Post written by Leo Babauta.

Az alkotóknak mindenféleképpen meg kell találniuk a hangjukat.

Írók, zenészek, tervezők, programozók, szülők, bármi építői vagyunk. De addig nem fejezzük ki magunkat igazán, és nem mondjuk ki az igazságot, amíg nem találtuk meg a hangunkat: a hangszínt, a stílust, a tenort, a hangmagasságot, a személyiséget, amellyel kifejezzük magunkat.

A hangunk a lényegünk, világosan leírva a világ számára.

Egy olvasó és írótárs megkérdezte tőlem, hogyan találtam meg a hangomat. És nincs könnyű válaszom – még abban sem vagyok biztos, hogy mondhatom, hogy teljesen megtaláltam a hangomat. Ez egy olyan keresés, amely nem látszik véget érni – igazából nem is Grál-keresés, hanem állandó újrahangolódás, miközben végtelenül változik annak a lényege, aki vagyok.

De úgy érzem, találtam valamit, ami az igazság textúráját hordozza, még ha csak tapinthatóan közelít is hozzá. Megosztom néhány gondolatomat, de ne feledjétek, hogy egyáltalán nem tartom szilárdan a kezemben a válaszokat.

Tanulok, és remélem, hogy a tanulásom segíti a tiédet. Ez íróknak íródott, de a gondolatok ugyanazok bárki számára, aki bármit létrehoz.
Sokat írj. Majdnem ennyit kell mondanom, mert semmi más nem számít a sok írás folyamatos gyakorlása nélkül. Írj blogbejegyzéseket és leveleket, füzeteket és diatribikákat, szerkesztői leveleket és könyvkritikákat, szerelmes verseket és novellákat, novellákat és kiáltványokat. Az írásod puszta tömege lesz az a nyersanyag, amelyből kivésheted a hangodat.

Kísérletezz bátran. Tépd le a nagyokat, és az árukat is. Utánozd és tedd a sajátoddá. Próbálj és tévedj.

Tanuld meg hallani önmagadat. Az én írói hangom valójában a fejemben lévő hang. Nem az, ahogyan hangosan beszélek, hanem ahogyan magamban beszélek, a koponyám zajos üregében. Hallgatom magam, ahogy beszélek, belülről, és ez az a hang, amit megpróbálok leírni írásban.

Ezt a hangot a fejedből a virtuális papírra juttatni – ez a trükk. Nem könnyű, de ismétlem, csináld gyakran, és gyakorlottá válsz benne. Ez a szinapszisok átkábelezése, hogy a fejedben lévő gondolataid az ujjaidba lőjenek, és gépelési mozdulatokként, bitek és pixelek formájában jöjjenek ki. A legtöbb ember nem csinálja ezt eleget ahhoz, hogy jó legyen benne, és ezért alacsony a hűség.

Találd meg, amit igaznak érzel. Sokat fogsz írni, és a nagy része baromság lesz. Szükséged van a baromságokra, ha meg akarod találni az igazságot. Válogasd át a baromságokat, amíg meg nem tanulod felismerni az igazságot, érzés alapján, nem pedig bármilyen logikai kritérium alapján. Az igazság figyelemre méltóan hasonlít a baromságra.

Keresd meg a tisztánlátást. A jó írás, sokszor mondták már, tiszta gondolkodás. Ha a gondolkodásod zavaros, az írásod is az lesz. Ajánlanék egy autodidakta logikai tanfolyamot, de igazából azt tapasztaltam, hogy leegyszerűsítésről van szó. Gyakorold a felesleges gondolatok és szavak eltávolítását, amíg csak annyi marad, amennyi egy egyszerű gondolat kifejezésére szükséges.

Távolítsd el a zajt. Ez inkább kivonás, mint összeadás. A legtöbb ember túl sok szóval végzi, mert soha nem von le. A zaj a hangod útjába kerül, ezért szűkítsd le, vágd ki a zajt a bokorból, amíg meg nem marad az igazság. Manapság már én is kivonok a fejemben, de ez a sokéves gyakorlásnak köszönhető. Miután megírtad, szerkeszd meg, és távolítsd el a zajt.”

A legtöbb embernek túl sok zaj van az életében ahhoz is, hogy meghallja a saját gondolkodását. Túl sok minden történik körülöttük és online, és nincs idejük a magányra. Magány nélkül nem tudod meghallani a gondolataidat, a hangodat. Távolítsd el a zajt az életedből is.

Használd a hangodat. Nem csak a szépség kedvéért vágsz bele a hangod keresésébe – ez nemes törekvés, de nem elég.

Használnod kell a hangodat. Használd arra, hogy kifejezd magad, hogy segíts másokon, hogy megváltoztasd a világot.

Az egyszerűségről írok egy olyan világban, amely szükségtelenül bonyolult.

A minimalizmusról írok, hogy megállítsam a fogyasztói áradatot.

Az elégedettségről írok, mert túl sokan érzik a hiányt.

A veganizmusról írok, mert megszakad a szívem az élelmezési rendszerünk kegyetlensége miatt.

Az unschoolingról írok, hogy megmutassam a gyerekeknek, hogy nincs szükségük tanárra, csak önmagukra.

Az anarchizmusról írok egy egyre totalitáriusabb világban, különösen a növekvő magánszektorban.

Így használom a hangomat. Te hogyan fogod használni a tiédet?