervezés (ISD) modelljének alkalmazása nem hozta következetesen a kívánt javulást a szervezeti teljesítményben. Ez vezetett a HPT-nek az ISD-től különálló területként való megjelenéséhez az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején, amikor a National Society for Programmed Instruction átnevezték National Society for Performance and Instruction-re (NSPI), majd 1995-ben ismét International Society for Performance Improvement-re (ISPI). (Chyung, 2008) A HPT rendszerszerű és szisztematikus megközelítésként fejlődött ki a teljesítményproblémák összetett típusainak kezelésére, valamint az egyének teljesítménybeli hiányosságok megszüntetését célzó megoldások megfelelő diagnózisának és végrehajtásának segítésére.
A HPT eredete elsősorban Thomas Gilbert, Geary Rummler, Karen Brethower, Roger Kaufman, Bob Mager, Donald Tosti, Lloyd Homme és Joe Harless munkásságára vezethető vissza. Ők (különösen Gilbert és Rummler) voltak a terület úttörői. A Gilbert és Rummler munkájának korai és későbbi idézeteinek bármely komoly vizsgálata feltárja a terület későbbi tudományos és szakmai vezetőit.
A későbbi HPT ismertté válásának egyik fő tényezője a Robert F. Mager és Peter Pipe által 1970-ben kiadott Analyzing Performance Problems című könyv volt. A “You Really Oughta Wanna Wanna” alcímet viselő könyvük sikere azt szolgálta, hogy felhívja a figyelmet az előadó tudása és képességei mellett az emberi teljesítményt befolyásoló számos tényezőre, és bővítse a tudatosságot. Könyvük 1970-es kiadásának Further Reading (További olvasmányok) részében Karen S. Brethower egy korszakalkotó tanulmányát is idézik: “Maintenance Systems: The Neglected Half of Behavior Change”, amely tartalmazza az akkoriban a Michigani Egyetemen dolgozó Geary Rummler által kifejlesztett teljesítményhiány-elemző algoritmus korai változatát. Rummler Tom Gilberttel együtt később megalapította a Praxis Corporationt, egy olyan céget, amely a teljesítmény javítására összpontosít. Később Rummler egyesítette erőit Alan Brache-csal, és ők ketten írták a Teljesítményjavítás című könyvet, amelyben a folyamatokra és a szervezeti teljesítményre helyezték a hangsúlyt. Ehhez kapcsolódóan Joe Harless is dolgozott saját megközelítésének kidolgozásán és finomításán, hogy kibővítse és finomítsa az emberi teljesítménnyel kapcsolatos problémák megközelítési módját. 1970-ben, ugyanabban az évben, amikor Mager & Pipe megjelentette mérföldkőnek számító könyvét, Harless munkatársa és a terület egy másik neves szakembere, Claude Lineberry segítségével kiadta An Ounce of Analysis (Is Worth A Pound of Objectives) című könyvét. Ez volt a kezdete annak, ami “Front-End Analysis (FEA)” néven vált ismertté.”
A HPT szakemberek számos különböző teljesítménykörnyezetben dolgoznak, például vállalati, oktatási intézményekben és a hadseregben (Bolin, 2007).