A cikk fő célja a flokkok szerkezetével és szilárdságával kapcsolatos jelenlegi ismeretek áttekintése. Ezt a flokkok növekedésének és törésének jelenlegi elméleti megértésének áttekintésével és a flokkok szilárdságának mérésére használt különböző technikák elemzésével értük el. Áttekintést készítettünk a flokkok szilárdságának elemzésében megfigyelhető általános tendenciákról is. A flokkképződés sebessége a törés és az aggregáció közötti egyensúlyt jelenti, és a flokkok egy adott nyírási sebesség mellett végül elérik az állandósult méretet. Az adott nyírási sebességhez tartozó állandósult flokkméret ezért jó mutatója lehet a flokkszilárdságnak. Ez számos olyan technika kifejlesztését eredményezte, amelyekkel a flokkok méretét különböző alkalmazott nyírási szintek mellett lehet mérni a következő eszközök egy vagy több kombinációjával: fényszórás és transzmisszió; mikroszkópia; fényképezés; videó és képelemző szoftver. A flokkszilárdság egyszerűen számszerűsíthető egy adott nyírási sebességhez tartozó kezdeti flokkméret és a flokkszilárdsági tényező segítségével. Az összetettebb technikák elméleti modellezést használtak annak meghatározására, hogy a flokkok nagyméretű fragmentáció vagy kisebb méretű felületi eróziós hatások révén törnek-e fel, bár ez az értelmezés vitatható. Az impeller alapú keverést, az ultrahangot és a rezgőoszlopokat mind alkalmazták arra, hogy a flokkszuszpenzióra egyenletes, pontos és szabályozható energiavezetést biztosítsanak a flokkszilárdság meghatározásához. Más, újabb technikák érzékeny mikromanipulátorokat használtak az egyes flokkok töréséhez vagy összenyomásához szükséges erő mérésére, bár ezek a technikák csak néhány száz flokk mérésére korlátozódtak. Általános tendenciák rajzolódnak ki, amelyek azt mutatják, hogy a kisebb flokkok általában nagyobb szilárdsággal rendelkeznek, mint a nagyobb flokkok, míg a polimer használata csak néhány flokktípus esetében növeli a szilárdságot. Végül összehasonlítottuk a különböző típusú flokkok (aktíviszap-flokkok, szervesanyag-flokkok, söprőflokkok és töltéssemlegesített flokkok) szilárdságát, kiemelve a relatív flokkszilárdságban mutatkozó különbségeket.