Adolph Zukor
Születési idő:	1873. január 7.
Születési hely: 1873. január 7:	Ricse, Magyarország
Halálának időpontja:	1976. június 10:	Los Angeles, Kalifornia, Egyesült Államok
Academy Awards:	Academy Honorary Award 1949 Lifetime Achievement
Spouse:	Lottie Kaufman (1897-1956)

Adolf Cukor (Adolph Zukor) (1873. január 7. – 1976. június 10.) úttörő filmmogul, a Paramount Pictures alapítója.

Zukor kulcsfigurája volt a Hollywoodot az 1920-as évek végétől az 1960-as évekig irányító hatalmas stúdiórendszer kialakításának.

Az “amerikai játékfilm atyjaként” ismert. A filléres játéktermek működtetésétől a Paramount Pictures Corporation megalapításáig Zukornak a filmipar minden aspektusának fejlesztésében benne volt a keze. A legelső stúdiómágnások egyikeként Zukor felismerte, hogy a filmüzlet három eleme – a gyártás, a forgalmazás és a bemutatás – pénzügyileg függ egymástól, és opportunista fúziókkal növelhető.

Zukor 100. születésnapjáig minden nap dolgozott a Paramountnál, és 103 éves korában bekövetkezett haláláig viselte a tiszteletbeli elnöki címet.

1948-ban Zukor külön Oscar-díjat kapott a filmiparhoz való úttörő hozzájárulásáért.

A korai évek

Adolph Zukor zsidó családban született a magyarországi Ricsén, egy vidéki faluban. Szülei egy kis boltot vezettek és termesztettek. Zukor nem emlékezett apjára, aki meghalt, amikor a fiú egyéves volt, bátyja, Arthur pedig hároméves. Édesanyjuk egy rabbi lánya volt. Újranősült, de meghalt, amikor Zukor nyolcéves volt.

A két testvér egy nagybátyjához költözött. Nagybátyjukhoz, Kalman Liebermann rabbihoz kerültek, aki azt remélte, hogy Adolph az ő nyomdokaiba lép. “Pokoli nehéz volt meggyőznöm a nagybátyámat … hogy nem vagyok alkalmas a teológiai hivatásra” – emlékezett vissza később Zukor. A bátyja, Arthur valóban rabbi lett.

Zukor nem volt kiemelkedő tanuló. Tizenkét éves korában egy boltoshoz került tanoncnak, akinek söpört, megbízásokat teljesített és házimunkát végzett. Hetente kétszer járt esti iskolába. Zukor nem kapott fizetést a munkájáért, de ruhát és cipőt kapott egy árvaalapból. Zukor a bevándorlók által küldött levelekből értesült Amerikáról, és elhatározta, hogy oda akar utazni. 1888-ban pénzt kért az árvák alapítványától, hogy Amerikába utazhasson. Egy gőzhajójegyre és 40 dollárra kapott eleget.

1889-ben, 16 évesen kivándorolt Amerikába. New Yorkban Zukor egy szőrmeboltban talált munkát gyakornokként heti 4 dollárért. Zukor két évig maradt ott. Amikor elment “szerződéses” munkásnak, aki szőrme darabokat varrt és maga adta el őket, tizenkilenc éves volt, és már képzett tervező. De fiatal volt és kalandvágyó, és az 1892-es chicagói Kolumbusz Kristóf Amerika felfedezésének emlékére rendezett Kolumbiai Kiállítás a középnyugatra vonzotta. Ott belevágott egy szőrmeüzletbe. Működésének második szezonjában a Zukor’s Novelty Fur Company huszonöt emberre bővült, és fiókot nyitott. Az évek során több ezer dollárt takarított meg. Huszonegy éves kora körül visszatért Magyarországra egy látogatásra.

1897-ben feleségül vette Lottie Kaufmant, aki szintén magyar bevándorló volt. A házaspárnak két gyermeke született, Mildred és Eugene.

szórakoztató mogul

Felesége nagybátyjával, Morris Kohnnal, mint üzlettárssal 1900-ban New Yorkba költöztették cégüket. Bekapcsolódtak egy filléres játékterem működtetésébe, amelyben fonográfok és rövidfilmek mellett peep-gépek, lövölde, bokszzsákok, álló biciklik és édességek is voltak. A penny-árkád üzletét, amely moziimperiumának magja volt, abból a pénzből építette fel, amelyet a szőrmék szabadalmaztatott csappantyújának feltalálásából szerzett.

Az üzlet nagyon jól ment, napi 500-700 dollárt hozott. Zukor úgy döntött, hogy kiszáll a szőrmeüzletből, és minden idejét a játékteremnek szenteli. Befektetett egy nickelodeon színházba is, a “Hales’ Tours of Kansas City”-be. Kezdetben az ötlet rendkívül népszerű volt, de az újdonság varázsa elmúlt, és Zukor pénzt veszített a vállalkozáson. A veszteség azonban csak kisebb visszaesés volt, és egy szőrmekereskedő társával, Marcus Loew-val folytatta a nickelodeonszínházak nyitását.

A mozgóképiparba 1903-ban kapcsolódott be, amikor unokatestvére, Max Goldstein megkereste kölcsönért. Mitchell Marknak befektetőkre volt szüksége ahhoz, hogy kiterjeszthesse színházláncát, amely a New York állambeli Buffalóban, az Edisonia Hallban kezdődött. Az árkádos szalonban Thomas Edison csodáit mutatták volna be: Fonográfokat, elektromos fényeket és mozgóképeket. Zukor nemcsak a pénzt adta Goldsteinnek, hanem ragaszkodott ahhoz, hogy társulást kössön egy újabb mozi megnyitásához. A vállalkozás másik partnere Marcus Loew volt.

Loew’s Enterprises

Loew és Zukor cége, a Loew’s Enterprises közönséges üzleteket alakított át filmvetítő szalonokká. A rögtönzött mozik vonzották a közönséget, de Zukornak számtalan kihívással kellett szembenéznie a filmek vetítési jogainak megszerzésében. Csalódottsága egyetlen következtetésre vezetett:

A törekvéseinek egyik érzékelhető akadálya az volt, hogy a filmek, vagy “flickerek”, ahogyan őket nevezték, nagyon rövidek voltak, általában nem hosszabbak 12 percnél. Mások az iparágban úgy érezték, hogy az amerikai közönség nem akarna hosszabb filmeket látni. Zukor úgy vélte, hogy a közönség egy órán át vagy még tovább is végigülne egy filmet, ha annak jó története lenne. Zukor úgy tesztelte elméletét, hogy megvásárolta egy három tekercses európai vallási film, a Passion Play jogait. Zukor önéletrajzában leírta a közönség reakcióját: “A jelenet az egyik legfigyelemreméltóbb volt, amit valaha láttam. Sok nő vallásos áhítattal nézte a filmet. Néhányan térdre estek. Megdöbbentett a vászon erkölcsi potenciálja”. A film jól futott, és bebizonyította Zukornak, hogy az amerikaiak hajlandóak hosszabb filmeket is végignézni.

Nem sokkal később Zukor tudomást szerzett egy francia producerről, Louis Mercantonról, aki egy négytekercses filmet akart készíteni a híres francia színésznő, Sarah Bernhardt főszereplésével, az Erzsébet királynő című sikerdarabban. Mercanton projektje pénzhiány miatt késett. Zukor 40 000 dollárt adott Mercantonnak, hogy biztosítsa a film észak-amerikai jogait. Ez volt az első tesztje annak az elméletének, hogy az amerikai közönség végigül egy ilyen hosszúságú filmet.

1912. július 12-én mutatták be a filmet, és a befektetésük megtérült, amikor a New York-i társasági elit részt vett a premieren a Lyceum Színházban.

Híres játékosok

A film turnéjából származó tekintélyes nyereség segített a partnereknek 1912-ben elindítani saját produkciós cégüket, a The Famous Players Film Company-t, amely darabokat forgatott a vászonra. A következő évben Zukor megszerezte a Frohman fivérek, a befolyásos New York-i színházi impresszáriók pénzügyi támogatását. Elsődleges céljuk az volt, hogy neves színpadi színészeket vigyenek a filmvászonra.

Zukor társulást kötött Edwin S. Porterrel, egy filmrendezővel is, aki vállalta, hogy tapasztalatát, tehetségét és tekintélyét biztosítja, de pénzt nem. Vele, manhattani stúdiójukban a Famous Players Film Company elkészítette első nagyjátékfilmjét, a The Prisoner of Zendát, amelyet 1913-ban mutattak be sikerrel, James K. Hackett főszereplésével. Ezt követte 1913-ban A Monte Cristo grófja James O’Neill, a híres drámaíró, Eugene O’Neill apja főszereplésével, majd a Tess of the D’Urbervilles Minnie Maddern Fiske főszereplésével (1916).

Filmjeik korai sztárjai a színpadról kerültek ki, de Zukor hamarosan rájött, hogy saját sztárokat kell teremtenie.

Zukor egyik legokosabb döntése volt, hogy szerződést ajánlott egy feltörekvő vaudeville-színésznőnek, Mary Pickfordnak. Az ő népszerűsége és az ő üzleti érzékének kombinációja növelte közös befolyásukat. A színésznő azonnal elkötelezett rajongókat szerzett magának, és olyan vígjátékokban szerepelt, mint a Püspök kocsijában (1913) és a Szívek sodródnak (1914). Az 1914-es Tess of the Storm Country című filmben való szereplése, amelyet négy kontinensen is bemutattak, meghozta számára a nemzetközi elismerést.

Disztribúciós rendszer

W. W. Hodkinson 1914-ben megalapította a Paramount Pictures Corporationt, hogy több filmgyártó számára forgalmazóként működjön. A Paramount megelőlegezte Frohman és Zukor gyártási támogatását, cserébe a forgalmazásra szánt filmek folyamatos áramlásáért. A Famous Players a Paramount fennhatósága alá tartozott, egy másik jelentős producerrel, Jesse Lasky Feature Play Companyjával együtt. 1916-ban a Famous Players egyesült Lasky vállalkozásával, és létrejött a Famous Players-Lasky Corporation, amelynek Zukor volt az elnöke, Lasky az alelnöke, Samuel Goldwyn az elnöke és Cecil B. DeMille a főigazgatója.

Míg a legtöbb színháztulajdonos színházláncok létrehozásával konszolidálta a tulajdonát, Zukor az üzlet mindkét oldalán megtartotta a kezét. Cége befektetett a láncokba, ami feljogosította arra, hogy saját filmjeit bemutassa a mozikban, és érdekei védelmében részvényeket vásárolt a Paramountban.

Miatt, hogy egyedül ő tudta szállítani Hollywood legnagyobb sztárjait, Zukor megtanulta kihasználni a színházak tulajdonosait a “blokkfoglalások” révén. Ha egy mozitulajdonos Pickford filmjeit akarta vetíteni, akkor kevésbé ismert, feltörekvő Famous Players-Lasky sztárokkal készült mozgóképeket kellett bevállalnia. A Famous Players-Lasky viszont ezeket a garantált foglalásokat arra használta, hogy új sztárokat teszteljen és fejlesszen.

A színháztulajdonosok végül rájöttek, és megalakították saját “foglalási szövetkezeteiket”. Zukor válasza az volt, hogy megvásárolta a színházakat. Egy ekkora felvásárlássorozatot nem tudott volna finanszírozni, ezért ő lett az első filmvállalat, amelyik a Wall Street-i bankárokhoz fordult. A Famous Players-Lasky 10 millió dollárt vett kölcsön a Wall Street-i Kuhn, Loeb & Co. révén, és az első mozgóképtársaság lett, amelyet a New York-i tőzsdén jegyeztek.

Paramount Pictures

Zukor megragadta a nyereséges fúziókból származó lendületet, és azt javasolta a Paramount igazgatótanácsának, hogy a Famous Players-Lasky csatlakozzon a Paramounthoz, hogy még erősebb egységet alkossanak. Ötlete fogékony fülekre talált, és ő lett a konglomerátum új elnöke, amely immár a Famous Players-Lasky leányvállalata volt.

1921 közepére már 300 mozi volt a tulajdonában. Négy évvel később egyesítette színházait a Balaban and Katz-szal, az Egyesült Államok leginnovatívabb színházláncával. 1927-ben elhagyták a Famous Players-Lasky nevet, és átnevezték a vállalkozást Paramountra, ami addig a forgalmazó részlegének a neve volt. A mozik a Paramount-Publix mozilánc nevet kapták.

1928-ban került a mozikba az első csupa beszéd film. A Paramount a Photophone nevű hangrendszert kezdte használni egyes filmjeihez. Mivel a moziknak időbe telt, amíg hangrendszereket szereztek be és szereltek be, a Paramount továbbra is némafilmeket készített, amelyekből később gyakran hangosfilmeket csináltak.

1931-re a Paramount Publix mozi hálózata lett a legnagyobb a világon, kétszer akkora, mint a legközelebbi versenytársé. A Paramount Pictures gyártotta a némafilmkorszak számos legnépszerűbb filmjét, köztük A fedett kocsit, A tízparancsolatot, a Beau Geste-et és a Szárnyakat. Zukor sztárrendszere továbbra is sztárokat termelt a hangosfilmes korszak számára: Marlene Dietrich, Mae West, Gary Cooper, Claudette Colbert, a Marx Brothers, Dorothy Lamour, Carole Lombard és Bing Crosby.

Zukor a filmipar gyakorlatában egy másik jelentős változást is megrendezett. Nem volt elég, hogy a hollywoodi cégek egyszerűen az összes filmsztárt és stúdiót ellenőrzésük alá vonják. Hosszú távú gazdasági biztonságuk a nemzeti és nemzetközi terjesztési hálózatok kiépítésétől és fenntartásától függött. Amint egy játékfilm elkészült, a költségek nagy része már felhalmozódott. Ezután viszonylag keveset kellett fizetni azért, hogy az egész világon forgalmazzák. Ha a gyártó valahogyan ki tudta terjeszteni a területet, hogy egyre nagyobb világpiacokra terjedjen ki, a többletbevételek ellensúlyozták a többletköltségeket.

1914-ben W. W. Hodkinson tizenegy regionális forgalmazót egyesített a Paramount forgalmazói hálózat létrehozására. Amikor Hodkinson eladta magát Zukornak, gyorsan átvette a többi országos forgalmazót, és hamarosan fojtogató befolyással rendelkezett a filmforgalmazás piacán az egész Egyesült Államokban. Zukor ezután a világforgalmazás felé fordította figyelmét. Az első világháború megnyirbálta a rivális európai filmgyártók forgalmazási hatáskörét, így Zukor lépett a résbe.

Harvardi elismerés

1927 tavaszán a Harvard Business School másodéves hallgatóinak kötelező volt részt venniük egy előadássorozaton, amelyen Zukor, William Fox, Marcus Loew, Harry Warner, Cecil B. DeMille és a filmstúdiók, például a Paramount, a Fox és az MGM más befolyásos vezetői vettek részt. A stúdiófőnökök bevándorló, munkásosztálybeli gyökerekkel rendelkező férfiak voltak, akik milliókat kerestek a 25 centes filmvetítésekkel, és a Harvard Joseph Kennedy közvetítésével indította el az előadássorozatot, amely az első ilyen jellegű, egyetem által támogatott rendezvény volt.

Az utolsó évek

A nagy gazdasági világválság idején a vállalat nehéz időkbe került, és számos sikertelen kísérlet történt arra, hogy megszabaduljanak Zukortól. A Paramount-Publix 1933-ban csődbe ment, és Paramount Pictures, Inc. néven szervezték újjá. Az átszervezés részeként aztán kiszorult, de miután 1936-ban Barney Balaban lett a Paramount elnöke, ő nevezte ki Zukort az igazgatótanács elnökévé. Együtt 28 évig szolgáltak, amíg Balaban 1964-ben, a nagy költségvetésű A Római Birodalom bukása (1964) bukása után ki nem kényszerült a Paramountból.

A Paramount Pictures-től 1959-ben vonult vissza, és ezt követően vette át a tiszteletbeli elnöki státuszt, amelyet 1976-ban, 103 éves korában, Los Angelesben bekövetkezett haláláig töltött be.

A Temple Israel temetőben nyugszik, Hastings-on-Hudson, Westchester megye, New York.

Hagyaték

Az amerikai médiaarzenál talán egyetlen fegyvere sem bizonyult olyan tartósnak, mint a hollywoodi film. Ami a XIX. század fordulóján a szórakoztatás alacsony színvonalú formájaként, kissé dicstelen vállalkozásként indult, az amerikai kulturális hatalom legerősebb nemzetközi eszközévé vált. Zukor úttörő szerepet játszott Amerika egyik legmaradandóbb kulturális örökségének megteremtésében.

A híres színházépítész Rapp & Rapp felhőkarcolót tervezett 1926-ban, 13 dollárért.5M, mint a Paramount Pictures irodái, mint a Paramount Színház otthona (azóta lebontották) és mint a Paramount Corporation reklámja. A Paramount Buildinget 1982-ben a New York-i Landmarks Preservation Commission műemlékké nyilvánította, belső terét pedig 1987-ben külön jelölték ki.

Jegyzetek

• Gabler, Neal. An Empire of Their Own: How the Jews Invented Hollywood. New York: Crown Publishers, 1988. ISBN 051756808X.
• Irwin, Will. The House That Shadows Built. New York: Arno Press, 1970. ISBN 0405016182.
• Zukor, Adolph és Dale Kramer, The Public is Never Wrong: The Autobiography of Adolph Zukor. G. P. Putnam’s Sons, 1953. ASIN B0007DX2RI

All links retrieved November 23, 2019.

• Adolph Zukor (1873-1976) American Experience, PBS.com.
• Krebs, Albin. 1976. Adolph Zukor 103 évesen meghalt; a Paramount filmbirodalmat építette Nytimes.com.
• Adolph Zukor IMDb.com.
• Paramount papa Time.com.
• Paramount and the Emergence of the Hollywood Studio System Filmreference.com.
• Adolph Zukor Encyclopedia.com.