The Ink Spots, az 1930-as évek végén és a 40-es években kiemelkedő amerikai énekegyüttes. A Mills Brothers mellett az egyik első afroamerikai együttes, amely a fekete és fehér közönséget egyaránt elérte, a The Ink Spots nagy hatást gyakorolt a doo-wop énekstílus kialakulására. A fő tagok Orville (“Hoppy”) Jones (sz. 1905. február 17., Chicago, Ill, 1944. október 18., New York, N.Y.), Charles Fuqua (1971), Ivory (“Deek”) Watson (sz. 1913, Indianapolis, Ind. – 1969. november 4.), Bill Kenny (sz. 1915, Philadelphia, Pa.- 1978. március 23.), Jerry Daniels (sz. 1916, Indianapolis – 1978. november 23.), Bill Kenny (sz. 1915, Philadelphia, Pa.- 1978. március 23.) és Jerry Daniels (sz. 1916, Indianapolis – 1978. november 23.). 1995. július 7., Indianapolis), Herb Kenny (sz. 1915, Philadelphia-d. 1992. július 11., Columbia, Md.) és Billy Bowen (sz. 1912, Birmingham, Ala.-d. 1982).

Az 1932-ben King, Jack and the Jesters néven alakult együttesből a New York Citybe költözött Ink Spots lett. Miután Herb Kenny felváltotta az eredeti tag Danielst, az együttes lassú fejlődésnek indult a jellegzetes hangzás felé. 1939-ben az Ink Spots hatalmas sikert aratott az “If I Didn’t Care” című dallal, amelyen Bill Kenny tenorszólamát Jones mély basszusgitárja ellenpontozta. A magas tenorszólam kiemelkedő szerepének megteremtésével és a háttérharmóniák kiegészítésével a beszélt basszuskórusokkal, az Ink Spots megalapozta számtalan doo-wop és rhythm-and-blues énekes csoport alapjait, a Ravens-től és az Orioles-tól a Motown Temptations-ig. Az 1940-es években számos slágerük között szerepelt az “Address Unknown”, a “My Prayer” (később a Platters vette fel újra), az “Into Each Life Some Rain Must Fall” (Ella Fitzgeralddal közösen), a “We Three”, a “To Each His Own” és a “The Gypsy”. Az 1950-es évek elején az együttes kettévált, és az Ink Spots több inkarnációja egészen az 1990-es évekig folytatta a fellépéseket. A The Ink Spots-ot 1989-ben felvették a Rock and Roll Hall of Fame-be.