A szászországi Colditz kis és szerény városa fölött magasodik egy Rennasiance stílusú kastély, színes és mégis komor történettel. A kastélyt IV. Henrik német király építtette a középkorban, és a Szent Római Császár választófejedelmeinek adott otthont, de nemzetközi hírnévre tett szert, amikor a második világháború alatt félelmetes hadifogolytáborként működött.

A Colditz kastély (Schloss Colditz) egy meredek, 255 láb magas szikla tetején, alatta a Mulde folyóval, mélyen a náci terület szívében, mintegy 400 mérföldre a határtól, egy szigorúan őrzött börtön volt, amelyet a németek szökésbiztosnak tartottak. Az Oflag IV-C néven ismert létesítményben elsősorban magas rangú szövetséges tiszteket és olyanokat tartottak fogva, akik többször megszöktek más, kevésbé biztonságos táborokból. Lényegében egy szökésművészekkel teli börtön lett.

Az áthatolhatatlan vár 7 láb vastag falai és a meredek sziklák nem tántorították el a colditz-i foglyokat, akik bonyolult szökési technikákat dolgoztak ki, és ötletes és kifinomult stratégiákkal álltak elő. A németek szerencsétlenségére a háború alatt 300 szökési kísérletet hajtottak végre ebből a bevehetetlen erődítményből – ebből több mint 30 sikeres volt. Az alkalmazott szigorú biztonsági intézkedések nem vették figyelembe a bebörtönzött tisztek merészségét és ravaszságát. A foglyok ravaszsága az alagútépítéstől kezdve a keresztöltözésen át a siklóernyő építéséig azt jelentette, hogy az őröknek folyamatosan résen kellett lenniük.

Az amerikai erők 1945-ös felszabadítását követően a szökött foglyok emlékiratai filmek, televíziós produkciók, videojátékok és még társasjátékok tucatjait ihlették. Különösen Pat Reid brit katonatiszt memoárja szolgáltatta az ihletet a The Colditz Story című filmhez. További produkciók közé tartozik a The Birdmen, a Menekülés Colditzból és a 2005-ös Colditz című tévéműsor.