Ipomoea purpurea (L.) Roth

Convolvulus purpureus L.; Ipomoea hirsutulaL.

Közönséges nevek

Közönséges hajnalka, egyéves hajnalka, hajnalpír, hajnalpír, bíbor hajnalka, magas hajnalka, magas hajnalpír

Család

Convolvulaceae

Eredete

Az Ipomoea purpurea pontos őshazája homályos, azonban feltételezhetően Dél-Amerikából származik.

Természetes elterjedés (globális)

Az Ipomoea purpurea széles körben honosodott a trópusokon.

Behelyezett, honosított vagy invazív Kelet-Afrikában

Az Ipomoea purpurea honosodott Kenya egyes részein, és behurcolták Tanzániába és Ugandába. Kelet-Afrikában Mengo körzetben (Uganda), Kiambu körzetben (Kenya) és Lushoto körzetben (Tanzánia) fordul elő.

Habitat

Az Ipomoea purpurea főként a partmenti (vízfolyások partjai), vizes élőhelyeken és a tengerparti élőhelyeken terjed el a hulladék- és termőföldeken.

Leírás

Az Ipomoea purpurea lágyszárú egyéves, kúszónövény. Az Ipomoea purpurea szára szőrös, és lehet vontatott vagy ágaskodó. A levélnyél tojásdad (tojásdad körvonalú, az alapnál széles végű), egész vagy háromlevelű, a csúcsnál hegyes (fokozatosan hegyesre keskenyedő), az alapnál szív alakú, kopasz vagy szőrös.

Az I. purpurea virágai magányosan vagy kevés virágú fürtökben állnak. A virágzat kocsánya (peduncle) legfeljebb 12 cm hosszú. A szepillák mindenütt finoman szőrösek; a virágszirom fehér, rózsaszín vagy bíborvörös, alul fehér.

Gazdasági és egyéb felhasználás

A Ipomoea purpurea-t kerti dísznövényként vezették be, és még ma is termesztik alkalmanként a kertekben.

Környezeti és egyéb hatások

Az Ipomoea purpurea főként mezőgazdasági területek és zavart területek (pl. vetések, útszélek, parkok, kertek, kerítésvonalak és hulladékterületek) gyomnövénye. Ugyanakkor a bozótosokat és a parti zónákat (vízfolyások partjait) is ellepi, és komoly környezeti gyomnövény lehet a meleg, nedves területeken, ahol elnyomja az őshonos növényeket. Ha az őshonos növényzetű területeken megtelepedett, képes a tápanyagokért, vízért és napfényért az őshonos fajokkal versenyezni. Elsősorban a parti sávok mentén terjed. A növény részei, beleértve a magokat is, lenyelve mérgezőek.

Az I. purpurea Dél-Afrikában inváziós fajként szerepel.

Gazdálkodás

A növényinvázió esetében alkalmazott pontos kezelési intézkedések olyan tényezőktől függnek, mint a terep, a munkaerő költsége és rendelkezésre állása, a fertőzés súlyossága és más invazív fajok jelenléte. Az alábbiakban az integrált kezelési megközelítés néhány összetevőjét mutatjuk be.

Az inváziós fajok kezelésének legjobb formája a megelőzés. Ha a megelőzés már nem lehetséges, akkor a legjobb, ha a gyomnövényfertőzéseket akkor kezeljük, amikor még kicsik, hogy megakadályozzuk a megtelepedésüket (korai felismerés és gyors reagálás). A gyomnövény magvetés előtti visszaszorítása csökkenti a jövőbeli problémákat. A védekezést általában a legkevésbé fertőzött területeken célszerű alkalmazni, mielőtt a sűrű fertőzéseket kezelnénk. A fenntartható kezeléshez következetes utómunka szükséges.

A növényeket kézzel ki lehet húzni és a gyökereket gyökerestül ki lehet ásni (egész évben). A gyökereket mélyen el lehet ásni, és a megmaradt növényi anyagot a helyszínen hagyni, hogy elrohadjon.

A növényeket ki lehet vágni, és a tuskókat megfelelő gyomirtó szerrel le lehet festeni. Bármilyen gyomirtó szer használatakor először mindig olvassa el a címkét, és tartsa be az összes utasítást és biztonsági előírást. Kétség esetén forduljon szakemberhez.

A levágott szárak újra kihajtanak, ezért szükség szerint nyomon kell követni és visszahajtani a hosszú távú védekezés érdekében.

A szerkesztők nem tudnak a fajra irányuló biológiai védekezési programokról.

Szabályozás

Kenyában, Tanzániában és Ugandában az állam vagy a kormányok nem sorolják a káros gyomok közé.

Henderson, L. (2001). Idegen gyomok és invazív növények. Teljes útmutató a Dél-Afrikában bejelentett gyomnövényekről és betolakodókról. Növényvédelmi Kutatóintézet 12. számú kézikönyve, 300 oldal. PPR, ARC South Africa.

Verdcourt, B. (1963). Convolvulaceae. Flora of Tropical east Africa.

Editors

Agnes Lusweti, National Museums of Kenya; Emily Wabuyele, National Museums of Kenya, Paul Ssegawa, Makerere University; John Mauremootoo, BioNET-INTERNATIONAL Secretariat – UK.

Köszönet

Ez az adatlap a Sheldon Navie és Steve Adkins, Centre for Biological Information Technology, University of Queensland, The Environmental Weeds of Australia című művéből készült. Elismerjük a kenyai Nemzeti Múzeumok, a trópusi növényvédőszer-kutató intézet (TPRI) – Tanzánia és az ugandai Makerere Egyetem támogatását. Ez a tevékenység a BioNET-EAFRINET UVIMA projekt (Taxonómia a fejlődésért Kelet-Afrikában) részeként valósult meg.

Kapcsolat

BioNET-EAFRINET regionális koordinátor: [email protected]

.