Stories to Connect Us – ezt a nevet adta online évadának a glasgow-i Wonder Fools társaság – és nem véletlenül. A hónapokig tartó bezártságunkban ugyanis éppen a kapcsolat az, ami hiányzott. Ironikus tehát, hogy az évad második előadása, a The Coolidge Effect a kapcsolat megszakításáról szól. Témája az internetes pornográfia, valami, amit kifejezetten a társadalmi elszigeteltség idejére tervezhettek.

A drámaírók, Jack Nurse és Robbie Gordon rámutatnak, hogy a pornóoldalak több látogatót vonzanak, mint a Netflix, az Amazon és a Twitter együttvéve. Mégis, ha a pornóról egyáltalán beszélnek, akkor azt csak burkolt hangnemben teszik. Akár titkos járványnak is nevezhetnénk.

A színpadról átvett The Coolidge Effect a nevét Frank A Beach 1955-ös kísérletéről kapta. Elmélete szerint a szexuális izgalmat nem maga a szexuális aktus, hanem a szexuális élmények változatossága határozza meg. Egy hím patkány szexuális étvágya, amely minden nap új nőstény partnert kapott, soha nem csökkent.

Az előadás, a történetmesélés és az interjúk élénk keverékével a darab azt sugallja, hogy az online elérhető szexuális tapasztalatok hasonló változatossága kielégíthetetlen keresletet eredményezett. Ezután következik a függőség és a szexuális diszfunkció. Ez különösen problematikus a fiatal férfiak azon generációja számára, akik a Game Boystól egyenesen a Pornhubra lépnek át.

Ez azonban nem csak prűd riadalom. Gordon és Jamie Marie Leary előadásában, a VanIves hátborzongató elektronikus hangzásvilágának hátterében, a darab teret talál a pornó igazolásának a feminizmustól a szociológiaiig. Kevésbé foglalkozik a moralizálással, mint a vita szükségességével. “A hallgatás története” – figyelmeztet – “soha nem tett jót nekünk.”

• Október 31-ig online elérhető.

• Megosztás a honlapon Facebook
• Megosztás a Twitteren
• Megosztás e-mailben
• Megosztás a LinkedInen
• Megosztás a Pinteresten
• Megosztás a WhatsAppon
• Megosztás a Messengeren