Technikailag a politeizmus a sok istenben való hit, amelyek közül egyik sem vesz részt a többi isteni lényegében. Tehát akkor technikailag a hinduk nem politeisták, mert a legtöbb hindu nondualista és hiszi, hogy az összes isten és istennő az egyetlen Végső Brahman/Bhagvan megnyilvánulása/megtestesülése. A politeizmus másik kritériuma az, hogy ezek a különálló és autonóm istenek mind egyenrangúak egymással, és egyszerre imádják őket. A hinduk azonban ritkán imádják az összes istent és istennőt egyszerre; ehelyett a hinduk általában csak egy istent/istennőt imádnak, mint aki magasabb rendű a többinél (bár elméletileg mind egyformán Brahman). Ezért a hinduizmus nem politeista.
A hinduizmust azonban monoteizmusnak nevezni a legtöbb esetben szintén téves lenne. Ehelyett többféleképpen lehet a hinduizmust osztályozni (ahogy a hinduizmusnak is többféle típusa létezik). Néhány hinduista hagyományt nevezhetünk:

1. Monolatrizmus, olyan vallási rendszer, amelyben az ember sok istent ismer el (bár a hinduizmusban ezek nem különböző lényegűek), de csak egyet imád közülük.

2. Kathenoteizmus, olyan rendszer, amelyben az ember sok istent ismer el, de egyszerre csak egyet imád közülük.

3. Panentheizmus, olyan rendszer, amelyben az istenséget/istent egyszerre hiszik a világ transzcendensének és immanensének. Ez egy nem-nondualista monoteizmus.

Végezetül, sok hindu a

4. Monizmus, egy olyan rendszer, amelyben a Végső Valóságot a minden élet alapjául szolgáló (vagy azt magába foglaló) megszemélyesítetlen lényegnek tartják. A hindu monisták tehát azzal érvelnének, hogy a hindu istenek és istennők csak ideiglenes valósággal rendelkeznek, és végső soron illuzórikusak/nem valóságosak.

Ezért, bár a hinduizmusnak sokféle típusa létezik (és ezért sokféle “izmus”, amellyel ezeket a különböző hagyományokat címkézni lehet), technikailag egyik sem politeista.