A vas-karboximaltóz (Ferinject(R)), egy új vaskomplex, amely egy szénhidráthéjjal stabilizált vas-hidroxid magból áll, lehetővé teszi a vas ellenőrzött célszövetbe juttatását. Intravénásan beadva hatékony a vashiányos vérszegénység kezelésében, akár 1000 mg vas pótló dózist biztosítva a minimális beadási idő </=15 perc alatt. Számos randomizált vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy az intravénásan beadott vas-karboximaltóz gyorsan javítja a hemoglobinszintet és pótolja a kimerült vasraktárakat a vashiányos vérszegénységben szenvedő betegek különböző csoportjaiban, beleértve a gyulladásos bélbetegségben, erős méhvérzésben, szülés utáni vashiányos vérszegénységben vagy krónikus vesebetegségben szenvedőket. A klinikai vizsgálatok során jól tolerálták. A vas-karboximaltóz ezért hatékony lehetőség a vashiányos vérszegénység kezelésére azoknál a betegeknél, akiknél a szájon át szedhető vaskészítmények hatástalanok vagy nem adhatók. A vas-karboximaltóz egy makromolekuláris vas-hidroxid-szénhidrát komplex, amely lehetővé teszi a vas ellenőrzött szállítását a retikuloendothelialis rendszer sejtjein belül, majd ezt követően a vasat megkötő ferritin és transzferrin fehérjékhez, a nagy mennyiségű ionos vas szérumba történő felszabadulásának minimális kockázata mellett. A vas-karboximaltóz intravénás beadása a szérumvas, a szérumferritin és a transzferrin telítettség átmeneti emelkedését, és végül a hemoglobinszint korrekcióját és a kimerült vasraktárak feltöltését eredményezi. A vas-karboximaltóz intravénás beadása után a szérum teljes vaskoncentrációja gyorsan, dózisfüggő módon emelkedett. A vas-karboximaltóz gyorsan kiürül a keringésből, és elsősorban a csontvelőben ( kb. 80%), valamint a májban és a lépben oszlik el. A vas-karboximaltóz ismételt heti adagolása nem eredményezi a transzferrinvas felhalmozódását vashiányos vérszegénységben szenvedő betegeknél. Az intravénásan beadott vas-karboximaltóz hatásos volt a vashiányos vérszegénység kezelésében több 6-12 hetes, randomizált, nyílt, kontrollált, multicentrikus vizsgálatban, különböző betegcsoportokban, beleértve a gyulladásos bélbetegségben, erős méhvérzésben vagy szülés utáni vashiányos vérszegénységben szenvedőket, valamint a hemodialízisben nem részesülő vagy hemodialízisre szoruló krónikus vesebetegeket. A legtöbb vizsgálatban a betegek vagy </=1000 mg (vagy <66 kg súlyúaknál 15 mg/kg) vasdózisnak megfelelő vas-karboximaltózt kaptak </=15 perc alatt beadva (a további adagokat egyhetes időközönként adták be), vagy szájon át szedett vas-szulfátot napi háromszor 65 mg vasnak megfelelő dózisban vagy naponta kétszer 100 mg vasat. Egy vizsgálatban krónikus vesebetegségben szenvedő, hemodialízisre szoruló betegek 200 mg vasat kaptak intravénásan, vagy vas-karboximaltóz vagy vas-szacharóz formájában, hetente két-három alkalommal a hemodialízisvezetékbe adagolva. A vas-karboximaltózt minden vizsgálatban addig adták, amíg minden beteg be nem kapta a kiszámított teljes vaspótló adagját. A vashiányos vérszegénységben szenvedő betegeknél, akik vas-karboximaltózt kaptak, javultak a hemoglobinnal kapcsolatos eredmények. A vas-karboximaltózzal történő kezelés a hemoglobinszint gyors és tartós emelkedésével járt a kiindulási értékhez képest. A vas-karboximaltóz legalább olyan hatásosnak bizonyult, mint a vas-szulfát a hemoglobinszintek kiindulási értékhez viszonyított változása vagy a különböző időpontokban vérképzőszervi választ elérő betegek aránya tekintetében. Általában a hemoglobinszint javulása gyorsabb volt a vas-karboximaltóz, mint a vas-szulfát esetében. A krónikus vesebetegségben szenvedő, hemodialízisre szoruló betegeknél a vas-karboximaltóz legalább olyan hatékony volt, mint a vas-szacharóz. A vas-karboximaltóz a vashiányos vérszegénységben szenvedő betegeknél is pótolta a kimerült vasraktárakat és javította az egészséggel kapcsolatos életminőséget (HR-QOL). A vas-karboximaltózt kapók a kiindulási értékhez képest javulást mutattak a szérum ferritinszint és a transzferrin telítettség, valamint a kiindulási értékhez képest javulást mutattak a HR-QOL értékelési pontszámokban. A vas-karboximaltóz legalább olyan hatékony volt, mint a vas-szulfát a szérum ferritinszintekkel, a transzferrin telítettséggel és a HR-QOL-lal kapcsolatos végpontok tekintetében. A vas-karboximaltóz jól tolerálható volt a vashiányos vérszegénységben szenvedő betegek klinikai vizsgálataiban, a legtöbb gyógyszerrel kapcsolatos mellékhatás enyhe vagy közepes súlyosságúnak minősült. A leggyakrabban jelentett, gyógyszerrel kapcsolatos mellékhatások közé tartozik a fejfájás, szédülés, hányinger, hasi fájdalom, székrekedés, hasmenés, kiütés és az injekció beadásának helyén jelentkező reakciók. A gyógyszerrel kapcsolatos mellékhatások előfordulási gyakorisága az intravénás vas-karboximaltózban részesülő betegeknél általában hasonló volt, mint az orális vas-szulfátot kapó betegeknél. Általában a kiütések és az injekció beadásának helyén jelentkező helyi reakciók gyakoribbak voltak a vas-karboximaltóz esetében, míg a gyomor-bélrendszeri mellékhatások gyakoribbak voltak a vas-szulfát esetében. A krónikus vesebetegségben szenvedő, hemodialízisre szoruló betegeknél a vas-karboximaltózban részesülők kisebb hányadánál fordult elő legalább egy gyógyszerrel kapcsolatos mellékhatás, mint a vas-szacharózban részesülőknél.