Fura irónia, hogy az az anyag, amelytől életünk korai szakaszában a tápanyagok miatt függünk, felnőttként fogyasztva kellemetlen tüneteket válthat ki. De csak Észak-Amerikában a laktózintolerancia – a tejben lévő fő cukor megemésztésének képtelensége – több mint 30 millió felnőttet érint, többnyire afrikai vagy ázsiai származásúakat. Az észak-európaiak ezzel szemben általában megőrzik a laktóz lebontásának képességét. A laktázt (a laktóz feldolgozásáért felelős enzim) kódoló gén azonban úgy tűnik, hogy nem különbözik a laktózérzékeny és a laktózérzékeny populációk között – ez a megfigyelés sok tudományos fejtörést okozott.

Most egy új kutatás, amely a Nature Genetics című folyóirat februári számában jelent meg, végre feltárta a laktózérzékenység régóta keresett genetikai alapját. Az eredmények felgyorsíthatják a rendellenesség megbízható diagnosztikai tesztjeinek kifejlesztését.

Kilenc finn kiterjedt család DNS-ét vizsgálva Leena Peltonen, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem munkatársa és munkatársai két olyan DNS-változatot fedeztek fel, amelyek magán a laktázgénen kívül helyezkednek el, és amelyek megfelelnek a laktóztoleranciának és -intoleranciának. Fontos, hogy a finn családok laktózérzékeny tagjai ugyanazt a DNS-változatot mutatták ki, amelyet többek között német, olasz és dél-koreai laktózérzékenyeknél is találtak, ami a kutatók szerint arra utal, hogy a laktózérzékenységnek ősi gyökerei vannak. A tartós laktázaktivitás ugyanis szerintük csak a tejtermelés megjelenésével, körülbelül 10.000 évvel ezelőtt alakulhatott ki.