A hímivarsejtek (balra, metszetben) az úgynevezett antheridiofórák, amelyek elágazó, fára emlékeztető szerkezetek, amelyek a koncepciókat szegélyezik. Az antheridiofórák ágain terminális felfújt antheridiumok vannak; ezek meiózison mennek keresztül, és 64-128 kétsejtű hímivarsejtet (antherozoidákat) képeznek.

A nőstény szaporítószerkezetek, az oogóniák (lent, metszetben) rövid szárakon fúródnak, és a 8 sejtmagot képező meiózis után (egy meiózis és egy mitózis) az oogónium ezután 8 nagy, nem mozgatható petesejtet képezve hasad. Az ivarsejtek általában az apálykor kerülnek a vízbe. A levegőnek való kitettség száradást okoz, és az ivarsejtek a tartály felszínére préselődnek, majd az érkező dagály lemossa és összekeveri őket. A nőstény petesejt felszabadít egy illékony szénhidrogént, fukoszerrátot (8 szénatomos vegyület), amely vonzza a hím ivarsejteket; ezek a petesejt köré csoportosulnak és megpörgetik azt; az egyik behatol a petesejt körüli bonyolult buroksorozatba és bekövetkezik a karyogámia (magfúzió). A zigóta sejt leülepszik és kicsírázik, hogy egy új diploid talluszt alkosson. Szigorúan véve a Fucusban az úgynevezett gametofita thallus egy sporofita, amely közvetlenül az ivarsejtek kialakulása előtt megy át meiózison. Ez az oka annak, hogy egyes tankönyvek a hím gametangiumokat “mikrosporangiumoknak”, a nőstény gametangiumokat pedig “megasporangiumoknak” nevezik. A Fucus fajok az Atlanti-óceán északi részének és a Csendes-óceán északi részének hidegebb vizeiben a felső, középső és alsó árapályközben találhatók. A nemzetség a déli féltekén nem fordul elő.

Példák

• Fucus serratus
• Fucus spiralis
• Fucus vesiculosus
• Fucus guiryi

vissza a tartalomjegyzékhez