A női emancipáció jelképeként Emily Wilding Davison mindig is ellentmondásos volt. A szüfrazsettet, aki 100 évvel ezelőtt az epsomi lóversenypályán a Derby alatt halálosan megsérült a király lovának patái alatt, egyesek bátor mártírként üdvözölték, mások felelőtlen anarchistaként támadták. Most az incidensről készült filmfelvételek részletes elemzése új megvilágításba helyezte az 1913. június 4-i vitatott pillanatokat, amelyek beíródtak a politikai tiltakozások történetébe.

A filmtechnológia kora ellenére az incidenst három filmhíradó kamerája rögzítette, és a felvételek új tanulmányozása kimutatta, hogy a 40 éves aktivista nem, mint feltételezték, megpróbálta lerántani a királyi versenylovat, Anmert, hanem valójában felnyúlt, hogy egy sálat rögzítsen a kantárjára.

Az elemzés, amelyet egy nyomozócsoport végzett a Channel 4 csatornán ma este vetítendő televíziós dokumentumfilmhez, azt is jelzi, hogy Davison helyzete, mielőtt kilépett a pályára, szabad rálátást biztosított volna a közeledő versenyre, ellentétben azzal az érveléssel, miszerint meggondolatlanul rohant ki, hogy megölje magát.

A műsorvezető Clare Balding és a nyomozók, Stephen Cole és Mike Dixon visszatértek az eredeti, aznap készült nitrát filmfelvételekhez, és digitális formátumba vitték őket. Ezt azért tették, hogy meg lehessen tisztítani őket, és hogy egy új szoftverrel össze lehessen vetni a három különböző kameraszöget.

“Rendkívüli kaland volt többet megtudni róla, arról, hogy mit képviselt, mit képviselt a szüfrazsett mozgalomról” – mondta Balding a hétvégén a Szüfrazsett titkait készítő csapattal végzett munkájáról.

“Óriási jelentőségű, mint a történelem egy pillanata, egy olyan pillanat, amely abszolút összefoglalja a szavazati jogot akaró nők kétségbeesését ebben az országban.”

A történészek szerint Davison egy zászlót próbált V. György király lovára erősíteni, és a rendőrségi jelentések szerint két zászlót találtak a testén. Egyes szemtanúk úgy vélték, hogy megpróbált átkelni a pályán, mert azt hitte, hogy a lovak elmentek mellette, mások úgy vélték, hogy megpróbálta lerántani Anmert. Az a tény, hogy Epsomból visszautazásra szóló vonatjegy volt nála, és a közeljövőben nyaralási tervei voltak a nővérével, szintén arra késztetett egyes történészeket, hogy azt állítsák, nem állt szándékában öngyilkosságot elkövetni.

2011-ben Michael Tanner lóversenytörténész azzal érvelt, hogy mivel Davison a Tattenham Corner kanyar belső oldalán állt a tömegben, lehetetlen lett volna, hogy lássa a király lovát.

A kamerák közötti új kereszthivatkozások azonban a C4 műsor készítői szerint kimutatták, hogy Davison közelebb volt a Tattenham Corner kezdetéhez, mint gondolták, így jobb rálátása volt. Ebből a pozícióból láthatta és kiválaszthatta Anmert.

A történészek szerint Davison és más szüfrazsettek “gyakorolták” a lovak megfogását az édesanyja háza melletti parkban, majd sorshúzással döntötték el, hogy ki menjen a Derbyre.

Az Anmerrel való ütközés után Davison eszméletlenül esett össze a pályán. A ló átesett, de aztán felállt, és zsoké nélkül fejezte be a versenyt. Davison négy nappal később belehalt sérüléseibe az Epsom Cottage Hospitalban.

A vezető szüfrazsett, Emmeline Pankhurst 1928-as temetésén az a zsoké, aki aznap Anmert lovagolta, Herbert Jones koszorút helyezett el “Mrs Pankhurst és Miss Emily Davison emlékének tiszteletére”. Jones enyhe agyrázkódást szenvedett az 1913-as ütközésben, de később azt állította, hogy “kísérti annak a szegény nőnek az arca”.

1951-ben fia holtan találta Jonest egy gázzal teli konyhában. A zsoké öngyilkos lett.

• Share on Facebook
• Share on Twitter
• Share via Email
• Share on LinkedIn
• Share on Pinterest
• Share on WhatsApp
• Share on Messenger