Hwang Woo-suk dél-koreai genetikus 2004-ben és 2005-ben a Science magazinban azt állította, hogy ő és egy kutatócsoport először klónozott emberi embriót, és tizenegy őssejtvonalat nyertek belőle. Hwang a dél-koreai Szöuli Nemzeti Egyetem professzora volt. A Science cikkeiben Hwang azt állította, hogy a laboratóriumának petesejteket adományozó nők mindegyike önkéntes volt, akik anélkül adományozták petesejtjeiket (petesejtjeiket), hogy cserébe bármilyen ellenszolgáltatást kaptak volna. 2006-ban Hwang elismerte, hogy számos eredményt meghamisítottak. Az ezt követő vizsgálatok megállapították, hogy Hwang laboratóriuma több petesejtet használt fel, mint amennyit a kísérletek során elszámoltak, és hogy a petesejtdonorokat lefizették. Az, hogy Hwang adományozott petesejteket használt fel kísérleteiben, nemzetközi figyelmet keltett, és vitákat váltott ki a kutatási célú petesejtadományozás etikájáról.

A gyanú Hwang állításaival kapcsolatban akkor merült fel, amikor az egyik női kutatója, Ja Min Koo, a 2004-es publikáció társszerzője egy interjúban elismerte, hogy petesejteket adományozott Hwang kutatásaihoz. Hwang először tagadta az etikai visszaélésre vonatkozó minden vádat, és azt mondta, hogy a vádak a kutatónő rossz angol nyelvtudása miatti félreértésből adódtak. Nem sokkal később Hwang elvesztette egyik amerikai társszerzője, Gerald Schatten támogatását, aki aggodalmát fejezte ki a 2004-es publikációhoz vezető kísérletekben felhasznált petesejtek eredetével kapcsolatban. A Koreai Nemzeti Bioetikai Bizottság és a Szöuli Nemzeti Egyetem 2006-ban végzett vizsgálatai megállapították, hogy Hwang laboratóriumának két kutatója petesejteket adományozott, hogy sok petesejtdonornak fizettek a petesejtek adományozásáért, és hogy a petesejtdonorok egy részét nem tájékoztatták a petesejtadományozás kockázatairól és a kutatás céljáról.

Hwangnak sok emberi petesejtre volt szüksége az őssejtekkel és a klónozással kapcsolatos kutatásaihoz. Kutatásai során Hwang nagy mennyiségű petesejtgyűjteményt szerzett. A 2004-es publikációjában azt állította, hogy tizenhat önkéntes asszonytól származó 242 petesejtet használt fel, a 2005-ös cikkében pedig tizennyolc nő 185 petesejtjét. A vizsgálatok kiderítették, hogy Hwang valójában több mint kétezer petesejtet gyűjtött legalább 119 különböző nőtől, akik közül ketten saját laboratóriumának kutatói voltak. A petesejteket adományozó nők közül nyolcvanötnek fizettek, vagy extra juttatásokat ajánlottak fel az adományozásért. Ezek megsértették a 2001-es koreai orvosi etikai irányelveket és a 2005-ös bioetikai és biológiai biztonságról szóló törvényt. Egyes bioetikusok etikátlannak tartják, hogy a petesejtdonoroknak fizetnek a petesejtjeikért, mert a pénz alkalmazása egyfajta nyomásgyakorlás lehet a szegény nőkre. Hwang 2005-ben lemondott professzori állásáról.

A dél-koreai Nemzeti Bioetikai Bizottság 2006-ban jelentést írt A Nemzeti Bioetikai Bizottság jelentése a Hwang Woo-Suk kutatásának bioetikai problémáiról címmel. A jelentés négy különböző típusú adományozást különböztetett meg Hwang kutatásai során. Az első kategóriába a legális önkéntes donorok tartoztak, akik petesejtjeik kivonásáért kevés vagy semmilyen kompenzációt nem kaptak. A második kategóriába a fizetett donorok tartoztak, akik egyenként több mint 1,5 millió won, azaz körülbelül 1400 amerikai dollár fizetést kaptak a petesejtadományozásért cserébe. A nők harmadik csoportja természetbeni adományozást végzett, más szóval az adományozásért cserébe akár 2,3 millió won, azaz körülbelül 2134 amerikai dollár kedvezményt kapott az in vitro megtermékenyítési kezelésekre. A negyedik kategóriába két, Hwangnak dolgozó kutató tartozott, akiket Hwang arra kényszerített, hogy petesejteket adományozzanak kutatási célokra. A jelentés arra a következtetésre jutott, hogy mind a négy kategóriába tartozó nők – beleértve az önkéntes donorokat is – vagy társadalmi, személyes vagy munkahelyi nyomás alatt álltak, hogy petesejtjeiket kutatásra adományozzák, és nem kaptak teljes körű tájékoztatást a petesejt-nyerési eljárás tényleges részleteiről.

A Nemzeti Bioetikai Bizottság jelentése felvázolta a Hwang kutatásai által okozott etikai jogsértéseket. A nőkből történő petesejt-nyerés folyamata fizikai és pszichológiai kockázatokkal jár az adományozó nő számára. E kockázatok miatt az etikai felülvizsgálati bizottságok megkövetelik, hogy a kutatók tájékoztassák a kutatásban résztvevőket az eljárás kockázatairól. Amikor a kórházak petesejteket gyűjtöttek a nőktől Hwang tanulmánya számára, gyakran nem hivatalos beleegyező nyilatkozatot használtak, vagy nem használtak semmiféle tájékozott beleegyezést, ha a nő másodszor adományozott petesejtet. Ezenkívül néhány nő petefészkét teljesen eltávolították a beleegyezésük nélkül. Számos nő szenvedett súlyos petefészek túlstimulációs szindrómában, és kórházi kezelésre szorult a petesejtek eltávolítása után.

Hwang illegálisan petesejt-közvetítőket is igénybe vett, hogy a nőknek fizessen a petesejtjeikért. A 2001-es koreai orvosi etikai irányelvek 55. cikke kimondja, hogy az orvos nem fizethet a kutatási alanyoknak másért, mint a vizsgálat által esetlegesen okozott betegségek vagy sérülések kezeléséért járó kártérítésért. Hwang nemcsak pénzt adott, hanem a termékenységi kezeléseken részt vevő nők a petesejtjeikért cserébe kedvezményeket kaptak a reprodukciós kezelésekre. A fizetett nők általában a húszas éveik közepén jártak, és lényegesen fiatalabbak voltak, mint az önkéntes donorok, akik a harmincas éveik közepén jártak. Azokban az esetekben, amikor a nők mind a kutatáshoz, mind a saját termékenységi kezeléseikhez adományozták petesejtjeiket, a kutatók a jobb és érettebb petesejteket adományozták Hwang kutatásaihoz.

A tudósok különböző okokat feltételeztek, hogy Hwang miért volt képes etikátlan feltételek mellett ennyi petesejtet gyűjteni. Először is, a terméketlen párok Koreában gyakran választják a mesterséges megtermékenyítést az örökbefogadás helyett, hogy saját biológiai gyermekük legyen, és gyakran vásárolnak petesejteket az interneten a beültetéshez. Az ilyen ügyleteket gyakran petesejt-közvetítőkön keresztül bonyolítják le. Hwang az egyik ilyen petesejt-közvetítőn keresztül vásárolt petesejteket a kutatásához. Másodszor, a Hwang kutatásához adományozó nők közül néhányan azt mondták, hogy azt remélték, hogy a kutatók a petesejteket saját maguk vagy családtagjaik gyógymódjának kifejlesztésére fogják használni. Félrevezették őket, hogy petesejtjeiket olyan terápiás célokra fogják felhasználni, amelyek közvetlenül nekik vagy családjuknak kedveznek, ezt a megtévesztést a tudósok terápiás félrevezetésnek nevezik.

Harmadszor, Hwang kutatói – mint beosztottjai – nyomást érezhettek arra, hogy petesejtjeiket adományozzák. Hwang két kutatóját kényszerítette petesejtek adományozására, és további nyolc női kutatóját is meggyőzte, hogy írják alá a beleegyező nyilatkozatokat, amelyekben kijelentik, hogy szükség esetén petesejteket adományoznak. Végül a petesejteket adományozó nők közül sokan azt állították, hogy nemzeti büszkeségből tették ezt, illetve azért, mert segíteni akartak a fogyatékkal élő vagy beteg embereken.

2009-ben a szöuli központi kerületi bíróság elítélte Hwangot a kutatásával kapcsolatos pénzsikkasztásért és bioetikai jogsértésekért. Hwangtól megtagadták az engedélyt az emberi klónozással kapcsolatos kutatások folytatására, de később állatok klónozását kutatta. Megalapította a Sooam Biotech Research Foundation nevű, szöuli székhelyű kutatási szervezetet. Hwang kutatócsoportja 2005-ben létrehozta az első klónozott kutyát.