Posted in Science on April 20 2013, by Carol Gracie

Miután közel három évtizedet töltött a NYBG-nél, és az idő nagy részében a dél-amerikai esőerdőkben dolgozott férjével, Scott A. Morival, Carol Gracie nyugdíjas korában visszatért egyik első botanikai érdeklődéséhez – a helyi vadvirágokhoz. Ő a szerzője az Északkelet tavaszi vadvirágai című könyvnek: A Natural History és a Wildflowers in the Field and Forest című könyv társszerzője (Steve Clemants-szal): A Field Guide to the Northeastern United States.

A tavaszi vadvirág tudományos neve, Sanguinaria canadensis, és a köznapi neve, bloodroot, egyaránt leíró jellegű. A Sanguinaria gyűjtőnév a latin vér szóból ered, a vérgyökér pedig a növény gyökérszerű rizómáját írja le, amely élénkvörös nedvet tartalmaz. A mákfélék (Papaveraceae) családjának más tagjaihoz hasonlóan a növény egészén színes a nedv, ami a levél egy erét körömmel megtörve látható.

A vérgyökér egytípusú faj. A Sanguinaria nemzetség egyetlen faja, és abban különbözik a mákfélék (Papaveroideae) alcsaládjának összes többi nemzetségétől, hogy virágszárai és levelei a rizómából külön-külön erednek.

Az amerikai őslakosok a színes nedvet gyógyászati célra, valamint növényi anyagok és tollak festésére használták, amelyeket kosárfonáshoz, díszítéshez és testdíszítéshez használtak. E felhasználási módok közül néhányat átvettek a korai telepesek, akik a vérgyökeret torokfájás és asztma kezelésére használták. Nemrégiben, az 1990-es évek elején új felhasználási módot találtak a nedv egyik összetevőjének, az alkaloid szanguinarinnak.

A szanguinarin hatásosnak bizonyult a foglepedék felhalmozódása ellen, és fogkrémekbe és szájvizekbe került. A vérgyökér virágainak és rizómáinak képeit ábrázoló reklámok természetes gyógyszerként népszerűsítették a termékeket. Néhány év elteltével azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a fogászati termékek használóinál olyan típusú fehér lepedék keletkezett a szájban, amely szájrákká fejlődhet. A termékeket gyorsan visszavonták, de a példa tanulságul szolgál arra, hogy a “természetes” termékek nem feltétlenül ártalmatlanok.

A tipikus vérgyökérvirágnak nyolc szirma van, de a vadonban 10-20 szirmú virágok is előfordulhatnak. Ebben az esetben a porzók egy részét szirmokká alakították át. Ezek a növények valamivel mutatósabbak, és Sanguinaria canadensis ‘Flora Plena’ néven kerültek be a kertészetbe. Mások olyan genetikai mutáción estek át, amelynek következtében az összes porzójuk sziromlevelekké vált. Ezek a megkettőzött virágok hasonlítanak a miniatűr, megkettőzött bazsarózsákra, és kedveltek a kertészek körében, akik Sanguinaria canadensis ‘Multiplex’ néven ismerik őket.”

A Multiplex növények egy 1916-ban az ohiói erdőkben felfedezett növénytől származnak. Mivel nincsenek szaporító részei, az összes ilyen dupla virágú növényt vegetatív úton kell szaporítani. A szaporító részek hiánya azonban azt is eredményezi, hogy ezek a növények sokkal hosszabb ideig tartják meg szirmaikat, mint a “normál” vérgyökér növények, amelyek a beporzás után gyorsan lehullatják szirmaikat.

A nagy, vonzó levelek alatt orsó alakú maghüvelyek képződnek, amelyek szétnyílnak, hogy magjaikat a talajra engedjék. A hollandi nadrághoz hasonlóan a vérgyökér magjaihoz olajban gazdag elaioszómák kapcsolódnak, amelyek vonzzák a hangyákat, amelyek terjesztőként szolgálnak.

Tudjon meg többet a vérgyökérről és más tavaszi vadvirágokról az Északkelet tavaszi vadvirágai című könyvemben: A Natural History (Természettörténet) című könyvemben, amely a Shop in the Gardenben kapható. A 2013. május 3-5. közötti nagy nyitóhétvégén pedig mindenképp nézze meg a vérgyökeret, beleértve a “Multiplex” formát is, az új őshonos növények kertjében.