Sheboygan Falls egy idilli város Sheboygan megyében, Wisconsin államban. Az utolsó gyilkosság 2012 előtt 1996-ban történt, és egész Sheboygan megyében évente átlagosan csak egy-két elsőfokú emberölés történik. Nem egy nagyvárosi területről van szó, ahol nagy a bűnözés, hanem egy sűrűn lakott területről, ahol a bűnözés szinte nem is létezik. Wisconsin fényes fényei elől menekülve sok család azért telepedik le itt, mert biztonságosnak tartják, valamint mert festői szépségű. A kereskedelmi negyedben hangulatos üzletek és éttermek szegélyezik az utcákat, míg a lakónegyedben buja fák sorakoznak a kanyargós utak mentén.

2012-ben azonban Sheboygan Falls-t sokkolta a 78 éves dédnagymama, Barbara Olson brutális meggyilkolása, akit egy baltával és kalapáccsal feldaraboltak és agyonvertek.

Még sokkolóbb volt a felfedezés, hogy ki követte el a gyilkosságot – Barbara saját 13 éves dédunokája és annak legjobb barátja. Ez a bűncselekmény sokkolta a nemzetet. Ha nem vagy biztonságban a saját otthonodban a saját dédunokáddal, akkor hol vagy biztonságban?

“Ezek a gyerekek itt nőttek fel? Itt nőttek fel Sheboyganben?” – kérdezte a Sheboygan megyei körzet, Joe DeCecco, amikor értesült a szörnyű gyilkosságról. Antonio Barbeau és Nathan Paape úgy nézett ki, mint egy átlagos amerikai fiú Sheboygan Fallsból, akkor mi vezette őket arra, hogy ilyen kegyetlenül megöljék Antonio dédnagymamáját? 1

2012. szeptember 17-én, azon a végzetes délutánon Nathan önfeledt édesanyja vezette a két fiút Westwynde Bluffs fákkal szegélyezett utcáján. Ahogy közeledtek a házhoz, amelynek előkertjében egy növényre erősített üdvözlő tábla díszelgett, elköszöntek Nathan anyjától. Amikor az asszony eltűnt a szemük elől, beosontak Barbara garázsába.

Azt tervezték, hogy a garázsból a konyhába vezető ajtón keresztül lopakodnak be Barbarához. Barbara azonban meghallotta a tizenéves fiúkat, és behívta őket a házba, hozzátéve, hogy fel fogja hívni Antonio édesanyját, hogy tudassa vele, Antonio vele van.

Amikor Barbara hátat fordított Antoniónak és Nathannak, a duó brutálisan megtámadta, akik magukkal hozták kedvenc fegyvereiket: egy fejszét és egy kalapácsot. A fejsze tompa élével fejbe vágták. A nő a földre zuhant, és “megpróbálta eltakarni a fejét, nyögve mondta nekik, hogy hagyják abba”. A szörnyű támadást követően a két fiú megpróbálta a véráztatta testet a garázsban parkoló autóhoz vonszolni. Mivel rájöttek, hogy ez nem könnyű mutatvány, úgy döntöttek, hogy egyszerűen a garázsban hagyják Barbara holttestét, és a házból vérnyomok vezetnek ki.

Mindössze 155 dollárt tudtak ellopni Barbarától, valamint több ékszert. Miután a szánalmas zsákmányt a zsebükbe tömték, megragadták Barbara kocsikulcsait, és egy közeli sheboygani bowlingpályán eldobták a lezáratlan autóját. A kocsiban otthagyták azt a néhány ékszert, amelyet az otthonából fosztottak ki, abban a reményben, hogy valaki ellopja a lezáratlan járművet, és aztán gyanúba keveredik a nő meggyilkolásával.”

Hát mit csinál két tinédzser a szánalmas 155 dollárral, amelyet attól az idős hölgytől loptak, akit éppen lemészároltak? Vettek marihuánát és pizzát.

Csak két nappal később találták meg Barbara holttestét. A lánya, Judy Offutt odahajtott hozzá, amikor nem hallott felőle. Bekukkantott a garázsba, és észrevette, hogy Barbara autója nincs ott. Mielőtt elfordult volna, a garázsajtó felé pillantott, és meglátta a földön fekvő, vérrel körülvett nőt. Eleinte azt hitte, hogy az anyját biztosan baleset érte, de ez nem volt véletlen, mint hamarosan kiderült.

Tizenkét órán belül Nathant és Antoniót letartóztatják a nő meggyilkolásáért, miután Antonio szekrényében véres ruhákat és cipőket találtak. Nathan otthonában végzett vizsgálat során további véres ruhákat, valamint Barbara aranyóráját tárták fel, és egy közeli esőcsatornában megtalálták a táskáját.

Azt jelentették be, hogy a két tinédzser ellen felnőttként emelnek vádat első fokú gyilkossággal. 2013 januárjában Antonio beadta a mentális betegség vagy hiba miatti ártatlansági nyilatkozatát. Két héttel később Nathan szintén ártatlannak vallotta magát.

Antonio ügyvédje megpróbálta elérni, hogy a tárgyalást áthelyezzék a tárgyalás előtti nyilvánosság miatt, de nem jártak sikerrel. Ahogy a tárgyalás időpontja közeledett, Antonio az állammal kötött egyezség részeként nem vádlottnak vallotta magát, ami alapján 35 év múlva feltételesen szabadlábra helyezhették volna. Első fokon szándékos emberölésért ítélték el. 2

Most már csak Nathan állt volna bíróság elé. 2013 júniusára befejeződött az esküdtek kiválasztása – 11 férfit és három nőt választottak ki. Ez lesz az egyik legszégyenletesebb per, amit egész Wisconsin állam valaha is látott.

A 2013. június 17-én, hétfőn kezdődött nyitóbeszédek során Nathan védőügyvédje, Chris Petros elmondta az esküdteknek, hogy azon a meleg szeptemberi délutánon Nathan szokás szerint hazajött az iskolából. Nem sokkal azután, hogy az iskolatáskáját a földre ejtette, jó barátja, Antonio jelent meg az ajtajában. Miközben a tinédzserek Nathan hálószobájában ültek, Antonio elővett a táskájából egy baltát.

Nathan védőügyvédje szerint Antonio ekkor eszelte ki a komor tervet, hogy megöli a saját dédnagymamáját.3

Nathan nem volt több, mint egy szemlélődő, érveltek. Antioniónak azonban más verziója volt az eseményekről, amikor rá került a sor a tanúk padján. Bár elismerte, hogy ő támadta meg Barbarát a baltával, azt állította, hogy Nathan nem volt olyan ártatlan a megpróbáltatásban, mint ahogy azt a védőügyvédje állította. Nathan egy kalapáccsal felfegyverkezve érkezett Barbara otthonába, és ezzel a fegyverrel verte meg Barbarát. Azt is vallotta, hogy Nathan ugyanolyan engedékeny volt a gyilkosság megtervezésében.

Amikor Nathan a tanúk padjára ült, bevallotta, hogy valóban megütötte Barbarát a kalapáccsal, hozzátéve, hogy csak kétszer ütötte meg, és csak azért tette, mert félt, hogy Antonio ellene fordul. Azt is leírta, hogy Antonio arcán “üres, érzelmek nélküli” kifejezés volt, miközben többször is megütötte Barbarát.

A gyilkosság egy pontján Antonio levette a pulóverét, hogy ne legyen útban, amikor “ő lendít” – mondta Nathan a döbbent tárgyalóteremben. 4

Fond du Lac megyei orvosszakértő, Doug Kelley azt vallotta, hogy Barbarát legalább 27 alkalommal ütötték meg éles és tompa tárgyakkal egyaránt. Ez volt a bizonyíték arra, hogy a kalapáccsal felfegyverkezett Nathan minden bizonnyal részt vett a gyilkosságban. Az egész tárgyalóteremben síri csend lett, amikor Barbara holttestének hátborzongató fotói leperegtek a képernyőn. A fején, az arcán, a karján és a kezén ejtett mély sebek még a legkeményebb törvényszolgákat is arra késztették, hogy félrenézzenek. A karján és a kezén lévő sebek védekező sérülésekre utaltak, ami azt jelentette, hogy az idős dédnagymama megpróbált védekezni az ütések ellen.

Az első ütéstől nem ájult el, ami azt jelenti, hogy nagyon jól tudta, hogy a saját hús-vére vet véget az életének.

A tárgyalás során Antonio védőügyvédje azzal érvelt, hogy Antonio 2009-ben autóbalesetet szenvedett, amelynek következtében “meg nem határozott kognitív zavar” alakult ki nála, ami valószínűleg szerepet játszott abban, hogy a bűncselekmény elkövetése mellett döntött. Ez azonban önmagában biztosan nem volt elég ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyja a gyilkosság brutális jellegét, és semmiképpen sem igazolja a tetteket. A kerületi ügyész, Joe DeCecco egyetértett azzal, hogy “az ilyen típusú bűncselekmények nem maradhatnak válasz nélkül, és nem magyarázhatók agyi traumával”. 5

Antionio nagymamája – az áldozat lánya – enyhítő vallomást tett. Azt állította, hogy édesanyja azt szeretné, ha Antonio nem kapna szigorú büntetést, hogy esélyt kapjon arra, hogy jobb emberré váljon. Míg Antonio ügyvédei és családja az agyi traumával próbálták mentegetni tettét, addig Nathan ügyvédei és családja azzal érvelt, hogy Nathant nem kellett volna felelősségre vonni, mert állítólag fejlődési zavarai voltak. A nagynénje azt mondta a Fox 6 televíziónak, hogy Nathan azt hitte, hogy hazajön, miután beismerte a gyilkosságot, ami azt jelzi, hogy nem fogta fel tettének súlyosságát, és nem mérlegelte a következményeket.

A Timothy Van Akkeren bíró azonban nem értett egyet mindkét védekezéssel, azzal érvelve, hogy a bűncselekmény a legsúlyosabb, amivel a bíróságon töltött 24 éve alatt találkozott. “Ilyet még nem láttam, még csak megközelítőleg sem” – mondta. A tárgyalás végéhez közeledve a két tinédzser könnyeket hullatott és bocsánatot kért, de ezek a krokodilkönnyek nem hatották meg az esküdtszéket. Alig néhány órás tanácskozás után bűnösnek találták Nathant első fokú szándékos emberölésben való részvételben, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, amelynek minimális tartama 31 év. Antonio Barbeau-t már korábban elítélték első fokon szándékos emberölésért, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, minimum 35 évvel.

Amikor Nathan és Antonio 49 éves lesz, mindketten esélyt kapnak a feltételes szabadlábra helyezésre. Mindkét gyilkos kap egy második esélyt az életre – amit megtagadtak Barbara Olsontól, aki az életéért könyörgött a kisfiúnak, akit születésétől kezdve segített felnevelni.

1. St. Paul Pioneer Press – 2012. szeptember 30. – “Sometimes, Evil Grows in Unexpected Places”
2. St Paul Pioneer Press – 2013. június 6. – “Regional Briefing”
3. Associated Press State Wire – június 17, 2013 – “Defence Pins Blame on Other Teen”
4. NY Daily News – 20 June, 2013 – “Boy Testifies how they Hacked Great Grandmother”
5. Human Events – 14 August, 2013 – “Forgivable – but Justified?”